Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-07-01 / 27. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. junius 17. 25. szám. EYAMELIKU EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések Szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre . . . v . . . 6 K Negyedévre ..... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára.oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK : Vezérczikk : Harmincöt százalék — A középiskolai vallástanítási terv módosítása, r—a. — Tárca* Egy ifjú lelkész álmai. — Belélot. — Pályázatok. — Hirdetések. Harmincöt százalék. A lelkészi értekezletek és az egyházmegyei közgyűlések figyelmébe. (Két cikkely) I. A magyarországi ág. hitv. ev. keresztyén egyház adóalapjáról szóló szabályrendelet, illetőleg az a tudat, hogy van immár alap, mely arra hívatott, hogy elviselhetetlen adóterheinken és az erőtlen gyülekezeteken segítsen, az egyház ügyeivel foglalkozó illetékes tényezők nagy részénél megnyugvást eredményezett. Voltak ugyan egyesek, akik észrevételeket fűztek hozzá, de ezek a? észrevételek leginkább akörül forogtak, hogy a ref. egyház 20 százaléka elégedetlenséget fog szülni a mi híveinknél: mért kelljen nekik 35 százalékot fizetni, mikor a másik egyházban csak 20 százalék a megállapító

1* maximum. Nem vettük figyelembe ezeket a felszólalásokat. Örültünk. Örültünk, mert annyit hallottunk panaszkodni az elviselhetetlen terhekről, hogy óriási előnynek tekintettük, ha csak 35 százalék egyházi járulékot kell ezután fizetni híveinknek. De most, mikor oTSzágszerte ezzel a kérdéssel foglalkozunk s mikor a nyíregyházi egyházközség megszívlelésre méltó körirata megjelent, azt látjuk, hogy korai volt örömünk. Hogy miért? Azért mert csak a magunk szemüvegével néztük ezt a dolgot. De nem csak mi, hanem talán az a bizottság is, amelyik örömmel fogadott szabályrendeletünket készítette, még talán az egyetemes gyűlés is, amikor elfogadta. — Hallottunk 100 — 150 százalékos egyházi adókról — ám nem adókulcsról. Rémséges dolog volt ez annak szemében, aki legalább is 1000 korona állami adót fizetett, a 35 százalék pedig elenyészően csekély az előtt, akinek kereseti adója nem haladta meg a 100 koronát. De megkérdezte-e valaki az 1000 koronás adózótól, hogy szívesen fizet-e egyházának 350 k-t a temérdek községi, megyei, társadalmi s egyéb adó mellett, vagy legalább is azt, hogy a nagyobb adóösszeg kibírja a 35 százalékos adókulcsot? Hogy azokban az óriási százalék számokban benne volt-e mindenki-é, a nagybirtok, nagyjövedelem adója is — s egyforma mértékkel mérve? Ez lett volna egyik legfontosabb dolog, mert arról, hogy a 35 százalékos adókulcscsal kivetett egyházi adót a nagyobb birtokú, vagyonú s így adójú egyén hitéletének, egyháziasságának megrázkódtatása nélkül ősei buzgóságával szívesen fizeti, akár ne is beszéljünk, hiszen mi lelkészek tapasztalásból tudjuk, hogy ez a gyülekezetekre nézve maximalis, de az adóalapi bizottság előtt minimalis adó1 les az egyház érdekének, hivatásának veszé.joztetése nélkül épen a nagy birtoknál, a vagyonnál keresztül nem vihető. R szegénynél igen s fel is tételezem, hogy volt olyan, aki 150 százalékot fizetett. Ezért mondottam, hogy korai volt örömünk. Most már látjuk, hogy ha az adóalap meg fog is felelhetni a szabályrendeletnek, ha a százalékos adóterhet csökkentheti is, de nem fogja rendezhetni az egyházi adózást s épen azokat a gyülekezeteket fogja gyámolatlanul, szükségben, nyomorban hagyni, amelyek eddig is csak könyöradományokból tengődtek s amelyek az állandó segélyezésre egész az élet-halál kérdéséig rászorultak. Ezért megszívlelendő a nyíregyházi javaslat. Ezért enyhítendő az adóalapról szóló szabályrendelet megközelíthetetlen jogi álláspontja és kérlelhetetlen szigorúsága. R nyíregyháziak javaslata azért, hogy az egyetemes közalap évi jövedelme s így kiosztandó segélyei emelkedjenek, a szabály-