Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-06-17 / 25. szám

2« 2 EVAN

GELIKUS ORALLO 1900 iparos tanuló, kereskedő 26, ismeretlen 23, tanító lett 22, üzlettulajdonos 20, még gimnáziumi tanuló 13, lelkész 7, szobrász 7, tanár 7, hozzátartozója átvette 5, tanítóképző intézeti növendék 5, intézeti, középiskolai és elemi iskolai igazgató 5, bölcsész 3, gazdatiszt 3, katonatiszt 3, hadapród 3, jogász 2, erdész 2, mérnök 2, építőmester 2, színész 2, országos képviselő 2, orvos 1, ügyvéd 2. Mi lett a 245 kibocsátott lánynövendékből ? 49 férjhez ment, 43 szolgálatba állott. 37 óvónő leit, 25 tanítónő, 23 tisztviselőnő, 18 hozzátartozójához került, 12 háztartással foglalkozik, 10 örökbefogadott lány, 10 ismeretlen, 8 üzletben van, 5 varrónő, 3 üzlettulajdonos, 3 tanárnő, 3 még polgári iskolai tanuló, i 1 színésznő. Milyen a 639 kibocsátott növendék erkölcsi magatartása a közéletben ? A 394 fiunövendék közül 385 sikerült, 9 nem sikerült. A külföldi hasonnemü intézeteknél az erkölcsi szempontból nem sikerült fiuk általában 4'5 százalékát teszik az élet terére kibocsátott növendékek számának, tehát a mi nevelésünk 25 százalékkal jobb eredményt tud felmutatni a külföldinél a fiukat illetően. A 245 kibocsátott lány közül 243 sikerült, 2 nem sikerült, azaz 0'8 százalék. A külföldi hasonnemü intézeteknél az erkölcsi szempontból nem sike.ült lányok általában 3 százalékát teszik az élet terére kibocsátott növendékek számának, tehát a mi nevelésünk 2'2 százalékkal jobb eredményt tud felmutatni a külföldinél volt leánynövendékeink erkölcsi magaviseletét illetően. Ezek az elősorolt adatok fényesen igazolják intézeti nevelésrendszerünk helyességét, az elősorolt számok kétségbevonhatatlanul bizonyságot tesznek arról, hogy félszázados intézményünk nagyjelentőségű hasznot, szolgálatot tett a hazának, a társadalomnak, és egyháznak. Lelki megnyugvással, emelkedett hangulatban tekinthetünk vissza nevelési munkálkodásunk félszázadra terjedő eredményére, mert annak köszönhetjük árvaházunk országos jó hírnevét, azzal nyertük meg szent ügyünk javára sok nagylelkű jóltevőnek áldozatkészségben is megnyilvánult rokonszenvét. Az örvendeztetően szép eredmény nem a mi érdemünk, mert mi csak kötelességünket teljesítettük azzal, hogy a földet müveltük, jó maggal behintettük, de nagyon jól tudjuk, hogy veszendőbe ment volna minden fáradtságunk éltető napfény és termékenyítő eső nélkül, azért az érdem, a hála és dicsőség Istené, aki megáldotta munkálkodásunkat. Legyen áldott szent neve érette. Visszapillantva árvaházunk nevelés-, tanítás- és egészségügyének félszázados múltjára, a fokozatos fejlődés, a folytonos haladás és terjeszkedés képe tárul elénk. Jellemzi néhány nagyszabású, árváink életérdekeit hathatósan előmozdító reformalkotás, melyek alapvetői lettek egy új éS" kedvezőbb időszaknak. Ezek ; közé a reformalkotások közé tartoznak: Növendékeink i az intézetből való kibocsáttatásuk után is nemcsak ! erkölcsi, hanem anyagi támogatásban is részesíttetnek, j aminélfogva azt az életpályát választhatják, amely hajlamuknak, tehetségüknek megfelel, a fiuk és lányok ; egyaránt, sőt a lányok, akik'kiváló tehetséggel ellát- i vák, az intézetben maradhatnak pályájuk elvégzéséig. • Valóban nagyjelentőségű, árváink egész életére jótékonyan kiható intézmények ezek, mert jövőjük bizto- j sítására irányulnak. Annakelőtte amikor elkövetkezett a kibocsátás ideje, megdöbbenten kérdezték : mi 1-esz most már velünk? Elhagyottan, gondterhelten néztek a bizonytalan jövőbe, csak Istenben bizva, hogy megsegíti őket, akarva nem akarva elfogadták az első. kínálkozó alkalmat, amely kenyérkeresetre képessé teendi őket, csak kivételesen találkozott egy-egy jószívű rokon, vagy emberbarát, ki vállalkozott továbbképzésük elősegítésére. És ma? Az inasnak uri módja van a régiek sorsához képest, kiknek a szenvedések iskoláján kellett átvergődniük, míg szabad szárnyra kelhettek. Mennyivel kedvezőbb most a tanulók sorsa, amióta az egyesület anyagilag támogatja őket, fogalmuk sincs arról, mennyit kellett nélkülözniük, éhezníök, mellékkeresettel keservesen foglalkozniok a régi diákoknak? Kétszeresen hálát adnatnak az Istennek leánynövendékeink sorsuk jobbrafordultáért, mert az újítással ők nyertek legtöbbet. Ezt az áldásthozó fordulatot vájjon minek köszönhette árvaházunk ? Egj Isten sugaita szíves köszöntésnek. 1887-ben történt. Az árvák a városligeti fenyvesben sétáltak, mikor szembe jött velük egy nyájas arcú öreg ur. — Az igazgató halkan figyelmeztette növendékeit, hogy köszöntsék az öreg urat. Kalaplevéve tisztelettel köszöntötték, ami láthatóan kellemesen meglepte az öreg urat. Ettől a perctől kezdve érdeklődni kezdett árváink iránt, amikor a fenyvesben tartózkodtak, arra irányítá lépteit, figyelemmel kisérte mayaviseletüket, nézte játékukat, jóizüen nevetett bohóságaikon, többször beszédbe is eredt velük. 1887. október 7-én hintó állott meg az árvahuz előtt és a-buól kiszállt egy öreg úr. Amint meglátták az árvák, örvendezve kiáltottáka városligeti öreg úr! Ugy volt. Hosszan elbeszélgetett az igazgatóval, behatóan kérdezősködvén az intézet erkölcsi és anyagi ügyeit illető dolgokról, aztán gondolatokba merülve, mint ak! nagy dolgokra elhatározza magát, elcúcsuzott. 1889. évi január 2-án meghalt Budapesten dr. Wágner János hírneves egyetemi orvostanár, ki 300,000 koronánál többet kitevő vagyonát a protestáns országos árvaházra hagyta. A nemeslelkü emberbarát: a városligeti nyájas arcú öreg úr volt, ki családot nem alapított talán azért, hogy annál többet juttasson embertársainak szorgalma gyümölcséből. A fejedelmi adomány kétszeres örömet gerjeszt bennünk, mert nemcsak humánus célnak szolgál, hanem elismeréssel adózott nevelési munkálkodásunknak. Dr. Wágner János a nagy emberbarát emlékezete örökre élni fog árváink szívében, lelkében nemzedékről-nemzedékre és önzetlen emberszeretetét hirdető alkotásaiban. A nagy tőke azóta gyümölcsözik árváink javára, gyümölcséből bőven juttatván az intézet egykori tanuló növendékeinek is, a mi dicséri egyesületi vezetőségünk bölcsességét, fenkölt gondolkozását és nemesen érző szívét. Elsősorban pedig : Kovácsy Sándor elnököt, dr. Wágner Géza .alelnököt és Széts Farkas választmányi tagot illeti az elismerés pálmaága, kik lel< es buzgalommal küzdöttek árváink jovoltáért. — Fogadják ezen a helyen is hálás köszönetünket. Egy másik üdvös reformalkotása a múltnak: a nyaralás. Ennek az áldásos intézménynek eredménye meglepően mutatkozott az egészségi állapot feltűnő javulásában. Azóta az alkati bajok száma nagyon csökkent. Az árvák julius és augusztus hónapokat Zebegényben töltik, ahol tele tüdővel szívhatják a balzsamos erdei levegőt, fürödhetnek a Dunában, részesedhetnek egész napra terjedő kirándulásokban. Van is jó eredménye ott tartózkodásuknak, mert testben meggyarapodva, lélekben felfrissülten szoktak onnan visszatérni. Félszázad alatt 818 árvát vettünk fel az árvaházba és azok közül 45 halt meg az inté-