Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-06-17 / 25. szám

214 EVANGÉLIKUS ORÁLLO 19)9 Veszprémben tartott kerületi gyűlésre is; 1864-ben a Pápán tartandó gyűlésre. Az egyházmegyében több tisztséget is viselt. Volt iskolalátogató, főjegyző. Majd meg a nagynevű Kund Vince felügyelő lemondása után az egyházmegye egyhangú bizalma őt ülteté a felügyelői székbe. — Mint felügyelő erélyes kézzel vezette elnöktársával Andorka János esperessel az egyházmegyét. A vezetése alatti gyűlések mindig magas színvonalon mozogtak és volt az egyházmegyében akkor is rend, buzgóság, lelkesedés. De 1890-ben letette a felügyelői tisztséget, a közügyektől némileg visszavonult, hogg családjának és még a kebelbeli evang. leányegyházközségének éljen, — mely utóbbiban az egyházi terhek felét az ő családja viseli. Családot ez előtt 48 évvel alapított, amikor nőül vette vései Véssey Ferenc magas műveltségű, női erényekben gazdag, igazán áldott lelkű leányát Véssey Borbálái. Van két fia, Lajos és Ferenc, kik mindaketten önálló és jó gazdák és kik a mintegy 10,000 holdas családi birtok kezelésében hü segitői édes atyjuknak. Volt a család kertjében egy viruló rózsaszál is, a ritka szép tehetségekkel megáldott Véssey Margit, ki azonban életének tavaszán, mikor senki nem gondolta, mikor senki nem várta, az élet fájáról hirtelen lehervadott. — És az édes apai, meg édes anyai szív csaknem megrepedt. Csoda-é, ha a bánatos szülői szív a közügyektől visszavonulni óhajtott, vágyott! De most a dunántuli ág. h. evang. egyházkerület bizalma újra szent munkára szólítja e jeles, vezérszerepre hivatott és még mindig munkabíró férfiút. A díszes felügyelői székbe ülteté őt és teljes reménységgel néz felügyelői működése elé. Mesterházy Sándor, ev. lelkész. Ä protestáns országos árvaházi nevelés félszázados eredménye kapcsolatban az árvaegylet történetével. Ha nyomozzuk a népek művelődéstörténetét, arra a következtetésre jutunk, hogy az emberbaráti tevékenység a társadalom magasabb fokú fejlettségére vall, amiért bátran állíthatjuk, hogy valamely nemzet erkölcsi világának megítélésére biztos fokmérőül szolgál a felebaráti szeretet munkásságának aránya. — Tagadhatatlan, a tudomány hatalmas tényezője a nemzet szellemi nagyságának, anyagi jólétének, de jövője csak annak a nemzetnek van, amelynek társadalmát valláserkölcsi eszmék vezetik, mozgatják, példájával kicsiráztatja az emberi kebelben szunnyadó nemes érzelmeket, erejét az egyetértésben és együttérzésben keresi, a szeretet hatalmával visszafejleszti az önzést. A magyar társadalom a kiegyezés után indult lendületes fejlődésnek, de máig sem domborodott ki jelleme annyira, hogy határozott irányt kövessen akaratában, törekvésében, a valláserkölcsi célt gyakran szem elől téveszti. Keveset törődik a dolgok belső értékével, nagy súlyt helyez a külső hatásra, többre becsüli a nagyhangúságot, üres szóbeszédet a zajtalan, komoly munkánál, a férfias kötelességtudásnál, kevés érzéket tanúsít az áldozatkészségre, többet vár, I mint amennyit juttat másoknak, végzetessé válható hibája pedig az, hogy politikai pártérdekeket szolgál, ; amely áldatlan körülmény meggátolja egységes munkálkodását és annak következtében sok szép és nemes törekvés nem képes érvényesülni, humanisztikus intézményeink az állam gyámkodása nélkül tengő életet élnek, csak a felekezeti hítbuzgóság összetartó ereje I tud alkotni és gyarapítani az állam vagy község segítsége nélkül. Ha tehát nálunk egy egészen önerejére utalt emberbaráti intézmény megéri fennállásának 50. évfordulóját teljes erőben, virágzó állapotban, atovábbi élés feltételeivel ellátva, az nem is oly jelentéktelen dolog! A társadalom egyik legszebb, hatásában legemelőbb, eredményében leghálásabb feladata: felkarolása a szegény árváknak, feledtetni velük egy kis szócskát, mely magában fogialja mindazt a fájó keservet, amit emberi kebel ismer. Ez a szócska: árva. — Képzelhető-e lelket emslőbb dolog, mint egy szegény, magával tehetetlen gyermeket, ki nem érzi az édes anyai szeretet melegét, ami nélkül hasonló az éltető napfénytől megfosztott és amiatt hervadó virághoz, aki nélKülözi az édes atyja gondviselését és vezetését, mint a háborgó hullámoknak martalékul esett sajka a kormányos erős karját, — mondom, képzelhető-e nemesebb dolog, mint ilyen gyermeket a bűn örvényébe való eséstől megmenteni, szívét nemesíteni, lelkét képezni és hasznos emberré nevelni? A szeretet az árvák iránt. élő nemzetszeretet, a rideg közöny pedig: a nemzet törzsfájának megsebzése. A magyar protestánsok élő nemzetszeretetének és hitbuzgóságának egyik legrégibb, legvirágzóbb, legáldásosabban munkálkodó alkotása : a protestáns országos árvaház,, mely ma ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Az isteni gondviselés végtelen jóságát dicsőítő, az emberi lélek fennkölt gondolkozását, a szív nemességét, a magyar protestánsok haza- es vallásszeretetét hirdető nagy örömnapra virradt ma az országos protestáns árvaház. Mit és hogyan érzünk az Isten lelkétől megszentelt ünnepies órákban, ki tudná azt gyenge szavakkal tolmácsolni, mely legékesebben szóló nyelv tudná azt elmondani? Éltünk legmagasztosabb pillanataiban érzelmünk leghűbb szószólója : az ajkak némasága. Árvaházunk félszázados múltjában 639 (394 fiu, 245 leány) növendéket bocsátott ki az élet küzdő terére, akik közül mindaz, akit meghívhattunk, eljött az ünnepre, hogy tiszteletének és szeretetének az árvaház iránt tanújelét adja, hogy viszontláthassák azt a kedves otthonukat, ahol boldog gyermekkoruk néhány évét töltötték. Eljöttek, hogy a szeretet oltárára rakják legértékesebb áldozati ajándékukat: a hálát. Ott állanak a szeretet oltára körűi az élet őszét je'képező deres fejjel az intézet legrégibb, 50-60 éves, egykori növendékei a múltra szegeződött tekintettel visszaidézve gyermekkori emlékeiket, hogy újra gyermeknek érezzék magukat, habár csak néhány pillanatra is. Azt irja egyikük: Elmegyek a szép ünnepre, hogy felvéve a kék kötényt és kék sapkát, még egyszer boldog árvafiu lehessek. A jó Isten adja, hogy óhaja teljesedjék, méltán megérdemli, mert 10 élő gyermeknek derék atyja. Ott állanak továbbá a jelent képviselő középkorúak, kik meghatva merítenek erőt a mult lelkesítő forrásából életük további küzdelmeihez. Legtöbben jelentek meg az ifjak, a jövő reményei, örömtől duzj zadó szívvel és kipirult arccal lelkesedvén az árvaház í dicsőségéért. Hálatelten részt vesznek mostani növenI dékeink is, számszerint 102-en, feszült figyelemmel