Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-05-20 / 21. szám

V. év. Ni r*. íjháza, 1909. május 20. 21. szám. // ETilfrELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre ..... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. T ART ALOM-JEGYZEK: Vezérczikk: A dunáatuli egyházkerületi felügyelőválasztáshoz. Akárki. — A theologiai főiskolák reformjához. — Belelet. — .Palyázatok — Hirdetések. R dunántuli egyházkerületi felügyelőválasztáshoz. Nem tartozom egyházi közéletünk vezető emberei közé. Csupán egyszerű munkása vagyok egyházamnak, amelyhez kötve érzem magamat egész szivemmel és egész ekszisztenciámmal; csendes megfigyelője egyházi életünknek, amelynek egyes jelenségei örömet és bánatot keltenek bennem, aszerint, hogy milyenek. És ha most mégis — szokásom ellenére — egy aktuális közegyházi ügyben nyilvánosan felszólalok, teszem ezt tisztán mint egyszerű egyháziag, csupán egyházam iránti szeretetből, csupán egyéni lelkiismeretem indítására. Ha azt kérdezik tőlem, mi jogon szólalok fel, nem tudok mást felelni, mint azt, hogy: a lelkiismeret jogán. Minden személyes vagy pártérdek, minden korteskedési szándék teljesen távol áll tőlem. Ha olyanok, akik tiszta ideális motívumokat nem ismernek, mégis pártérdekben, vagy korteskedési szándékban, vagy más alacsony tekintetekben keresik felszólalásom indítékait, igazán nem tehetek róla, de a félremagyarázástól való félelem nem tarthat vissza annak kimondásától, amire lelkiismeretem, ösztönöz s hogy nevemet elhallgatom, azzal is csak az ügyre nézve szükséges tárgyilagosságot akarom szolgálni. Az a közegyházi ügy, amelyet értek, a dunántuli egyházkerületi felügyelőválasztás ügye. Kétségkívül fontos ügy, mert kiválóan fontos az a tisztség, amelynek betöltéséről szó van, olyan, amely egyrészt nemcsak anyagi függetlenséget, hanem még inkább széles szellemi látókörrel párosult tetterőt és vezetésretermettséget, mindenekfölött pedig őszinte, nem csupán anyagi áldozatokban nyilatkozó egyházszeretetet tételez fel, másrészt egyszersmind tagadhatatlanul előkelő egyházi és társadalmi pozíciót biztosít (főrendiházi tagság stb). v Boldogult Ihász Lajos kerületi felügyelő elhunyta után hamarosan több jelölt neve került forgalomba. Ez a tény egyfelől örvendetesnek volt mondható, mint annak a jele, hogy többen is vannak, akik ily tisztes és fontos egyházi állás betöltésénél számba jöhetnek; másfelől ugyanaz a tény eleitől fogva aggodalmat keltő is volt, mert azt mutatta, hogy nincsen egy olyan ember, akiben az egyházkerület közbizalma spontán módon összpontosulhatna, holott az egyhangú bizalom a valóban sikeres működésnek a feltétele és biztosítéka is szokott lenni. Ezt az aggodalmat igazolta az első választás eredménye, mely, mivel egyik jelölt számára sem hozta meg az abszolút többséget, pótválasztást tett szükségessé a két legtöbb szavazatot nyert jelölt között. Hogy az első választás nem hoz végleges eredményt, az a fentebb jelzett körülmények között előrelátható volt; | de azt hiszem, hogy úgy az egyházkerület i körén belül, mint azon kivül nem sokan ! vannak, akiket ez az ideiglenes választási eredmény egy tekintetben meg ne lepett volna, és ez egy oly férfiú nevének a homloktérbe jutása, aki eddig egyházi közéletünk terén jóformán teljesen ismeretlen volt. És ez az, ami felszólalásra indít. Előre bocsátom, hogy eszem ágában sincs a legtöbb szavazatot nyert jelöltet személyes jellemében érinteni, egyéni kvalitásait, egyháziasságát kétségbe vonni. Ehhez nincs jogom, márcsak azért sem, mert nem ismerem. Nem is vádolok senkit; csupán néhány kérdést akarok felvetni, oly kérdéseket, amelyeket tisztán úgy értek, mint a lelkiismeretnek, és pedig az egyházi lelkiismeretnek a kérdéseit, minden személyes vagy pártérdek teljes mellőzésével. Rz első ilyen kérdés az, hogy vájjon I melyek azok az érdemek, amelyek a legtöbb í szavazatot kapott jelöltet épen erre az állásra í (csak erről van szó) kvalifikálják, épen őt,