Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-05-06 / 19. szám

1!)():» EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 165 szavazatot, így tehát Véssey S. és Berzsenyi J. között két hét közbevetésével új szavazás lesz. B E L É L E T. Äz eperjesi „Ev. Theol. Otthon" köréből. Múltkori közleményünk óta a Theol. Otthon javára a tiszai ev. egyházkerület központi pénztárába a következő kegyesadományok folytak be: Málnapataki ev. egyház 2, Hrk János lelkész 3, Dr. Zsigmondi Jenő Bpestről 20, Jeszenszky Nándor nagybecskereki ev. lelkész 5 évre 10, Dessewffy Pál Kaproncáról 50, fia Miklós 10, Metzky János Hodrusbányáról 5 évre 2, hodrusbányai ev. egyházközség 3, Jeszenszky Gyula lelkésze 5 évre 2, Valentik György tanítója 5 évre 2, Feldszam János és Sztarna Sándor Hodrusbányáról 1, illetve 2, rimaszombati takarékpénztár 5, Gömörmegyei népbank 2, takarékpénztár és keresk. bank 1—1, Rimaszombat városa 5, fancsali ev. egyház hi vei 20, iglói ev. egyház hivei 71, (ezek között Dr. Walser Gy. és Thern László 5—5 kor. Munich K. adománya mellett a hívek és tanárok adományai 2 és 1 — 1 koronával szerepelnek), ránki egyház gyűjtése 7*81, gölnicbányai ev. egyház 20, matheóci egyház 25, Andriányi Béla 10, Thern Ede lelkész 5, s az öt felföldi takarékpénztár r. t. 10 korona. — A felügyelő tanár házi pénztárába Eperjesen a következő szeretet adományok folytak be: Abaujszántói hívek 16'ő0, francfeldi egyházközség 15, merényi egyházközség 20, nagyrőcei egyházközség 14, szepesbélai egyházközség és lelkésze 5 évre 14, orosházai egyházközség 25, Vikár Béla fővárosi iró 50, lebici egyház 5, hánusfalvi egyház és lelkésze Urbán Adolf 16, poprádi egyház 10 és Payer Gusztáv felügyelő 10 kor. A theol. tanárok közül 5 évre való megajánlással Dr. Szlávik M., Csengey Gy. és Obál B. 10—10 korona. Mint látjuk, az Otthon áldásos intézménye javára az adományok lassan bár, de mégis csak befolynak. Hálás köszönetünk mellett is ismét csak fájlaljuk, hogy ezek az adományok nagyobbára »egyszersmindenkorra« szólanak. Pedig az egyházközségek (főleg tiszakerületiek) s az Otthon között szorosabb szellem és anyagi kapocsra kell törekednünk. Azért bizalommal és reménységgel nézünk a övőbe s főleg volt tanítványaink részéről várjuk és kérjük a buzgólkodást. Még nem nyilatkozott meg Eperjes, Bártfa, Lőcse, Nyi; egyháza, Kassa, Késmárk, Rimaszombat, Miskolc, Debrecen, Nagyvárad, Csaba és Szarvas egyházközsége, s aztán tehetősebb magános híveink részéről is várjuk, kérjük és reméljük az Otthon segélyezését. Az adományokat a coll. értesítőben és a tiszaker. közgy. jkvében is nyugtázni fogjuk. Még megjegyezzük, hogy a befolyt adományokat lehetőleg tőkésítjük, s azok egy részét már a jövő tanévtől kezdve szegénysorsu, jó magaviseletű és előmenetelü első sorban pap, tanár és tanító theol. fiak segélyezésére fogjuk fordítani. Az adományozásra vonatkozó Ígéretek számos lelkész és egyházközség részéről igen biztatók. Eperjesen 1909. ápr. 27-én Dr. Szlávik Mátyás collegiumi igazgató, mint a »Theol. Otthon« felügyelő tanára. Kérelem. Mindazon nagytiszteletű Lelkész Urakat, akiknek a Luther-Társaság tagjainak lakhely szerinti kimutatását elküldöttük, mely kimutatás egyelőre csak korrectura, tehát nem végleges, ezúton is kérjük újból: szíveskedjenek a kimutatást átnézni s a benne előforduló hibákat alólirottal junius hó 15-ig tudatni, hogy a végleges kimutatás hiba nélküli legyen. A nagytiszt. Lelkész urak szíves fáradozását előre is megköszönve, maradtam kiváló tisztelettel. Budapest, 1909. május 3. Majba Vilmos L. T. titkár. Ä zsablyai ág. h. ev. nő- és leányegylet folyó évi május hó 2-án műkedvelői előadással egybekötött táncvigalmat rendezett saját pénztára javára. Vallásos ünnepély Vadosfán. A soproni theol. akadémia hallgatói ez évben szíves meghívásra Rábaköznek ősi artikularis gyülekezetébe, Vadosfára rándultak ki s ennek régi nagy templomában tartották meg vallásos ünnepélyüket. A gyülekezet lelkésze, tanítója és a buzgó egyháztagok lekötelező szívességgel és ősi magyar vendégszeretettel fogadták már künn a vasúti állomáson és utóbb családi hajlékaikban is a Bancsó Antal igazgató, Payr Sándor és Stráner Vilmos tanárok vezetése alatt megérkezett ifjúságot. A régies módon épült nagy templom, ennek sírboltja, mely felett ott vannak még a nagy kőlapok, s egyéb történeti emlékek, a sokat szenvedt hitbuzgó ősöknek korát varázsolta vissza elénk. A Mihályi felé vezető út mellett már csak egy kőkereszt áll a régi hírhedt,,fehér kép" helyén, melyet az ismeretes vadosfai zavargás után 1751. állítottak oda a bántó, hamis felirattal: ,,Ez e hely, mely az is entelenek által megfertéztetett." A templomnak István-napi megnyithatásáért annak idején az egyetemes gyűlés folyamodott a királyhoz és csak 1830. nagy nehezen nyerték meg az engedélyt. A mi templomunk mögött ott van közel az evangélikusok pénzéből épített szintén nagy r. katholikus templom ís, mintegy kőből rakott nagy kérdőjel, mely hallgatag is azt kérdi az arra menőktől: minek vagyok én itt, mikor se papja, se gyülekezete nincs itt Rómának ? A régi artíkuláris jelleg most se tünt el egészen a gyülekezet köréből. Most is a népes filiákbóf özönlött össze a templomi közönség nagy része. Ki kocsin, ki hintón, ki meg gyalog szerrel jött. De eljöttek kétszer is, délelőtt és délután kütön-külön és zsúfolásig megtöltötték a nagy templomot, mintha most is védeni kellene az ellenséges támadás ellen. Valami szokatlan, szép látvány volt az, hogy nemcsak a közeli vendéglő nagy udvara volt tele kocsikkal, hanem az utca is, melyek mind az Isten házába szállítottak utasokat. Meglátogatták ez alkaiommal Vadosfát, ezt az ősi káplánnevelő anyaegyházat a távolabbi vendégek is. Ott volt mint az ifjú lelkészi család vendége, az egyházmegye és a gyülekezet hitbuzgó derék felügyelője dr. Ajkay Béla egyházkerületi főjegyző ; ott voltak Rózsa Sándor beledi, Hérints Lajos farádi és Révész Sándor bezii lelkészek családostúl; a segédlelkészek közül pedig Zongor Béla Győrből, Ihász Mihály Pápáról, Kiss Samu Répczelakról; a tanító urak a filíákból és több vendég messzebbről is. Délelőtt Mészáros István IV. éves hallgató mondott épületes szép beszédet. Délután pedig László Miklós helybeli lelkész és Stráner Vilmos tanár imával kezdték és végezték a vallásos ünnepélyt. Stiegler Ernő és Nagy István költeményeket szavaltak, a theol. énekkar pedig szabatosan előadott karénekekkel emelte a vallásos hangulatot. Felolvasást Payr Sándor theol. tanár tartott, aki bevezető rövid beszédben hivatkozott a soproni főiskolai ifjúságnak egy régi, közel 200 évvel ezelőtt történt vadosfai kirándulására, amikor Hajnóczy Dániel igazgató jött el az ifjúsággal Telekesi