Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-29 / 18. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. április 29. 18. szám. ff EVANGELIKUS OMLLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. R lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TAítTALOM-JEGYZEK.: Vezérczikk: Belohorszky Gábor — 50 éves lelkész. I. L. — Äz országos ág hitv. ev. tanáregyesület közgyűlése. — Körirat a magyarországi ág. hitv. ev. egyházközségekhez — Belólet. — Pályázatok. — Hirdetések. Belohorszky Gábor — 50 éves lelkész. Személyi kultuszt nem szoktunk űzni. De ez alkalommal kivételt teszünk. — Mert kivételes maga az alkalom is. Közismert prot. szerénységünkkel és igénytelenségünkkel szoktunk mentegetődzni akkor, amidőn az érdemnek, egyes kiváló s nevezetes alkalmakkor: szerény elismerésnél egyebet nem juttathatunk. Oly közhelylyé vált már ennek unos-untalan való ismételgetése, hogy szinte banalitásnak hangzik, minden igazsága dacára. S mégis, szebben, a prot. egyház Jellemének megfelelőbben nem jutalmazhatjuk egyházi kitűnőségeinket, nem hálálhatjuk meg nemesebben az egyház szolgálatában kifejtett működésüket, mintha meghajtjuk előttük az elismerés szeplőtlen zászlaját. Különösen, amidőn valódi érdemről van szó, amidőn oly férfiúnak az érdemét kell méltatni, kinek áldásos működése maradandó nyomokat hagyott ujabbkori egyházi történetünkben ! S valóban Belohorszky Gábor, bácsi főesperes, ki ápr. 11-én töltötte be lelkészkedésének 50-ik évét, méltán rászolgált arra, hogy ezen fontos évforduló alkalmából feléje forduljon a közegyház figyelme s elismeréssel adózzanak neki összes egyházi köreink félszázados sokszor nehéz, gyakran félreismert, de mindig áldásos, egyházias működéséért. Nemcsak mint az újvidéki előkelő egyháznak lelkésze és mint főesperes, hanem két ízben is mint bányakerületi püspökhelyettes, kiváló tényezője volt a közegyház kormányzatának s működése mindegyik terén maradandó becsű alkotásokkal gazdagította egyházunkat. Született 1836. szept. 28-án Tótprónán, ősrégi papi családból. Atyja B. Endre ottani lelkész, édes anyja szül. Bobok Amália. Elemi iskoláit szülőhelyén, az algymnáziumot Modorban, a felsőbb osztályokat s a theol. tudományokat Pozsonyban végezte. 1855-ben avattatott fel Chalupka János superintendensi adminisztrátor által a tótprónai egyház segédlelkészéül. De hivatalt azért nem vállalt, hanem theol. tanulmányai folytatása céljából a bécsi theol. fakultásra ment. Innét 1859-ben hívta meg maga mellé segédlelkésznek Tessényi János bács-szerémi esperes Torzsára, de még ugyanez évben meghívták Lúgosra az egész KrassóSzórénymegyére kiterjedő missiói körrel. 1864-ben választotta meg egyhangú bizalomnyilvánítással az újvidéki egyház lelkészévé. Ez az egyház akkoriban a legkisebb s a legelhanyagoltabb bácskai egyházaknak egyike volt. Belső egyenetlenkedés s nemzetiségi viszályok végpusztulással fenyegették az egységes hitéletet. Veszélyeztetve volt a külső fennmaradás is, mert a 380 német s 460 tót lelket számláló egyház már a tönk szélén állott, 6000 kor. tartozás nehezedvén rája, mely után 12 százalékos kamatot fizetett! A lelkész fizetése akkor 800 korona s 2 szobás lakás volt. Belohorszky Gábor buzgó, soha nem lankadó, hitteljes, türelmes és céltudatos működése új életet öntött a már-már halódó egyházba. »Küzdj és bízva bízzál!« — e jelszóval kezdette meg hivatását s ha a nemzetiségi súrlódások. időközönként veszélyeztették a 2. egyház együttmaradását, szüntelen ott volt az ő szeretett János apostolának szent parancsával : filioli, diligete alter utrum! S az Isten nevében megkezdett munkát Isten áldása kísérte. Az egyházközség lélekszáma 840-ről felszaporodott 3533-ra ! Kis zugiskolája rendes 4 tanerővel bíró népiskolává fejlődött; van tágas, szép paplaka, díszes temploma, viszonyai rendezettek. Csakhogy ennek az elérésére egy emberöltő kellett, egy hosszú félszázadnak szakadatlan munkája s ezernyi küzdelme ! Természetes, hogy Belohorszky Gábor kiváló egyénisége csakhamar feléje fordította az egyházmegye figyelmét is, mely elébb körlelkészszé, majd főjegyzővé, 1870-ben esperessé, s 1873. jun. 10-én főesperessé választotta. Az esperességben ugyancsak zavaros viszonyokat talált. A lelkésztestvérek bizalmatlanok voltak egymással szemben, a közgyűlések tanácskozásai, jegyzőkönyvei, a főesperes levelezése 3 nyelven vezettettek. S mindannak dacára itt is nemzetiségi torzsalkodások bontották meg nemcsak a nyugodt kormányzás lehetőségét, de a valláserkölcsi élet fejlesztését is. Érdekesen jellemzi maga Belohorszky Gábor ezen helyzetet, s az avval szemben szükségesnek vélt állásfoglalását abban a visszapillantásban, melyet főesperességének 25 éves jubileuma alkalmával