Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-15 / 16. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. április 15. 16. szám. // EVANGELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIRDÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. & TARTALOM-JEGYZEK : Vezórczikk : H vallásegyenlőség és az állami iskolák. Farkas Gejza. — H reverzálisok statisztikája. B. — Tárcza. Néhány szó a berlini missióról. Famler. — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. Ä vallásegyenlőség és az állami iskolák. A vallás ősidőktől fogva az ember legbensőbb valóját érintő oly tulajdon, amely egyéni sajátosságának részben alapját képezi, részben pedig ennek irányitójául szolgál. Oly kincse ez ennélfogva nemcsak általában az emberiségnek, hanem főképp külön-külön minden egyes embernek, amelytől ha megfosztanák, egyéniségétől, hogy úgy mondjam saját magától fosztanák meg, ami pedig egyenlő a megsemmisüléssel. Ebben leli magyarázatát az a körülmény, hogy sokan — mintsem hogy hitükről lemondjanak, le mondtak inkább arról, ami az életben a legfőbb földi jó — lemondtak magáról az életről. Mi természetesebb, mint hogy amit magam részéről oly becsesnek tekintek, becsesebbnek magánál az életnél, amivel szemben mindenki tiszteletét követelem, amitől a dolog természetéből kifolyólag minden, bárhonnan jövő külső beavatkozást visszautasítok, mi természetesebb, kérdem, mint hogy ezt a jogot felebarátomnál is elismerem, az ő vallásos meggyőződését, hitét, vagy annak senkit nem sértő megnyilatkozását tiszteletben tartom, hitébe nem avatkozom és abban őt semmiképpen nem bántom és nem sértem. Ami nekem szent, azt másnál is szentnek tekintem, amihez én nyúlni nem engedek, attól mást megfosztani nem igyekezem. Ezek ugyebár olyan primitiv fogalmak, amelyeket éppenséggel nem szükséges a XX. század elején feltalálni? Ezt a jogot s ezt a szabadságot kétezer év előtt hozta meg Jézus. Äz ő szellemében hirdették az apostolok, hogy „Isten előtt nincs személyválogatás, hanem hogy minden nemzetségből kedves néki, aki őt féli és igazságot cselekszik." (Apóst. Csel. X. 34—5.) Nem szomorú dolog-e, és nemcsak szomorú, de egyenesen nem megbotránkoztató-e, hogy még mindig akadnak nagyhangú próféták, akik az embernek e veleszületett jogát az Isten kijelentett akarata ellenére minduntalan lábbal tiporják, s a helyett, hogy a vallásegyenlőség magaslatára emelkedve, másokat is oda emelni igyekeznének, minden alkalmat felhasználnak arra, hogy a vallásegyenlőség szent eszméjét arcul csapkodják. Ä vallásegyenlőség eszme, s mint minden eszmének érnie kell; bele kell hatolnia a köztudatba s át kell hatnia minden egyes embert, mert hisz minden embert egyaránt érdekel. Hogy azoknak az emberfeletti harcias küzdelmeknek, amelyeknek legjobbjaink áldozatul estek, akikről elmondhatjuk, hogy »kikre nem volt méltó e világ« — nem volt meg a kívánt hatásuk, ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy az eszme nem érett meg, jobban, hogy az emberek nem értek meg az eszme számára. Äz emberi önzés, nagyralátás, szűkkeblűség és korlátoltság mindannyiszor el tudták azt homályosítani, sőt időnként teljesen kioltani a köztudatból, s a régi küzdelem a vallás szent nevében, de a vallásszabadság és egyenlőség szent eszméje ellen, újra kezdődött. És vájjon hol van a talaj, amelyből az eszmének csíráznia kell? Hol lenne másutt, mint a nevelésben, mint az iskolában? Amit fegyverrel valakinek szívébe beerőszakolni nem lehet, azt okos szóval, jó példával kitörölhetetlenül be lehet a szívekbe és elmékbe vésni . . . S melyik iskola lenne ismét alkalmasabb, eltekintve a protestáns iskoláktól, ahol a vallásegyenlőség nemes plántája századok óta gyöngéden, talán túl gyengeséggel ápoltatik