Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-02-20 / 8. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí7 csodáról szó, mert ha Isten az ő egyháza terjeszté­sére csodát tett a próíóták ós apostolok által, miért tenne csak itt. Ha szórói-szóra értelmeznék, nem is ember, hanem isten-evésről lenne szó. Jézus a szereztetósi igéket Senk szerint kópie­sen, symbolikusan értette. Az úrvacsora célja emlé­kezés ós ehhez a communió elég, ha nem az élő, de a megfeszített Krisztussal communiálunk is. Ha Krisztus a transsubstantiátióra célzott volna, nem mondta volna: »Ez az ón testem", de: „líz én va­gyok", mikor pedig külön kiemeli a testet a vétrel szemben, nem élő, hanem meghalt testére gondol, tehát nem érti betű szerint. Est annyit jelent, mint significat. Nem az indicativus, hanem az imperativus jelez transsubstantiátiót. Az apostolok is tropikusán értették. A héberben egyébként a significat csak esMel fejezhető ki. Pál apostol a kenyeret a consec­ratio után is kenyérnek mondja s az egyházi atyák sem értették szószerint. 11. Krisztusnak nincs szüksége helyettesre, a róm katholikusok mégis a pápát tekintik ilyennek. 12. A Szentírás nem tud purgatóriumról, ezt csak a róm. hatholikusok eszelték ki. Ezekben sorolja el Senk az ö kifogásait a róm. kath. egyház tanítása ellen rendszeresen, összefüg­gően, érvekkel megindokolva, szentírási helyekkel igazolva szóles alapon, ugy, hogy nemcsak laikusnak, hanem theologiában jártas szakembernek is becsüle­tére válnék. Erre a felterjesztésre, mely 55 oldalra terjed, az egri püspök: gr. Eszterházy Károly 1795. okt. 12-ón válaszol. Hívja Senket Egerbe, ő szívesen látja s ígéri, hogy meggyőzi, kétségeit eloszlatja. Senk 1795. október 25-ón egy utolsó levelet in­téz a püspökhöz, kijelenti benne, hogy nem áll el szándókától, kéri a püspököt, adassa ki a bizonyít­ványt számára az alesperes által a hat heti oktatás látogatásának elvégzéséről. Senk élve a gyanúval, hogy Németh alesperes most is vonakodni fog a bizonyítványt kiadni, a liszkaí bírótól kér olyat arról, hogy a hat hetet ki­töltötte. Meg is kapja 1795. nov. 5 ón, aláírja Tur­csányi Mihály bíró ós Saláta Tóth András hites sze­mély. Németh alesperes végre 1795. nov. 29-ón ki­adja a bizonyítványt. Vádolja benne Senket, hogy több ízben tiszteletlenül nyilatkozott, így Jézusról azt mondta, hogy parabolákkal játszott s hogy Pál sokat igórt leveleiben, de „Szent Pálnak is sokakban bele­tört a kési." Azután, hogy Jézus nem tudta azt kife­jezni : hoc significat, azért mondta: hoc est corpus meum. A poenitentiáról azt mondta, hogy ő az egy­házi atyák tanítása szerint vélekedik arról s hogy azok nem tudnak semmit a fülbe gyónásról, hogy azt csak a 6. századtól hozták be. Krisztusnak poklokra való szállását pusztán Athanasius nézetének mondja. A bizonyítvány 1795. november 29-én kelt. Hozzá van csatolva Némethi Imre káplán, Turcsányi Mihály bíró, Saláta András szenátor igazolványa, hogy Senk a fentírt módon nyilatkozott. Senk védi magát az ö históriájában Németh vádjai ellen s hangsúlyozza, hogy őt Isten vezette elhatározására. Boldog volt Senk, mikor 1795. december 30-án az úrvacsorát ref. szertartás szerint felvehette. A rosszakarat azonban még ekkor sem hagyta békén. Azt híresztelték róla, hogy nem meggyőző­désből, hanem Szentgyörgyi István sárospataki phi­losophiae professor egyetlen leányának kedvért tért át, akit pénzesnek tartottak. A leány tetszett ugyan neki, mondja ö, jó nevelése ós az apával folytatható kellemes társalgás miatt, de ő nem tetszett a leánynak. Ezt az alaptalan ráfogást is nemsokára megcá­folta, mikor Szemere közbenjárására csakhamar elje­gyezte Kozmafalvi Siday Klárát, tolcsvai nemes leányt. Nem hagyhatom említés nélkül a már jelzett ellenséges kéznek a História végén odaírt gúnyos megjegyzését, m9ly így szól : „Ecce illuminatus per Apostolum Albertum Szemere. Vivát in solatium Ref. Ecclesiae Tolcsvensis." ! íme ez Senk Imre áttérésének története rövid kivonatban. Tanulságos egy történet. Világos bizo­nyítéka annak, amit egykorú történetírók is állíta­nak, hogy a helytartó-tanács az 1790—1. 26. t.-c. ellenére követelte a hat heti oktatást s hogy a róm. kath klérus mindent elkövetett, hogy az áttéréseket megakadályozza vagy legalább megnehezítse. De fényes tanújel egyszersmind Senk meggyőződésének tisztasága mellett, aki akadályt nem ismerő akarat­erővel tört szándókának megvalósítása felé, amiért emlékezésünkre, kegyeletünkre a legnagyobb mór­tékben érdemes, követésre pedig méltó. Róla meg­emlékezni különösen a mai sivár viszonyok közt nagyon helyénvaló. B E L É L E T. Egyházközségi közgyűlés. A múlt vasárnap d. e. tartotta a hosszúfalu-ítirószmezei ev. egyházközség ez évi első rendes közgyűlését. Előző nap este elő­készítő tanácsülés tartatott az iskola helyiségében^ ahol is egy pár oda nem tartozó, zavargó izgága embernek lecsendesítése után a tanácskozmány a szokott rendben folyt le s az ügyek kellő alaposság­gal készíttettek elő, úgy, hogy a közgyűlés másnap, mikorra is némelyek az egyházközség területén ki­vül szított zavargást helyezték kilátásba, az elnök határozott ós erélyes föllépése folytán a legszebb simasággal és legékesebb renddel folyt le, Tárgyal­tattak ós jóváhagyattak az összes 1907. évi szám­adások, valamint az 1908. évi költségvetés, mely több mint 500 korona hiánnyal zárul, amely hiányt rendkívüli kivetéssel igyekezett az egyház, formailag legalább elenyósztetni, de a valóságban e rendkívüli kivetést a nagy teher miatt nem eszközölhette. Ki­vettetett az 1908. évi egyházi adó, az u. n. kepe. Ismertettek az egyház múlt évi életének nevezete­sebb mozzanatai. A közgyűlésen igen szép számban vettek részt a különben békés ós jámbor lelkű egy­háztagok. Lelkésziktatás. Február hó 2-án iktatta hiva­talába Kaczián János budapesti esperes a kispest­erzsóbetfalvai missió kör lelkészét, Máté Károlyt. Miután a körnek saját temploma még nincsen, a re­formátus egyház szíves készséggel engedte át e célra a maga templomát. Az iktatáson részt vett a kispesti róm. katholikus plébános, a református lelkész s a zsidó hitközség rabbija is. Sokan jelentek meg Buda­pestről, ahol az új lelkész eddig mint káplán műkö­dött. Isten áldása kísérje új hivatalában. Vizesrét. Oly szegények vagyunk, hogy Isten iránti hálával s örömmel kell beszámolnunk minden legcsekélyebb alkotásunkról. A vizesréti egyház is alkotott . . . 10000 K költséggel új, kéttantermes iskolát épített, új tanítói állást szervezett (850 K évi

Next

/
Thumbnails
Contents