Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-02-13 / 7. szám

1908 EVANGELIKUS OKÁLLO 57 tuen npm járhattak el s nem is remélhették, hogy közvetítő javazlatukat elfogadja a horvát kormány és a magyar egyház, azért 1893. aug. 31-ikén ismét összejöttek, de most már egy külön önálló evang. egyház lebegett szemük előtt, még az évben 1893. okt. 4-ikén Zágrábban össze is jöttek az egyes egyházak követői, hol gyűlést tartottak s kimondották „az önálló s minden más egyháztól független horvát evang. egyház" létesítését. Határozataikat a vallás- és közoktatásügyi osztályfőnöknek, valamint a magyar evang egyházi főhatóságnak be is nyújtották. A magyar evang. egyház az egész elszakadási törekvésekben hiú öncélokat vélt látni s 1894-ben elhatározta az egyet, közgyűlés, hogy a magas horvát kormányt felkérte az evang. összegyház érdekeinek megvédésére; ugyanakkor elhatározták a horvát lelkészek, hogy a bánt küldöttségileg felkeresik, a helyzetről felvilágosítják. Fel is keresték, s az akkori horvát bán grói, Khuen Héderváry szépen meghallgatta előterjesztéseiket s kérésüket s végre kijelentette, „hogy a szervezkedés szükségességét elismeri, de el van tökélve az eddigi status quot megvédeni, miglen törvényes uton máskép nem intéztetik."* S midőn az egyes egyházaktól a bácsi esperesség a megtagadott adót törvényes úton behajtotta s emiatt a horvát lelkészek panaszt emeltek, egyszerűen azt felelte a kormány 1894. május 7-én, hogy egy önálló evang, egyház létesítését tudomásul nem veszi s mindaddig, míg törvényes úton máskép nem intézkednek, fenn marad az eddigi állapot. Evvel minden eddigi törekvés kárba veszett; de azért a horvát egyházak nem vesztették el bátorságukat, hanem 1895. jún. 20-án egy megbeszélést, majd aug. 14-én Conventet tartottak tjpóznán, hol elha.ározták, hogy a zágrábi g'yűlés határozatait elvben fönntartják s egy bizottságot választottak a horvát-szlavon-országi protestánsok ügyeinek rendezésére. E bizottság megkezdte munkásságát avval, hogy egy 7 pontból álló memorandumban követelte a protestánsok vallásszabadságának törvényes kimondását s a többi felekrzetekkel való egyenjogúságot. A további fejleményekről későbben. Néhány megjegyzés az ev. középiskolai tanártestületek és iskolafenntartók viszonyáról. Hosszú előkészítő munkálatok után az 1906. évi egyetemes közgyűlés elfogadta és határozati erőre emelte az iskolai bizottságok szervezetéről szóló egyetemes szabályrendeletet, amelynek értelmében * Pindor: die. ev. Kirche Kroatien Szlavoniens. azután, a történeti fejlődés és helyi viszonyok tekintetbe vételével, az egyes középiskolák is elkészítették helyi szabályzataikat. Elkészítette a rozsnyói ág. hitv. ev. főgimnázium is, mely a mint tudjuk azok közé az intézetek közé tartozik, melyeket az egyetemes szabályzat „Több egyházi hatóság vagy pártfogóság által fenntartott középiskolák" címe alatt foglal össze. A helyi szabályzatot az intézet pártfogósága jóváhagyás ós további eljárás végett telterjesztette a múlt évi egyházkerületi közgyűlés elé, mely a szabályzatot egy pont kivételével jóváhagyta. E pontot illetőleg módosítást kívánt, melyet a pártfogóság, mivel nem akarta a szabályzat végleges elíogadását elodázni, meg is tett s így a helyi szabályzat a kerületi közgyülás határozata értelmében, végleges jóváhagyás végett az ez évi egyetemes gyűlés elé kerül. Az a pont pedig, melyet módosítani kellett, az iskolatanács tagjairól szól s a módosítás abban állott, hogy míg az eredeti szerint a tanári kar az ískolatauácsban a pártfogóság által választott nyolc taggal szemben öt választott taggal volt képviselve, a módosítás szerint csak két választott taggal lesz képviselve. Ezeket a tényeket előre kívántam bocsátani, mint olyanokat, melyekből későbbi következtetéseim kiindulnak, anélkül azonban, hogy én ezáltal ítéletet akarnók mondani, akár a szabályzatoknak a tanárokra vonatkozó intézkedéseit, akár pedig azek lótrejövósi módját illetőleg. Örömmel tölti el lelkemet minden olyan intézkedés, mely egyházegyetemünkben a kor kívánalmainak megfelelő szervezkedésre ós szervezetek megteremtésére vonatkozik, de éppen protestáns felfogásunkból kiindúlva közölni óhajtom egy pár gondolatomat ós következtetésemet, melyek elsó sorban egyházunk ós iskoláink érdekeire vonatkoznak s a melyek úgy gondolom nem lesznek egészen érték nélküliek, éppen a mai korban, melyben mint Boross lelkész úr e lap ez évi 2-ik számában megjelent cikkében mondja, nem törődömsóg észlelhető egyházunk minden terén s a melyben számtalanszor volt ós van alkalmam hallani, hogy ezzel a nemtörődömséggel ev. tanári karunk fiatalabb nemzedékét is vádolják. Nem akarom mentegetni azokat, akikre talán e vád reá illik, de merem állítani, hogy olyan általánosságban, mint amilyenben emlegetik, nem állhat fen ós adja Isten, hogy ne is álljon fenn soha. Ez az óhajtásom adta kezembe a tollat, hogy legalább pár sorban reá mutassak véleményem szerint középiskolai szabályzatainkban arra az intézkedésre, melynek következtében egyéb okoktól eltekintve, a jövőben esetleg több tanár eshetik majd tényleg abba a hibába, a mellyel most még csak legfeljebb egyeseket vádolhatunk. Az új szabályzatok, mint azt a cikkem elején felhozottakból látjuk, majdnem teljesen kizárják a tanárokat az iskolák anyagi ügyeinek vezetésébe való közvetlenebb befolyásból, a mi legkirivóbban mutatkozik éppen Rozsnyón, ahol eddig az egész tanári kar tagja volt az iskolatanácsnak s ahol maga a pártfogóság, az eddigi iskolatanács tagjai számának csökkentése mellett is fenn kívánta tartani, ha nem is teljesen, azt az arányt, mely az iskolatanács világi ós tanár tagjainak száma között a múltban fennállott s a mi a modern kor igényeinek meglelelő szervezettség megalkotásával sem került volna össze ütközésbe.