Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-02-06 / 6. szám

1908 EVANGELIKUS OR

ÁLLO 47 díj mellett bármely testület tagjai külön-külön is beléphetnek a szövetségbe. A 14. és 20-ik §-okban pedig a tagegyesület helyett talán helyes volna az alegjesület vagy pasztán szakosztály kitétel. Zombor, 1908. január 10-én. Lombos Alfréd, ev. lelkész. Ugyanezen tárgyban vettük még a következő felszólamlást is : Még egyszer az „Országos Prot. Szövetség" kérdéséhez. Ezen című cikk tartalma felett nagyon csodálkoztam s egyházunk mostani helyzetét tekintve valóban tartalmát nem tudom megérteni. Mert ép oly tétlenségre biztat, mint mikor a rómaiak a galloktól való félelmükben városukat elhagyták és 80 aggastyán ülve mozdulatlanúl maiadt a fórumon, kik azután a betört galloktól lekaszaboltattak s Róma feldulatott. Említett cikknek ez a valódi értelme: „Hagyjuk az egyházat, nem kell azt védeni, nem kell azt szervezni." E tanácson fönnakadtam s némi gyanút ébresztett bennem, miért is utána néztem, honnan ered a tartalma, mely körülmény indikolja? Rájöttem. A cikk alatt álló név tisztelendő Beyer Tüofil Pozsega-megyében fekvő hrasztováci evang. egyház lelkésze.* Most már nem csodálám eszmemenetét, papirosra tett meggyőződését, mert ő a mi egyházunk helyzetét nem ismeri. Nem hiszem, hogy Hrasztovácon olvasná a Budapesti Naplót, a Magyar Szót, vagy éppen az „Egyházi Közlönyt" róm. kath. egyház lapját, az Alkotmányt a néppárt lapját, mely nem régen valóságos riadót fúvatott, mintegy szent háborúra hívta fel a r. katholikusokat, azt hirdette, hogy a világ összes r. katholikusai keljenek fel letargiájokból s egyesüljenek s vívják ki a r. katholikus vallásnak középkori jogait. Nem lehetetlen, hogy még mást is oda gondolt, pd.: egy lóporösszeesküvést, Bertalan-éjt, máglya gyújtást, inkvizíció kínzást. Minthogy említett r. katholikus lapokhoz nem juthat, így nem tudja, mikép készül a r. katholikus egyház, miként szervezkedik, hogy minden eshetőségre készen legyen, s hogy eddigi fáradtsága összehozott már 120,000 embert, kiknek hüségükben a vezetők feltétlenül bíznak. Talán arról sincs tudomása, hogy nálunk magas helyről ezen kifejezés: „Az iskolákban nem fogjuk tűrni a tételes torz vallásokat" jötí. Hogyha egyházunkat ezen fenyegető veszedelmet ismeri, lehetetlen, hogy oly abstrakt tartalmú s egyházunkat védtelenségre s így pusztulásra kárhoztató cikket írt volna. Hogy a távolban is érdeklődik egyházunk hely- j zete iránt, ezen örvendünk ós sajnáljuk, hogy a tu- i dásra valló cikk írója egyházunk helyzetét nem • ismervén, Ítélete a tényleges helyzettel ellentétben : áll s inkább didaktikus, mint praktikus, holott erre van nagy szükségünk, hogy tudjunk egyházunkon segíteni. B. * Mi a cikket Kőszegről való keltezéssel vettük. Szerk. Az „utasítás" a nem állami elemi népiskolákról. (Folytatás.) Hiszen kívánatos, hogy az iskola minél célszerűbben legyen felszerelve, minél célszerűbben legyen megépítve vagy átalakítva. Egyházhíveink — mint azt a miniszter is elismeri — nagy áldozatokkal segítik hordozni az állam népnevelési terheit, nagy áldozatokat hozott egyházunk — önérzettel mondhatjuk — a múltban a nópnevelósért és ezen szent célért most is, a jövendőben is kész áldozni. Az egyre fokozódó igényeknek azonban megfelelni nem képes. Mindezekből azért az következik, hogy az államsegély engedélyezése körül az állam óvatos figyelme csak addig terjedhet, ne quid detrimenti res publica capiat, ami magyarul nem azt teszi, hogy kicsinyes fogyatkozások miatt az állam a segélyt megtagadja, vagy megadását elodázza ; ai állami érdek csak az lehet, hogy a segély méltatlan kezekre ne kerüljön, főkép, hogy azzal a haza ellenségeit ne jutalmazza. De azt követelni, hogy a gyülekezet, melynek szegénysége közhdtóságilag meg van állapítva, melynek költségelőirányzata s vagyonleltára beigazolja, hogy ujabb terhek hordására nem képes és mely ezen körülmények miatt a tanítónak törzsfizetósót vagy korpótlókát is csak államsegéllyel képes kiszolgáltatni, most egyszerre vagy legfölebb a legközelebbi 6 óv alatt 170—180 koronát ós még többet fordítson a célszerű bár, de a törvényes követelményen túlmenő tanszerekre s fölszerelésekre vagy költséges átalakításokra iskolai épületein, vagy tán épen új építkezésekre saját erejéből, jobban mondva saját gyengeségéből, állami sególyezes nélkül, mert ellenkező esetben még a fizeteskiegószítóst, meg a korpótlókot is elveszti ós a magáéból kell fedeznie : valóban ez túlságos követelés! És mi lehetne ezen túlságos követelés szigorú vógrehajtasának eredménye? Vagy az, hogy az egyházhívek felekezeti iskolájukért vért izzadva, legszükségesebb gazdasági fölszereléseiktől megváljanak, hogy ezek árán a kevesebbé szükséges iskolai fölszereléseket beszerezhessék, vagy az egész vonalon államosítani, amely műveletre az államnak sincs elegendő pénze, vagy elárasztani a községeket páterek ós apácák által ellátott népiskolákkal, mert a szerzeteseknek nem jár sem korpótlók, sem 1000 korona alapfizetés, elég a változás alá nem eső 900 vagy minél kevesebb a 700 korona is. És ami ekóp megmarad a zsebben a réven, (tartok ugyan tőle, hogy elvész a vámon) de ideiglenesen egyéb költségekre is kerül belőle; vagy végül nem venni oly szószerint a törvényt ós az utasítást és engedve ebből vagy abból a követelményből, meghagyni a törvényes előírást eszményi célnak, mely felé törekedni kell, de amelyet csak egy boldogabb kor fog elérni — államköltsógekkel. Az államtól elfogadjuk, sőt kérjük ós követeljük ezt a kilátásba helyezett segélyt is, ezt az ujabb részletfizetést is, mivel az ő közművelődési feladatait helyette teljesítjük ós mivel más felekezeteknek ezekre a célokra milliókat adott, anélkül, hogy tőlük kívánta volna, hogy ezen adományok fejében önrendelkezési jogukról lemondjanak: s azért fölszólítandók volnának a gyülekezetek már most az egyházi hatóságok által ós ha a fölszólításnak sikere nincs, megsürgetendők, hogy az államsegélyért tegyenek