Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-12-24 / 52. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 régi erkölcsi elvei, a törvényszerűséget. Sőt ne hogy valaki — ián a megszokás, a régihez való ragaszkodás folytán — a régit, a törvényszerűséget, az ujéietelvvel, a szeretet elvével, csak egyenrangúnak is tartsa, vagy ép a kettőt ídentificálja. épen a hegyi beszédben hatszor is hangoztatja egymásután : „Hajlottátok, hogy megmondatott a régieknek" stb. ,ßn peáig ezt mondom néktek" stb. E nyilatkozataival, midőn egyrészt megtöri a farizeusok és törvénytudók rabbulistikáját, megdönti azok sophismáit; bizony egyúttal mivelünk is megérteti azi, hogy ő az öntudatos ember erkölcsi életének alapjául a régi törvény, a tízparancsolat helyett, az egyedül biztos, megingathatlan alapot, a hitből folyó szeretet elvét akarta lerakni, a melyen egyedül épülhet föl az Isten szerint való keresztyén jellem. Ezt a törvény felépíteni képtelen. „Tudjuk pedig, hogy valamit a törvény mond azoknak mondja, a kik a törvényben vágynák, hogy mindenek szája bedugauassék és az egész világ méltó legyen Isten előtt a Kárhozatra. Megigazulunk pedig ingyen, Isten kegyelméből, a jézus Krisztusban lett váltság által (rom. 3 19. 24)". „És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is a kegyelemért, mert a törvény Mózes által adatolt; de a kegyelem és igazság a Jézus Krisztus által lett. (ján. 1, 16. 17)". Mind ez idézetek bizonyítják, hogy bármely nagyra becsülte is Üdvezítőnk az ó szövetségi törvényt, a tízparancsolatot, azt mégsem tette a keresztyén erkölcs alapjává; s az ő nyomán, nem tették azt azzá az apostolok sem. Sőt Pál kemény következetességgel kimondja: „A Krisztus Jézustól kirekesztettetek, valakik a törvény által akartok üdvezülni és a kegyelemből kiestetek, mert a Krisztus, Jézusban sem a körülmetélkedés nem használ, sem a körülmetélkedetlenség; hanem a hit, mely a szeretet által cselekszik (Gal. 5. 4. 6)". Akármiféle vonatkozásban vizsgálja Pál apostol a törvényt, az erkölcsi életet, a Krisztust; ő mindig csak a Krisztusban élő hit munkás szeretetét tartja a keresztyén erkölcs egyedüli igaz elvének. Ezért vallja: ,,En a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy élnek Istennek. A Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él én bennem a Krisztus, és a mely életet most élek a testben, az Isten fiában való hit által élem, ki szeretett engemet és adta ő magát én érettem (Gal. 2, 19.20)". „Hogy pedig a törvény által senki nem igazul meg Isten előtt, nyilván vagyon; meri az igaz ember hitből él. A törvény peáig nincsen hitből (Gál 3, 11. 12). Az írások szerint tehát, midőn Krisztus az emberiség üdvtörténetében tényezőként megjelent, előle a törvénynek — mint rendeltetését betöltött tényezőnek — félre kellett állani. Félre is állhatott becsülettel, miután azon rendeltetésének eleget tett, hogy a zsidóságot, közvetve a pogányságot is az üdvezítő elfogadására megérlelje, hozzá elvezette. „A törvén i nekünk a Krisztusra vezérlő mesterünk volt. (Gal. 3, 24)". E rendeltetésénél fogva van a tízparancsolatnak Luther kiskátéjában is helye. Hogy Luther azt ide felvette, csak természetes dolog. Annak ott helye van úgy is, mint erkölcs nevelő eszköznek ; ugy is, mint az ember erkölcsi fejlődési története kiváló dokumentumának. Hogy pedig Luther azt a kiskáté első részévé tette és nem az utóisónak, ez is természetes dolog. De nem azért adta az a tízparancsolatnak, kiskátéjában az első helyet, mintha azt a felvett többi tananyagnál nagyobbnak, különbnek tartotta volna; hanem azért tette az első helyre, rnert ott van a valláserkölcsi tanítás kezdete. A kiskáté tananyagának rendszeres tervezete, beosztása kívánta ezt meg. Igy meglett tartva a felvett tananyag tartalmi fejlődésének időrendje ; meglett tartva az a pädagogiai elv, hogy a fejletlen észt, az ide, oda hajló indulatot, a törvény ismertetése által s annak fegyelmi korlátai köz5tt indítsa meg a vallásos erkölcsi fejlődés utján, s vezesse a törvényadó isteni tekintély hatása alatt a Krisztus felé, hogy ide érve megértse, meg is kívánja, elis fogadja őt a maga erkölcsi világában is üdvezitőjének. Luther a maga kis kátéjabeli vallásos erkölcsi oktatását ezért kezdi a tízparancsolattal és végzi a Krisztusban élő, erős, munkás hit megkövetelésével. Én tehát itt sem látom, hogy a keresztyén erkölcsi életnek alapjául a tízparancsolat volna lerakva ; de látom, hogy a tízparancsolat tanításával megkezdetik a gyermekkel az ő erkölcsi kötelességeinek megismertetése, aztán megnyittatik előtte a hit, hogy ebből meríthessen magának oly boldogító életelvet, mely őt öntudatossá vált korában olyan emberré tegye: „Kí Isten szerint teremtetett az igazságra és a valóságos szentéletre. (Efez. 4. 24)". I Szerintern tehát a confirmatiói kátéknál sem I volna szabad másként intézkedni, mint úgy, hogy a confirmatiói oktatásnál is a tízparancsolat, a keresztyén erkölcstannál csak kiindulási pontul, csak oly eszközül szolgálhasson, melylyel alapozni lehet, alapozni kell; de maga az alap a Krisztusban való hit legyen, mely a belőle folyó szeretet által cselekeszik. A nt. népiskolai bizottsági elnök ur az ő becses válaszában hivatkozik még az előzményekre, melyek után az általam kifogásolt erkölcstani pont léire jött; s felemlíti azt is, hogy ez ügyben már egyhangúlag döntött a kerületi népiskolai albizottság, a teljes számú bizottság és az egyházkerületi közgyűlés. A határozathozatal előzményeire reflectálni feleslegesnek tartom. A fő, a határozat tartalma. Ä határozat hozatalára vonatkozólag pedig kijelentem, hogy én teljes tisztelettel viseltetem mind a bizottságok iránt; annál is inkább, mert a bizottságok szoktak tulajdonképen gondolkodni a közönség helyett; s a ki ezekkel ellentétben még is külön gondolkodni mer, s extra véleményét hangoztatni meri. annak ez eljárása, a mai közfeifogás szerint köztisztességbe ütközik. Mindazáltal kiteszem magamat a vádnak, az elitélésnek, s amaz egyhangú határozatok daczára is felszólalok, mert ez ügy, nem valami olyan — például pénzügyi kérdés — melyben az ember, ha valami határozattal megterheltetik is, előbb vagy utóbb, valahogy csak megbékül vele; hanem ez lelkiismereti kérdés. Lelkiismereti kérdésben pedig evangeliomi egyházunk bizottságaínak, közgyűléseinek, lehetetlen hatalmi szóval dönteni s így megterhelni a lelkiismeretet; kivált oly esetben, melyben való állásfoglalásuknak az evangeliom ellene látszik bizonyítani; de határozat hozataluk után is meg kell engedni az ügyhöz való hozzászólást. Mivel pedig én, a kerületnek, voltaképen a népiskolai bizottságnak ama határozatában, mely a confirmatiói oktatás tananyaga közt, a keresztyén erkölcstan alapjául, a tízparancsolatot tűzi ki; megnyugodni nem tudok: Mivel én a mai megromlott keresztyén erkölcsi életet, a tízparancsolatnak erkölcsi alapul kitűzésével, megjavíthatónak nem látom :