Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-26 / 48. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 beszéltek és sok elismerésben részesültek. Kiemelendő Kröeber előadása, ki a pápa állásfoglalását s a moder­nizmus helyesen felfogott eszméit fejtegette. Dr. Niethammer: »Egyesülés és nem széttagoltság« c. a. a viharthozó ellenség elleni tömörülésre buzdított s hangsúlyozta, hogy minden dissonancia az evang. egyházak között ama nagy alaphangban kell, hogy összefolyjon: »Erős vár a mi Istenünk !« Kelet Porosz­országról Tomatschki referált; Posenről Raddatz; az osztrák protest, mozgalmat Fischer ismertette. Everling a szövetségnek sajtóútján való munkásságát ismertette. Müller Lengyelországban protestáns kórházak létesí­tését javasolta. Lorentzkirch Pál pedig a német koló­niákban a protestáns vallás felkarolását sürgette. A legérdekesebb előadást Dr. Sell bonni tanár tartotta: »Felekezet és felekezetiség« c. a. Kifejté, hogy az igazi protestantizmus békét akar, mely a keresztyénség fenmaradásának alaposzlopa — a modern kultura közepette. A német evam/. szövetség valamennyi fele­kezet, népfaj és osztály belevonásával egyetértő test­vérnépet óhajt. Keresztyénséget, vallást és hazát ma­gasabbra becsüli, mint a felekezetet. — Az evang. szövetség tagjai kirándúltak a Bugenhágen emlékhez és a Kanossza oszlophoz is, mely utóbbinál Wachsmut superintendens Bismark két mondására utalt beszé­dében: 1. »Nem megyünk Kanosszába«, 2. »Esküszöm, hogy megmaradok az evang. császárság világi vezeté­sénél.« Kelt Grinádon, 1908. évi november hó 19-én. Krahulecz Aladár ev. lelkész. B E L É L E T. Egy igazi misszionárius sikere. Ungvárt f. é. szepJember hó 30-án folyt le az a törvényhatósági közgyűlés, amely Margócsy Aladár ottani missiói ev. lelkész azon kérelmét, hogy a vármegye üresen álló s e célra igen alkalmas telkének 77 [J-ölnyi részletét jutányos áron az evang. egyháznak templomépítési czélokra engedje át, 91 szavazattal 5 ellen teljesítette. Ez az eredmény szívós küzdelem diadalát jelentette. A nevezett missionárius, aki minden tekintetben, más téren kifejtett fáradhatatlan lelkészi tevékenységénél fogva is rászolgált az »igazi misszionárius« névre, I egy évnél tovább küzdött sajtóban, társadalomban, hivatalos beadványokban, sürgetésekben, kapaczitálás­ban és kérésben e szép terv megvalósításáért a vár­megyének épen vezető körei (s nevezetes, épen egyik evang. vezérembere.) által mesterségesen felhalmozott akadályok ellenében: most már a jó ügy diadalának édes tudatával tekinthet vissza kivívott sikerére. — Erős a hitünk, hogy a lelkes férfiú rövidesen meg­fogja érni azt a szép napot, amikor az új evang. templom felépítésével művére a koronát is felteszi s az ungi missió szervezésének művét teljesen befejezi. — A felekezetközi viszonyokat nézve azonban szo­morúnak kell mondanunk azt a tapasztalatunkat, hogy mig a görög katholikus papok, egy 80 éves róm. kath. pap s a zsidóság a maga teljes egészében mel­lette szavazott a kérelemnek, addig az 5 ellene szavazó között a két szakreferensen kívül 3 református bizott­sági tagot találunk. Mi ez? Mi akar ez lenni? Hát. már református testvéreinkkel is szemben kell találnunk magunkat legtiszteletreméltóbb törekvéseink keresztül­vitelében is? Félünk tőle, hogy az egyre szaporodó különös jelenségeknek úgy az egymás közötti jó­viszonyra, mint az egész hazai protestantizmus ügyére nagyon káros következményei lehetnek. Jó lesz egy ki­csit melegebben és őszintébben ápolni a testvéri viszonyt. Tanítók jutalmazása. A dunáninneni egyház­kerület püspöke, D. Baltik Frigyes, a tanításban elért sikereikért egyházkerülete tanítói közül a következőket részesítette a f. 1908. évben a Zsedényi-féle (egyen­kint 170 kor.) ösztöndíjban: I. A nógrádi egyház­megyéből : Kirchner Béla salgótarjáni, Honéczy Sándor egyházasdengelegi, Lukacsek István felsőesztergályi tanítókat. II. A honti egyházmegyéből: Jaeger Gyula selmeczbányai tanítót. III. A nyitrai egyházmegyéből: Detrich János felsőzellei tanítót. IV. A trencséni egy­házmegyéből : Busa János puhói tanítót. V. A pozsony­megyei egyházmegyéből: Pollacsek Rezső nagy­szombati tanítót. VI. A pozsonyvárosi egyházmegyé­ből: Nitschinger Pál pozsonyi tanítót. VII. A mosoni egyházmegyéből: Weidinger György gálosi tanítót és VIII. A komáromi egyházmegyéből: Plutzer Károly száki tanítót. Szolgáljon e szép kitüntetés kartársaik nemes buzdítására! Nyugalomba vonuló lelkészek. A dunáninneni egyházkerületben eddig a következő lelkészek nyúj­tották be 1909. január 1-től való nyugdíjaztatásuk iránti kérvényüket: Henricy Ágoston alsósztregovai (Nógrád m.) lelkész, aki 56 esztendőn át munkálkodott hűséggel az Urnák szőllőjében. Wallentinyi Samu egyházasdengelegi (Nógrád m.) lelkész, aki 43 éven keresztül szolgálta buzgalommal az Urat. Lelkész választások. A vizesréti (Gömör m.) egyház Vrábel Vilmos balassagyarmati hitoktató-segéd­lelkészt ; a miavai egyház (Nyitra m.) a Il-ik lelkészi állásra Laczkő Pál s. lelkészt, a felsőzellei egyház (Nyitra m.) Adamis Gyula volt vizesréthi lelkészt, a lubinai (Nyitra m.) egyház Boór Péter s. lelkészt, a nagykürtösi egyház (Nógrád m.) pedig huszágh Gyula tótpelsőczi hitoktató-segédlelkészt választotta meg lelkipásztorául. Ugy az egyházon, mint a megválasz­tottakon nyugodjék Istennek kegyelme és bő áldása ! Uj anyaegyház. A vall. és közoktatásügyi miniszter végül mintegy három évi huza-vona után, hozzájárult az anyagyülekezetté átalakult ipolyveczei lelkészi állás jövedelmének állami kiegészítéséhez. Ezzel Ipolyvecze (Hont m.) nemsokára az anyaegyházak sorába lép. A kegyelem Istene nyújtsa segedelmét az egyház híveinek, akik hitbuzgalommal vettek részt a szervezés munkájában! Papszentelés. Nov. 21-én megható ünnepség színhelye volt a budai ev. templom. E napon avatta lelkésszé, a bányakerületi püspök Lukácsik Mihály eperjesi- és Szilárd Miklós pozsonyi hitjelöltet. Előbbit a szarvasi egyház lelkésze Placskó István — utóbbit Szeberényi Lajos pestmegyei főesperes alkalmazza segédlelkészül. Az egyházi szertartásnál az illető jelöltek szülei és közelebbi családtagok voltak jelen, megindultsággal hallgatva a »Confirma Deus-t«. Scholtz Gusztáv püspök urnák a felavatásnál segédkeztek: Bezegh Samu püspöki Il-od lelkész és Raffay Sándor budapesti új lelkész. A felavatás után a püspök úr hívta meg vendégszerető hajlékába az új lelkészeket s hozzátartozóikat. Kongruaügyeink késedelmes elintézéséről veszünk több oldalról is panaszos felszólalásokat. Igy csak magában a tiszavidéki egyházmegyében újabban két jelentős helyen, Szathmárt és Ungvárt szervezték a lelkészi állást, adták be a vallás- és közoktatás­ügyi minisztériumba a kongrua megállapítása és utal­ványozása iránti kérvényt, s faz ügy elintézése egyre késik. Ungvár épen 1907. novemberében, tehát teljes

Next

/
Thumbnails
Contents