Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-11-19 / 47. szám
40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 ponyi — amint ezt a minisztertanácsról kiszivárgó hirek igazolják — még azokat az alapokat is kiszolgáltatja a katolikus autonómiának, amelyeknek tisztán egyházi és tisztára katolikus jellege mai napig vitás volt. A kimutatható és ellenőrizhető egyházi vagyon j értéke az úgynevezett „tanulmányi alapok"-kal együtt | közel van az egy milliárdhoz. Töméntelen kincs és j töméntelen vagyon reprezentálója ez az érték olyan j tőkeszegény országban, mint Magyarország. Ez a milliárd ezer esztendő szorgos gyűjtésének, sok ko- j ronázott magyar király bőkezűségének eredménye, kezdve attól, hogy szent István az első apátságok és ; első püspökségek alapjait megvetette. E vagyonok j fölhasználására nézve azonban még ma is a bőkezű | ajándékozók intenczíója irányadó. Rz alapítók inten- j czióinak megértéséhez pedig tudni kell a követke- : zőket: Először: amikor kegyes királyok a pazar ala- i pítványok javarészét tették, még nem volt ebben az országban sem katoliczizmus, sem protestantizmus. Ä kegyes királyok nem felekezeteket, hanem magát a keresztyénséget akarták a pogánysággal szemben támogatni. Rabulisztika nélkül lehet ebből azt következtetni, hogy az igy összegyűlt vagyonhoz a katolikus egyházon kivül az egykor egyetemes kereszteny egyházból később kivált keresztény felekezetek is egészen jogosan formálhatnak örökösödési igényt. Másodszor : a kegyes királyok az alapítványok egyik és pedig tekintélyesebbik részét iskolai czélokra ! adták a keresztény egyháznak, amelyik akkor a mű- I veltség terjesztésének úgyszólván egyedüli letéteményese volt. Kétségtelen, hogy a vagyonnak ez a része ma, amikor már nem az egyház s legkevésbé sem a katolikus egyház privileguma a kultura ápolása, nem szolgálhat specziális egyházi czélokat. Harmadszor: az egyházi czélokra juttatott donácziók közjogi kötelezettségekkel jártak. A püspökök, apátok zászlósurak voltak, ha háború volt, maguk költségén, saját bandériumaik élén szálltak hadba; neveltették a király fiát, koronázáskor megajándékozták a királynőt. Ezek a közjogi kötelezettségek elavultak; ám vájjon ebből az következik-e, hogy a püspökök most már teher nélkül élvezhetik a maguk öt-hatszáz- I ezer koronás javadalmaikat ? A negyvennyolczas törvényhozók bölcsesége ugy akart ezeken az anomáliákon segíteni, hogy az öszszes egyházi kiadásokat állami kiadásoknak deklarálta, amiből következett, hogy az egyházi javakat s az egyházi jövedelmeket viszont állami vagyonnak s állami bevételnek kellett tekintenie. A szabadelvű korszak pedig reparálta az anomáliák egyrészét azzal, hogy az ngynevezett tanulmányi alapokat állami kezelésben tartotta s azokat semmi áron sem volt hajlandó kiszolgáltatni a katolikus autonómiának. Apponyi ellenben ki akarja szolgáltatni. Felhasználja erre a protestánsok törvénymagyarázatát, akik ezt mondják: Kívánjuk az 1848: XX. törvényczikk végrehajtását, de nem betű szerint, szekularizáczióval, hanem annak szelleme szerint, szekularizáczíó nélkül. Legyenek a felekezetek egyenlőek erkölcsiekben és anyagiakban. Őrizzék meg autonómiájukat; a katolikusok tartsák meg vagyonukat, mi protestánsok ellenben kapjunk annyi államsegélyt, amennyi a katolikus egyházvagyon jövedelmének s a katolikus és protestáns felekezetek számarányának megfelelő. Apponyi erre vállalkozik a törvény végrehajtására ilyeténképen: Megcsinálja a katholikus autonómiát (ezt a felekezetek paritása követeli, mert hiszen a protestáns felekezetek is magukat igazgatják) és ennek kiszolgáltatja, szabad, ellenőrzés nélkül való rendelkezésére bocsátja, az egész egyházi vagyont a tanulmányi alapokkal együtt, a protestánsok államsegélyét pedig megdupplázza, fölemelvén azt összesen ötmillió koronával. (Tessék utána számolni, hogy ezer millió korona évi kamatja hányszor öt millió korona, s azátán meg tetszik érteni, hogy Apponyi Albert hogyan értelmezi a 48: XX. í.-czikkben lefektetett paritást ?) Ennyi magyarázat élesen megvilágítja a Janustörvény mind a két arczát. Amint látható, a katolikus egyház felé eső arcz nyájas jóindulattal mosolyog, a másik ellenben, amelyik a protestánsok felé néz, zordonul elborul. Az egyik arcz egy bőkezű Krőzusé; a másik egy fukar Harpagoné. Apponyi csalódik, amikor azt hiszi, hogy ezzel a törvénynyel a felekezetek békéjét szolgálta. (Az „Egyetértés" 1908. 187. sz.) Válasz Ihász László tisztelt barátomnak az „Evang. Őrálló" folyó évi 45-ik számában a dunántúli ágost. hitv. ev. egyházkerületi népiskolai-bizottsághoz intézett kérelmére, a konfirmácziói oktatás anyagára vonatkozólag. Nevezett lelkész úr előre bocsátván egy elmefuttatást, két kérdést intéz az egyházkerületi népiskolai-bizottsághoz. — Miután ez idő szerint én vagyok az a szerencsés a bízottságnak egyházi elnöke lehetni, azt hiszem a meginterpellált bizottság nem veszi tőlem rossz néven, ha helyette és képében én adom meg a feleletet, annyival inkább, mert magának a bizottságnak a legjobb esetben is csak háromnegyed év múlva volna módjában a hozzá intézett kérdésre feleletet adni. A kérdés feltevője pedig feleletet kapni előbb óhajt. Mégis mielőtt a kérdésre felelnék, ezzel világítom meg a szóban levő egyházkerületi határozat genezisét: Az 1906. évi dúnántúli egyházkerületi jkönyv 133-ik pontja szerint az egyházkerület népszerű és nagytudásu püspöke megkereste az egyházkerületi népiskolai-bizottság elnökét. Megkeresésében a következőkről tesz említést: „Úgy az egyházkerület részéről kinyomatott tantervben, mint az egyetem által kiadott vallástanítás tervezetben hiányzik a részletesebb útmutatás a konfiirmácziói oktatásra; tekintetbe véve ennek fontosságát, a konfirmácziói oktatásnak a serdülő növendékek lelkületére vonatkozó hatását, óhajtandó volna itt is egy útbaigazító tervezet megállapítása, mely hathatós segélyül szolgálhatna a fiatal lelkészeknek és a konfirmáczióra való előkészítéssel megbízott tanítóknak a leányegyházakban." A bizottság elnöke a püspöki megkeresést még az évben, a népiskolai-bizottsági ülés tárgysorozatába felvette s a bizottsági ülés aképen döntött felette, hogy egy utabaigazító tervezet elkészítésére a maga kebeléből egy albizottságot küldött ki, melynek általa elfogadott munkálatát a jelen évben terjesztette az egyházkerületi közgyűlés elé. Az egyházkerületi közgyűlés e munkálatot egyhangúlag elfogadta. Tehát mint látni méltóztatik, e munkálat első sorban „útbaigazító tervezet 1 1 „hathatós segély 1 1 akar lenni fiatal lelkészeknek és a konfirmáczióra való előkészítéssel megbízott tanítóknak a leányegyházakban.
