Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-12 / 46. szám

IV. év. Nyíregyháza, 1908. deczember 10. 50. szám. ff EYAMELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK Vezérczikk. Katolicismus a protestantizmusban. Moczkovcsálc Emö. — Visszhang az »Evang. Őrálló« 43-ik számában: »Mi kifogás lehet a vallásegyenlőségi szövetség ellen ?« czimü czikre. B. J — Ä kultusztáreza és az uj egyházpolitikai törvényjavaslatok. — Ä lelkészek tanuló fiait segélyző intézet évi közgyűléséről. — o—. — Tárcza. Esti ének. Varga Márton. — Belélet. — Irodalom. — Pályázatok. — Hirdetések Katolicismus a protestantismusban. A protestáns egyházak csak e napokban ünnepelték a reformatio évfordulóját. Ebből az alkalomból az „Evang. Őrálló" vezérczikket közöl ezen czímmel: „Új reformátió! ?" S ezen czikkben azon kérdést veti fel „valóban odáig jutottunk-e már, hogy a Protestantismus igy, ahogy ma van, jelenlegi dogmatikájával, egyházszervezetével, hitéletével és egyház iár

saaaimi szerep iesev el elvesz tette-e már létjogát, és tovafejlődésének minden feltételeit ?" S e kérdésre megadja a választ is további fejtegetésében, hogy: „aki a protestantismus hanyatlásának, vagy fejlődésének lehetetlenségéről, vagy tovahaladásának a protestantismus lényegéből eredő akadályairól beszél: az vagy rémképeket fest öntudatlanul, vagy nem elég mélyen bocsátkozik bele a dolog lényegének megismerésébe." Ä „protestantismus

1

1 létjogát nem vesztette el, mert a protestantismus: „elv.

1

1 — A protestantismus a szabad tudományos kutatásnak, a lelkiismereti szabadságnak s a tanszabságnak elve. Ebből az elvből született meg a reformatio! Ä protestantismus tehát létjogát nem vesztette el! De nem vesztette el tovafejlődésének feltételeit sem! De ha a protestantismust azonosítjuk a reformatio következtében életre kelt külső felekezetekkell, akkor sajnos, be kell vallanunk, hogy a tovafejlődés lehetősége megszűnt, mert a protestantismus, mint életfentartó elv, háttérbe szorult! Csaknem azt lehet mondani, a protestantismust, az elvet, az éltető erőt, az alapot, a lényeget, elnyomta a forma, a protestáns egyházak külső dogmatikai formalizmusa ! Tény, hogy aki „a protestantismus tovafejlődésének a protestantismus lényegéből eredő akadályairól beszél, az vagy rémképeket fest öntudatlanul, vagy nem elég mélyen bocsátkozik bele a dolog lényegének megismerésébe." De hát hol van a protestantismus lényege ? Hol a tiltakozás a lelkiismereti kényszer ellen ?, hol a gondolatszabadság, a tanszabadság, a szabad tudományos kutatás érvényesítésének követelése ? Ä múltban! — Ä dogmatikai formalizmus jutott ismét uralomra, mint a reformatio idejében, a mely élettelen formalizmusból támadt a reformatio, a protestantismus. De varázsoljuk magunk elé nagy vonásokban a történelmet! Beszéljen az ő bizonyságtétele ! Ä reformatio szembeszállt a középkori katholikus egyház lelkiismereti zsarnokságával, tiltakozott e lelkiismereti kényszer ellen, mely szerint a híveknek azt kellett hinni, a mit az egyház megparancsolt. Ä reformatio kivívta a lelkiismereti szabadságot, kimondta a szabad kutatás, a gondolatszabadság és a tanszabadság elvét. Rálépett azon talajra, melyet a kath. egyház elhagyott, az evangyeiium talajára, a szentírás alapjára s ezen építette fel hitéletét és dogmatikáját! Ä régi symboiikus iratok s a szentírás alapján létesültek a reformatio symboiikus iratai, melyekben a reformatio kifejti dogmatikáját a kathoiieizmus dogmáival szemben, részben azon indokból, hogy a külvilág előtt bizonyítsa, hogy hite, dogmatikája az evangyeliomon alapul, részben s talán főleg azon indokból, hogy magát, hitéletét, dogmatikai álláspontját a támadásokkal szemben megvédelmezze, s a reformatio létjogosultságát kimutassa; — de bizonnyára legkevésbbé létesültek azon okból, hogy a reformatio betetőzését, végleges megállapodását, fejlődésének meggátlását képezzék! Nem akarnak ezek egy áthághatatlan, felülmúlhatatlan és meg-