Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-05 / 45. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 397 gyenge, erőtelen földi teremtményt arra méltat, hogy magához felemel, magával egyesit. Van erre érdemem? nincs! Miért bánik hát velem Isten mégis ily kegyelemmel ? mert szeret ! A szeretet nem keresi az érdemet. Äz én felemeltetésemnek, az én méltattatásomnak oka tehát Isten szeretete. Ezt kell megragadnom, hogy felemelkedhessek Istenem felé ; ezt el nem eresztenem, hogy vissza ne essem a porba, és el ne vesszek a sárba, a bűnben, az erkölcsi halálban. Megértem ezt. De megértésemben gyenge eszem meging, indulataim, hajlamaim gátolnak, ellenkező érdekek tévesztenek annyira, hogy bár : »gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; de látok az én tagjaimban más törvényt, mely az én elmémnek törvényével ellenkezik, és engem rabul ád a' biintörvényének, mely az én tagjaimban vagyon. Óh én szegény ember! Kicsoda szabadit meg engemet a halálnak testéből? Hálákat adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!', Az apostoli hála e felkiáltásával dicsőíthetjük mi is Istent a Krisztusért, kiben, az ő, hozzánk való szeretete, testté lett a' mi váltságunkra. Testté lett ez Isteni szeretet, hogy szemeimmel lássam e' megvalósulást és tapasztalati uton is meggyőződhessem arról, hogy az engemet megtartó erő, az isteni szeretet; a szeretetet kell tehát nekem életelvemmé tennem, hogy azt semmi körülmény között el ne ejtsem; de ragaszkodjam teljes örömmel hozzá, s kövessem azt élet cselekvéseimben úgy, a mint erre nekem a Krisztusban megvalósult isteni szeretet példát, utmutatást adott. Äz én erkölcsi tökéletesedésemnek, az én megigazulásomnak, az én életemnek alapjául tehát csak a Krisztust választhatom, csak az ő benne megvalósult tökéletes szeretet lehet az én életemnek erkölcsi elvévé. Mig Krisztus el nem jött: addig megállhatott a törvény fogyatékos erkölcsi elv gyanánt; de »midőn eljött a tökéletes szeretet, eltöröltetett, a' mi rész szerint való.« Krisztus eljöttével meghaladott állásponttá lett a mózesi erkölcsi felfogás. A keresztyén erkölcs fundamentuma ezért a mózesi törvény nem lehet, s azért nem értem én azt a tendentiát, mely a népiskola-bizottság javaslatában a keresztyén erkölcstant a tízparancsolat alapján akarja felépíteni. A régi törvény helyett Krisztus új parancsolatot adott; a régi erkölcsi felfogás helyett új életelvet oltott ő az erkölcsi világba; a' szeretetnek elvét, mely egyedül képes megalkotni a földön Istennek országát, mely egyedül képes Isten országának népévé fejleszteni az emberiséget. Erre az életmódra, erre az erkölcsi törekvésre kell — szerintem — irányítani a' mi confirmandusainkat s arra bírni őket, hogy erkölcsi életelvül a Krisztusi szeretetet válasszák és tartsák; mert egyedül ez az az erő, mely az embert Istenhez közelebb emeli, s amely gyarlóságnak, botlásnak dacára is megnyugtat, mert bizalmat fakaszt Istennek megbocsátó, üdvöt adó kegyelméhez. A törvény ezt cselekedni velünk képtelen. Ez, ha erkölcsileg némileg emel is, érdemekkel kápráztatja szemünk, elbizakodásra, önhittségre, gőgre vetemít, bűneink megismertetésével pedig kétségbeesésbe visz; tehát fönt és alant egyaránt romlásba dönt. A törvény jutalmaz, vagy rettent, de egyaránt rettegésben tart és lever, mig Krisztus evangéliuma Isten szeretetének megvalósodását hozó örömhír nekem, mely gyengeségemből felemel és erkölcsi tökéletesedésre vezet. Ezért nem tudok én megnyugodni abban, hogy a keresztyén erkölcs a tízparancsolatra, a törvényre legyen alapítva. Ezért nem tudok megnyugodni abban, hogy én, mint evangeliumi egyház papja, confirmandusaim keresztyén erkölcsi életét a mózesi tízparancsolat alapján építsem föl s a Krisztusi szeretet helyett, a mózesi törvényt tegyem erkölcsi életelvükké. A tananyag megállapítása előtt, a javaslatban látok ugyan a szeretet nagy parancsára is reflexiót; de az az ó-szövetségi tízparancsolatnak, keresztyén erkölcsi alapul lett kitűzése mögött, mégis csak háttérbe szorul és az oktatásban — tehát a kivitelben — mégis csak színezésnek marad. Ez elbánással sem tudok megbarátkozni; mert úgy érzem, hogy a tízparancsolat előtérbe állítása mögött a Krisztusi szeretetnek csupa színezésül lehető felhasználásával, keresztyén erkölcsi életet fejleszteni még nem lehet. Lehet, hogy felfogásom a fönnti dolgokban, lelkésztársaim közül osztják némelyek s így azoknak is szükséges a jobb belátásra vezetés. Lehet, hogy felfogásommal magam vagyok, hogy tévedhetek. Annál nagyobb joggal várhatom a' felvilágosítást azoktól, kiknek a kezdeményezésnél, valamint a hivatalos állásuknál fogva is, kötelességük az alantas közegek útbaigazítása. Hogy azért, mire a' confirmatió oktatás időszaka beáll, akkorra teljesen tájékozva legyek teendőimre nézve, teljes bizalommal kérem a' nt. kerületi népiskolai bizottságot, méltóztassanak engemet felvilágosítani az iránt, váljon: 1. Használhatom-e a' conformatiói oktatásnál az egyházegyetem által szabadalmazott confirmatiói kátékat, ha bár azok tananyag beosztásai, az egyházkerület által elfogadott javaslat tananyag beosztásával nem egyeznek meg ? 2. Szabad-e nekem confirmatiói oktatásomban, confirmandusaim erkölcsi életét a mózesizmus tízparancsolatján építenem, holott annak „senki nem vethet más fundamentumot, mint a' mely egyszer vettetett, a' mely a Krisztus ?" Kérelmem mellett, kiváló tiszteletem nyilvánításával vagyok a nt. egyházkerületi népiskolai bizottságnak kész szolgája, Kisbabot, 1908. okt. 23. Ihász László ev. lelkész. Láng Lajos egyet, gyámintézeti világi elnök beszéde Kis-Kőrösön. Főtisztelendő Egyetemes Gyámintézet! Legelső megszólalásunk köszönet, amelylyel KisKőrös városának és gyülekezetének tartozunk a kedves és meleg fogadásért. Megjelenésünk egyúttal hódolás a nagy költőnek, Petőfinek, aki e város egyik szerény hajlékában született s a kinek szobrát gyűlés után honfiúi kegyelettel megkoszorúzzuk. Petőfi neve ébreszti fel azt a gondolatot, hogy amint hazánknak sok hegye-völgye van, de az mind beleolvad a Kárpátok hegyrendszerébe; amint sok folyója mind egy nagy folyamba, a Dunába szakad s igy az egész ország mintegy természetes egységet képez: úgy hazánknak különböző származású és nyelvű népei ís e9ygyé olvadnak a magyar haza szeretetében és a magyar művelődés szolgálatában. (Nagy tetszés.) * * » * Általános emberi gyengeség, hogy mindég na-