Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-10-22 / 43. szám

1 380 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 egészen a kerület nyakába szakadnának. De a fokozatos visszafizetés mellett, az eddigi terhek fenntartásával és az első években még külön erre fordított segéllyel 10—15 év alatt lehetséges lesz az. Mert újabb nyűg- és ellátási dijak meg nem állapíttatván, a teher nem emeikedik, hanem csak apad, mert hiszen az embernek élete, mint megvagyon írva 60, vagy minél feljebb 70 esztendő, de mondjuk 80, azok a nyugdíjasok és özvegyek pedig magasabb korban vannak, a mulandóság törvénye szerint lassanként elfogynak a kiskorúak, az árvák is megnőnek s igy évenként többet és többet fizethet vissza a tagok befizetéseiből, mig az teljesen megtörténik. Egy 420 kor. nyug. özvegyi vagy árva díj felszabadulásával unyanis mintegy 10000 kor. tőke szabadul fel, melyből 10—15 tag követelését lehet kiegyenlíteni. De ott van az az évi 1000 kor., melyet eddig a kerület az idősebb lelkészek és tanítók segélyezésére fordított. Tessék azt ide erre fordítani; az is lelkészek és tanítók segélyezése lesz, még pedig jogos követeléseik visszafizetéseinek az alakjában. Csak néhány esztendeig lesz erre szükség és azután felszabadúl a kerület az egész gyámoldai segélyezés terhétől s azon tetemes összegeket fordíthatja másra, a hova szükségesnek látja. Addig azonban, mig a gyámolda kérdését ekként meg nem oldotta, minden lehető forrást meg kell keresni és erre fordítani. Mert más megoldása a kérdésnek nincs, bármint halogassák is egyik évről a másikra. Ajánlom azért indítványomat az illetékes tényezők szíves és jóakaratú figyelmébe. ^ , Zólyomvármegye a „Ne temere" ellen. Zólyomvármegye törvényhatósági bizottsága, mely a római katholikus klérus túlkapásai ellen tudvalevőleg már a múltban is többször felemelte tiltakozó szavát, igy nevezetesen 1839-ben, mikor Radvánszky János alispán indítványára magára vállalva a felelősség terhét, fölhatalmazta az evang. lelkészeket, hogy a vegyes vallású jegyeseket, ha a klérus kötendő házasságuk ellen akadályokat gördítene, megeskessék, — f. hó 15-én Beszterczebányán tartott közgyűlésében tiltakozott a .Ne temere" kezdetű pápai dekrétum kibocsátása ellen s fölíratilag fordult az országgyűléshez azzal a kéréssel, utasítaná a magy. kir. kormányt, hogy a hírhedt szentszéki irat visszavonása tárgyában interveniáljon. Az indítványt br. Radvánszky Antal adta be s ajánlotta lelkes szavak kíséretében egyhangú elfogadásra. Dr. Herritz Gyula földbirtokos és dr. Petrogally Uszkár, orsz. gyűl. képviselő a róm. kath. egyház hű és engedelmes fiainak vallják magukat és ép azért, mivel a dekrétum kibocsátásában nem annyira az evangelikus, mint inkább a katholikus hivek sérelmét látják, teljes szívvel csatlakoznak Radvánszky indítványához már csak azért is, mert a szóban forgó dekrétumot, mely más mértékkel mér Németországnak s mással hazánknak, nem tekinthetik a katholikus egyház dogmájának. Gürtler, pápai prelátus és Matuskovich, c. kanonok az indítványt a napirendről levenni óhajtották, de kenetteljes szavaik süket fülekre találtak s dr. Répásy alispán felszólalása után dr. Osztroluczky Miklós főispán határozatilag kimondotta, hogy Zólyomvármegye közönsége a .Ne temere" ellen a magyar országgyűléshez felír s annak visszavonását kívánja. Lélekemelő látvány volt, mikor a bizottság tagjai — 4 róm. kath. paptól eltekintve — egy akarattal mind felemelkedtek a főispán ama fölhívására: akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani! Zólyom vármegye közönségének állásfoglalásával a „Ne temere" elleni mozgalom kilépett az egyházi tanácstermekből. Ha e nemes példát a többi vármegye követi, nem kételkedünk abban, hogy Róma meghátrál s kénytelen lesz újból beismerni, hogy hazánk független ország, mely nem engedi, hogy belügyeibe idegen hatalom avatkozzék. Üdvözöljük a 40-es évek fényes liberális küzdelmei között dicső hírnevet szerzett Zólyom vármegyét ezen hazafias, önérzetes állásfoglalása alkalmából s örömünk annál nagyobb, mert Komárom törvényhatóságán kivül, a mely ez ügyben szintén kezdeményező lépéseket tett, biztos tudomásunk szerint más törvényhatóságok kebelében is mozgalom indult meg a pápa e jogtalan intézkedése ellen. T Ä R C Ä. Gondolatok. — Perczelné könyvéből. — Nehéz e vád 1 De igaz. A materialismusra nem a szabadelvű kritikai protestáns keresztyénség adta meg a rugót; reactiója az a dogmás bigottismusnak. Hogy mennyi kárt okozott tehát a katholicismus magának a keresztyénségnek, mint eszmének, elvnek, az a materialismusnak abból a vérfagyasztóan „frivol" formában való megnyilatkozásából következtethető, melyben a pécsi kongresszuson lépett fel. Hogy a ker.-ség oly ellenszenves a socialismus előtt: az a kath. bigottismusnak köszönhető. Ezekben a felolvasásokban, cikkekben a jövő nagy ellensége jelentkezik — az atheista socialismus képében. Hogy az ellenség fellépett : a katholicismust éri a vád. Hogy lefegyverezzük: egyetlen mód — a szabadelvű ker. szellemben való népnevelés! A Protestantismus kulturát képző, életképes erejére van itt szükség. Merész gondolata a szerzőnek, hogy a jövőben csak két eszméről lehet szó: materialismusról és unitarismusról. . . E jóslatra a jövő ad feleletet. Annyi bizonyos, hogy a korszellem a materialísmus és atheismus felé gravitál s vájjon azok, kik most felekezeti szükkeblüséggel elzárkóznak az unitarismus eszméi elől, vajon nem fognak e fegyvereivel védekezni. (Hát ettől ne tartson a t. ismertető. A két prot. egyház a maga fegyvertárával is képes lesz a harezra. A Szerk.) A korszellem megnyilatkozásait figyelve nem találhatjuk túlzottnak a kiváló irónő jövendőlését: meglehet, sőt — tekintve korunk egyházellenes áramla-