Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-10-15 / 42. szám

190* EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 367 lója volt Gyurátz Ferencz püspök, a midőn Gyürky Pál ügyvivőnek a közgyűlés köszönetét tolmácsolta nehéz feladata sok akadály daczára is sikeres megoldásáért, Veres József, a midőn az evang. lelkészi kar háláját fejezte ki az egyetemes közgyűlés előtt e rendkívül áldásos intézmény ekként történt szervezéséért, Laszkáry Gyula, a midőn minden vita elkerülésével a javaslatnak a maga egészében történendő elfogadását ajánlotta, Prónay báró, a mikor e nagy mű létesítésének ünnepélyes megpecsételéséül a javaslatnak a maga teljes egészében egyhangúlag történt elfogadása után a közgyűlést befejezte és Baltik püspök, a mikor Isten trónja előtt a nagy mü létesítésért buzgó szívvel rótta le mindnyájunk háláját. Felemelő érzéssel oszlottunk szét első napi gyűlésünkről. Második nap. • (Október 8.) Számban kissé meggyérülve, de azért nem kisebb érdeklődéssel gyűltek egybe a tagok a másnapi közgyűlésre, a melyet megnyitva, jelentette az egyetemes felügyelő, hogy a kerületek elnökségeivel történt megállapodás alapján sorra kerül a tisztikar és bizottságok újjáválasztása. Gyürky Pál eddigi jegyző arra kérte az egyetemes közgyűlést, hogy a jegyzői tiszt betöltésénél, tekintettel arra, hogy mint nyugdijintézeti ügyvivőnek igen sok lesz a teendője, személyétől tekintsenek el. A közgyűlés méltányolta a kérés indokait és Gyürkyt érdemei elismeréséül tiszteletbeli főjegyzőnek választotta, egyúttal a jegyzői kart a következőkből alakította meg : főjegyzők Dr. Zsigmondy Jenő világi és Haendl Vilmos egyházi; jegyzők világi részről Dr. Győry István és Dr. Lehoczky Äntal, egyházi részről: Bancsó Antal és Korbély Géza. Ügyész: Sztehlo Kornél. Pénztáros : Bendl Henrik, ellenőr: Liedemann Rezső, főellenőr Dr. Zsigmondy Jenő. Nyugdijintézeti ügyvivő 2400 K fizetéssel és 480 K irnoktartási átalánynyal Gyürky Pál. Ä közös bizottság tagjai lettek: br. Prónay Dezső, Fabiny Gyula, Laszkáry Gyula, Szentiványi Árpád, Zsilinszky Mihály, Ihász Lajos, dr. Baltik Frigyes, Zelenka Pál, Gyurátz Ferencz, Scholtz Gusztáv, dr. Zsigmondy Jenő, br. Podmaniczky Géza, Hevessy Bertalan, Raffay Sándor, Sztehlo Kornél, Haviár Dániel, Beniczky Árpád, dr. Berzsenyi Jenő, dr. Meskó László. A tanügyi bizottság a szabályrendelet elkészültéig marad a régiben. A theol. akad. nagybizottságba uj tagul választatott: Kacziány János. A lelkészvizsgáló bizottság uj tagiai lettek (a dunáninnení egyházkerület részéről) Kovács Sándor és Ébner Gusztáv, póttagok: Pröhle Henrik és Schmiedt Jenő, (a dunántuliekből) : Horváth Sámuel, póttag : Farkas Elemér, dr. László Kálmán, (a bányai ehkből) Raffay Sándor, (a tiszai ehkből) Kubinyi Albert, póttag : dr. Brósz László. Az alkotmány és jogügyi bizottságba uj taggá választatott: Raffay Sándor, a pénzügyi bizottságba : Kacziány János, az egyetemes számvevőszékbe Materny Lajos uj elnök, Révész János uj jegyző, Földváry Elemér, Raffay Sándor, Szeberényi Lajos, a Hrabovszky alapítványi bizottságba: Raffay Sándor, az egyetemes nyugdijintézeti bizottságba uj tagokul választattak : Zelenka Pál és Jausz Vilmos. Az egyetemes törvényszék tagjai is maradtak a régiek, kivévén Tomka Gusztáv és Liszkay János ujjonnan választott tagokat. Meg kell jegyeznünk, hogy ez az aránylag rövid időt igénylő választási eljárás teljes másfél órát vett igénybe a közgyűlés drága idejéből, — s az elnök és a jegyzők gyakori párbeszédeivel volt fűszerezve a mi részben az eljárás méltóságának rovására esett. Óhajtandó lett volna a körülményesebb előkészítés. Közben Láng Lajos és Scholtz Gusztáv elnöklete alatt a felebbezések elbírálására hivatott adhoc bizottság küldetett ki, a mely azonban csakhamar jelentette, hogy a Zsilinszky egyik bányakerületi elnöki funkeziója tárgyában Kovácsi Kálmán rákospalotai lelkész által beadott felebbezés visszavonatott. Ezután a tanügyi bizottság jelentését Fischer Miklós referálta. Indítványozza, hogy a felekezeti ta; nárok és tanítók korpótlékának rendezése végett írjon föl a kerület a miniszterhez, s kérje, hogy a felekezeti tanerők fizetése teljesen egyenlővé tétessék az állami tanárok fizetésével, továbbá kérjék azt is, hogy a felekezeti elemi iskolai tanítók 3. és 4. korpótléka ne 100, hanem 200 korona legyen. Elfogadtatott. Majd Zsigmondy főjegyző jelenti, hogy a bányai I és dunántuli kerületek azon felterjesztésére, hogy az egyetem az 1848. XX. t. cz. 2. §-ában ütközőnek teí kinti azt, hogy a magyar képviselőház az Urnapi körmeneten magát hivatalosan képviseltesse, a képviselőház elnöksége azt válaszolja, hogy a Ház szívesen részt fog venni minden protestáns ünnepségeken is, ha arra meghivatik. Tudomásul veszik. Ezután jött az aznapi gyűlés egyik főtárgya, a »Ne temere« kezdetű pápai dekrétummal szemben elfoglalandó álláspont meghatározása. Az ügyet minden tekintetben érdekes módon, nagy jogi tudással, történelmi visszapillantással Sztehlo Kornél egyetemes ügyész ismertette, kifejtvén, hogy annak sérelmes volta nemcsak a protestáns, de magára a katholikus közönségre nézve is áll; továbbá, hogy az állami «jus placeti« alkalmazásával annak káros és sérelmes hatását meggyöngíteni nem lehet, mert annak határozmányai szerint a dekrétum már a kézhezvétel által kihirdetettnek és igy alkalmazandónak tekintendő; végül, hogy az annak következtében ugy a katholikus, mint a protestáns vegyes házasságbeli házasfelekre vonatkozóan előálló sérelem tudatában biztos tudomása szerint — a mit elismeréssel emel ki — maga a magyar rk. püspöki kar is felterjesztést intézett a pápához e dekrétum visszavonása érdekében, a pápai szék erre annak érvényét f. é. okt. 1-éig felfüggesztette, e terminus elmúlt s igy a dekretum de facto érvényben van. Nézete szerint itt panasznak, feljajdulásnak helye nincs. Itt tenni kell, s a mennyiben a dekrétum világos czélja nem más, mint lélekhajhászat, ezt kell lehetetlenné tenni s az 1894. XXXII. t. czikknek a gyermekek vallásáról szóló intézkedései megszüntetésére és az 1868. LIII. t. cz. érvényének viszj szaállitására kell törekedni. Ez értelemben határozati j javaslatot is nyújt be, mely a következő : A magyarhoni ágostai hitv. evang. keresztyén egyház egyetemes közgyűlése sajnálattal és megütközéssel értesült azon rNe temere" czímíí pápai deeretumról, melyet a római egyház coneilii congregátiója a pápa különös megbízásából 1907. évi augusztus 2-án kibocsátott és a magyarországi róm. kath. püspököknek miheztartás végett megküldött. Ezen dekrétumban a római pápa a Magyarországnak 1841. évi október 12-én ldadott és királyi jóváhagyást nyert felmentménynyel rendezett jogállapotot a vegyes házasságok dolgában miaden kényszerítő' ok nélkül megzavarta, a mennyiben a katholikusok és a más vallásra áttért katholikusok és nem katholikusok között létrejött házasságot érvénytelennek nyíl-