Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-08-06 / 32. szám

líXwrt EVANGELIKUS O

RALLÓ 275 örömmel és lelkesedéssel csatlakozik az Orsz. Evang. Szövetséghez, melybe testületileg belép. Tagokul eddig a következők jelentkeztek: Jancsuskó László lelkész, Dietrich Károly felügyelő, id. Welker Péter, Welker Ferdinánd, Tausz István, Burghardt Dániel, Kron János, Reister Mihály, Mayer Péter, Schmidt József, Ebersold Henrik, Taglieber Henrik, Noee Agám, Hütter Vilmos, Neujahr Vilmos, Schwarz Ádám, Eidenmüller Henrik, Schneider Jakab, Kiesel Jakab, ifj. Schneider Péter, Hesz Henrik, Hesz Ferencz, Schmidt Ádám, Wagner János, Hesz Jakab, ifj. Schäfer Jakab, Liebmann Henrik, Loser Mátyás, Kullmann Frigyes, Bauz Ferenc. Kiváló tisztelettel: Titel, 1908. juli 30 Jancsuskó László. lelkész. EGYETEMES NYUGDÍJINTÉZET. Igaz szó. Zsolticzky Samu „Őszinte szó" cimü cikke után legyen szabad ugyanezen ügyben „Igaz szó" czíme alatt e lap hasábjain más oldalról megvilágítani a fontos, életbevágó nyugdíjügyet! Zsolticzky kartárs alaposan és kétségbevonhatatlan számadási adatokkal tárgyalta az ügyet és kimutatta, hogy „a legkisebb fizetésű 465 lelkésznek csak azért kellene többet fizetnie, hogy ezen többletből a nagyobb fizetésű lelkészek nagyobb nyugdijat kapjanak" az egyetemes nyugdíjügyi bizottság véleményező jelentése értelmében. Helyes érveit két számtani példával illusztrálja, melyekből világosan kitűnik, hogy a nagyobb nyugdíjat igénylők nagyobb nyugdíjigényüket nem szerzik meg megfelelő nagyobb belépési járulék és tagsági díj cimén, hanem a közösen megszerzett nyugdíjalapnak a kongruás papoknál való nagyobb igénybevételével. Ä conclusió, melyet Zsolticzky tiszttárs húz, igazán meglepő; mert ő mégis a kisebbség szekerét tólja végső indítványával, azaz a nagyobb nyugdijigényüek malmára hajtja a vizet, jóllehet ő maga bevallja, hogy „a mi nyomorúságosan összegyűjtött pénzünkön s nagyobb megterheltetésünkkel" kapnák a dúsabb jövedelemmel biró lelkészek a nagyobb nyugdijat! A helyes conclusió csak az: hogy aki nagyobb nyugdíjat akar, az befizetéseivel és az egyházközség járulékaival szerezze meg az arra való jogcímet. Pénz dolgában elveket feladni s a lelkiismeret ellen cselekedni veszélyes dolog, mert a rossz és helytelen elv válságot és állandó harezot szokott előidézni. A latin közmondás: „Clara pacta boni amici", itt is alkalmazható és minden harcz kikerülhető lesz, ha az egyetemes nyugdijintézeti bizottság olyan igazságos kulcsot fog felállítani, melylyel nemcsak a kisebbség, hanem a többség is meg lesz elégedve. Aki életbiztosításnál kis összegre biztosít, csekély évi járulékot fizet; ki nagy összegre biztosít, megfelelő nagy évi járulékot kénytelen fizetni. Meg vagyok győződve, hogy a nagyobb nyugdíjat sürgetők, ha kénytelenek volnának az életbiztosítási díjtételek szerint fizetni évi járulékaikat az egyet, nyugdíjintézetbe : akkor megijednének mindnyájan a nagy évi járulékoktól és az általányrendszer mellett kardoskodók pártjához szegődnének! Ez a rendszer senkit sem károsít meg s mindenkinek annyit ád, amennyire befizetéseivel jogcímet szerzett. Bizonyára ez okból van mellete sok oly igazságszerető férfiú is, mint pld.: Dr. Baltik Frigyes püspök, Tresztyénszky Ferenc és Hollerung Károly főesperesek, Pröhle Henrik és Schönviszner Kálmán lelkészek, Krupecz Isván és Ebner Gusztáv alesperesek és többen, kiknek nagyobb nyugdíjra van joguk s akik mégis belátják, hogy az általányrendszer az egyedüli igazságos, a papság egyet, jellegének legmegfelelőbb és minden válságot kizáró rendszer, mely mellet — ami a fő — az özvegyekről és árvákról megfelelőbben lehet gondoskodni és minden későbbi testvérharcot és irigykedést kikerülni. Az általányrendszer mellett döntött a papság kétharmada, ép azért ezt kell diadalra vinni. Az egyet, nyugdijintézeti bizottság csak taktikázással tette magát túl a tavalyi egyet, gyűlési határozaton, mely szerint minden lelkész nyugdija 2400 korona legyen s evvel túllőtt a célon és visszaélt a megbízatással, melyet komolyan kellett volna vennie. Azonfelül több oldalról azt is hallottam, hogy az egyet, gyűlési határozatnak csak az a része érvényes és az igazságnak megfelelő, mely a lelkészi nyugdíjat 2400 koronában állapítja meg, holott ama másik része, mely szerint az „a teljes fizetés nagyságáig" megállapitandónak hataroztatik, csak becsempészett része és mint az igazságnak meg nem felelő appendix jutott be az egyet, gyűlés jegyzőkönyvébe és ép azért figyelmen kivül lett volna hagyandó az egyet, nyugdijintézeti bizottság által. A papság már első ízben döntött az általány rendszer mellett s ezen túltette magát a bizottság s igy visszaélt megbízóik bizalmával. Ez a való, ez az igazság. Fenti határozatnak másik része a legközelebbi egyet, gyűlés által vagy elvetendő vagy csak hozandó, mert az elnökség által tavaly nem lett kihirdetve s igy érvényesnek sem tekinthető. Fenti határozatnak első része okvetetlenül jogérvényes és meghagyandó, mert elvégre a fizetés rendezés s a kongrua felemelése 2400 koronára, ha a közegyház öngyilkosságot nem akar elkövetni, többé el nem odázható s reméljük, hogy már is küszöbön van. Mind ez a közölt „Őszinte szó"-val szemben az „Igaz szó." A lelkészek mindannyian, de főleg azok, akik sürgetik a nagyobb nyugdijat és a fizetési rendszert, tartsák szem előtt Jézus ama mondását: „Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert ha bővölködnek is valakinek az ő gazdagságai, nem azokból vagyon annak az ő élete." (Lukács ev. 12. v. 15.) Grinád, 1908. évi jul. 23. Krahulecz Aladár, ág. h. ev. lelkész. Ä horvát-szlavon esperesség közgyűlése. Julius 8-án tartotta meg a horvát-szlavon esperesség ezidei rendes közgyűlését, Abaffy Miklós főesperes és Weisz Mihály felügyelő elnöklete alatt, miután előző napon délután esperességi lelkészi értekezlet, este pedig a rendes előértekezlet volt. A lelkészi értekezlet egy fontos tárgya volt az esperességünkben intenzív működést kifejtő közösségi mozgalommal szemben való állásfoglalás. E mozgalom lényegében mindenképen heiyeslendő, csakhogy jelenleg inkább a túlságba vitt pietesmus, sőt mondhatni separatistikus irányzat jellegével bir. Utóbbi leginkább azon oknál fogva, mert e mozgalom a legtöbb helyen, a mi az írásmagyarázatot illeti semminemű