Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-08-06 / 32. szám

líXwrt EVANGELIKUS ORALLÓ 274 lelkektől ugyan minő erőfeszítést lehetne várni már az ügy érdekében? Ezek a kor ama rossz szellemének behatása alatt állanak, mely eszményért lelkesedni őket képtelenekké tevé. De mégis maradt egy eszményük: az arany borjú, melynek ők becsületet, hazát, egyházat, mindent feláldoznak. Ajkaikon csengnek, bongnak ugyan nagyhangú kérkedő, követelő szavak, de ezek csak takarói nyomorult önzésüknek. Ezeknek nem kell 30 ezüst pénzt sem igérni a Krisztusért, eladják ezek őt bármi csekélyért, csak anyagi hasznukat vehessék belőle. Ezek indulatainak rugója: önző anyagi érdekük. Balgatagság ezektől Isten országa eszményének szolgálatát várni. De azoktól sem lehet várni eszmény szolgálatát, a kik gyengeségük tudatában félnek kiszállani a tettek mezejére, a küzdelem terére, mert bizonyosnak tartják, hogy a vereség ott csak őket érheti és emiatt békességüket, jólétüket féltik, vagy a kiknek a lét küzdelmeiben már felemésztődött munkaképességük s ennek roncsaival félreállanak. Gyávákkal, kimerültekkel győzelmet venni nem lehet. Egy harmadik rész félti a szövetkezéstől a társadalmi békét, s aggódva kérdezik: Hová lesz a társadalmi béke, ha a társadalmat izekre tépő politika, az elégedetlen szocializmus, a pápai egyház gyűlölködő népszövetségei mellett most a protestantismus is harcra szervezi a maga „szövetségét" ? Äz egymást kizáró érdekek küzdelme nem emészti-e meg a köztársadalmat, nem pusztítja-e el a hazát? — Ä veszély fenyeget; 5 e veszélyre aggodalommal tekinteni, bár nemesebb indulatból fakadó érzelem, de mégis csak félelem. A negyedik rész nagynak látja a küzdelmet, a czélt, de ezekkel szemben kevésnek a protestáns erőt. Nem akarják ezek egyházukat kitenni a vereségnek. Ezért magukat is, másokat is visszatartanak a szövetkezésbe való belépéstől. Igazuk van, kislelküek nem nyernek diadalt. Ennek kivívására hit kell és erkölcsi erő! Äzzal a hittel, azzal az erkölcsi erővel, mely meggyőzi e világot, egyházunk népe ma nem rendelkezik, akárhogyan kérkednénk is annak bírásával. Kérkedni lehet, de tenni nem tudunk. Erő helyett gyengeség, egy czélra törés helyett szétmállás jellemez ma minket. Gyengeség pedig nem imponál, sikert nem arat. Gyengeségünk érzése soroz a kevés jelentkezőn kivül mindnyájunkat ama négy cathegóriába, melyeknek osztályosai vagyunk s félünk, óvakodunk a „prot. szövetség"-be lépéstől. Ezért hiába erőlködnek akár a „Magyar szó", akár az „Ev. őrálló" a „prot. szövetség" megalkotásán. Nem lesz abból ma semmi. Mi — a mai kornak népe — elvesztettük, eljátszottuk a nyerés esélyeit. Vagy azt hiszik a protestáns érdekek köré csoportosító lapok, hogy olyan emberekkel, kiknek füleit sérti az ébresztő szó és az ébresztőt meggyülölik, olyan emberekkel, kikkel a protestáns érdekeket szolgáló lapokat elfogadtatni sem lehet, oly emberekkej, kik közül csak 530 előfizetője akad az Őrállónak s ezeknek is háromnegyedrésze még csak előfizetési kötelezettségének eleget tenni is rest, azt hiszik ama tisztelt lapok szerkesztői, hogy oly emberekkel, kiktől az evang. szövetség czéljaira eddig 18 korona pénzsegély gyűlt össze, — lehet tenni valamit?! Tegyenek le kérem a „prot., az evang. szövetségek" létrehozásának tervéről! Minden kis actió ennek érdekében csak egy fátyollebbentés, mely a mi nyomorúságos lelkületünket teszi meztelenné az ellenség előtt. Velünk már az ütközet előtt vesztve van a csata, velünk a világot megfordítani útjából nem lehet. A nagy munkára, nagy czélra más emberek, erős határozott jellemű emberek kellenek. Oda olyan emberek kellenek, kiknek hite Isten lelkétől gyújtott olthatatlan láng, mely tüzével a velők oszlásáig hat, kiknek erkölcsi érzete mindent elseprő viharrá tud válni, hogy megtisztítsa egy eszményi kor eljövetelének útját az emberek szívéhez. Ha majd minden kar izomszakadtig tettre feszülni kész a szent ügy érdekében; ha majd egyházunk tagjai tudnak apostolaivá, vértanúivá válni Krisztus eszményének, hogy önvérükkel újra megváltsák a világot az önbűne okozta kárhozattól; ha majd ily tettre képes, önfeláldozásra kész hadseregnek vezérkarát működésében mindenkor az ügy érdeke irányítja, ha majd ez ügybuzgalmának lángoló hevében gyújtja s tettre lelkesíti az irányítást váró sereget; ha majd kicsinyt és nagyot, urat és szolgát, férfit és nőt egyiránt, egy belső tűz, Krisztus szelleme hevít, — akkor álljunk ki a küzdő térre, akkor lesz biztos a győzelem, mert érte elszánt, határozott harezosok, egy lelkesült sereg, az egész protestáns nép áll a harczvonalban. ORSZÁGOS EVÄNG. SZÖVETSÉG. (Titel.) A titeli ev. egyháznak az »Országos Evang. Szövetsége-be való belépését jelző tudásítását örömmel vettük s azt e helyen közöljük : Ngytiszteletű Lelkész Úr! Van szerencsém értesíteni, hogy a titeli egyház