Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-07-02 / 27. szám

190b 237 az egyházi hatóság dolgozzon ki utasítást, melyben körvonalozza a lelkész, tanító, presbitérium teendőit, a belmisszió terén. Äz árvák gondozását szükségesnek tartják, de anyagi erő híjári nem árvaházak építése révén, hanem egyes hitbuzgó családoknál leendő elhelyezés utján. Bélák István indítványára elhatározták, hogy moz­galmat indítanak az iránt, hogy az eddigi ág. hivt. ev. elnevezés helyett a rövidebb, értelmesebb evangelikus elnevezés vétessék használatba. Horváth Károly javaslata alapján a gyűlés telje­sen csatlakozik az ORLE-nek az 1848: XX. t.-c. vég­rehajtása érdekében megindítandó mozgalmához. Mohácsy Laios referádája kapcsán kimondja a gyűlés, hogy a maga részéről is kívánatosnak tartja az 1898: XIV. í.-c.-nek oly értelmű módosítását, hogy a lelkészi fizetés 2400 K és hat 200—200 korona kor­pótlék legyen. Nemesszalók sma kérelmét, hogy iskoláját álla­mosíthassa, a gyűlés oly feltétellel teljesíti, ha az ál­lammal kötendő szerződés mindenben megfelel a mi egyházunk érdekének. Pafaky B. kéri, hogy a tanítóknak a vasúti ked­vezmény megadása tárgyában beadott kérvényét az egyházmegye pártolja. Ä gyűlés így dönt. Az indítványok kapcsán feláll Mohácsy Lajos és utallással az egyházmegyei felügyelő megnyitó beszé­dére, utalással a klerikálizmus veszedelmes előnyo­mulására, térfoglalására, inditvángozza: mondja ki a közgyűlés, hogy a maga részéről felette szükségesnek tartja és kívánja egy olyan szövetség, vagy liga szer­vezését, amely menten minden felekezeti színtől, egye­sítse a maga kebelén a haza minden szabadou gon­dolkodó, liberálisan érző polgárát, aki a lelkiismereti szabadság, a teljes egyenlőség és egyenjogúság elvét óhajtja megvalósítani az egyházi, társadalmi és poli­tikai élet terén. Ä gyűlés Lányi Sángor ellenindítványával szem­ben egyhangúlag Mohácsy indítványát fogadja el. Ezután Káldy ). leplezi le az egyházmegye előtt gróf Äpponyi miniszternek egy újabb merényletét, amelylyel ez a prot. egyházak autonomíája ellen tá­madt s a melylyel ismét a klerikálizmusnak kiván nagy szolgálatot teljesitení. Felolvassa u. i. Äpponyi egyik beszédének ama részét, amelyben ez kijelenti, hogy Benedek J. tanügyi író v. képviselő egyik tör­ténelmi tankönyvét kötelezővé teszi az összes állam­segélyt élvező felekezeti iskolákban. E tankönyvben pedig a szerző a gyermekeket arra serkenti, hogy „szünet nélkül imádkozzanak a Szűz Máriához és a többi szentekhez." Még több hasonló szemelvényt mutat fel a könyv egyes részeiből. Kérdi: van-e a miniszternek erre joga és köteles lesz-e ő, mint ál­lamsegélyt élvező ev. tanító e tankönyvet akczeptálni ? ! Ä gyűlés felháborodással értesült ez ujabb merény­letről s utasítja a tanítókat, hogy ily tankönyvet né vegyenek használatba. Ä közgyűlés az esperes imájával ért véget. Ä párbér és a nem katholikusok. Végre a kormány is belátta annak az állapotnak képtelen és tarthatatlan voltát, hogy eddigelé igen sok helyen a protestánsok is tartoztak a r. kath. lelkésznek párbért fizetni. Ä kultuszminiszter ennek az állapotnak meg­szüntetése tárgyában rendeletet intézett a törvényha­tóságokhoz. — Ä rendelet hivatkozik arra, hogy a nem katholikusok párbérszolgálata állandó jogi vita tárgya és ezért gyakran súrlódásokat okoz a vallás­| felekezetek között. Ezért elhatározta a miniszter, hogy j a nem katholikusokat mentesíti a párbér alól, viszont | a lelkészeknek kárpótlást ad. Ezért fölszólítja a tör­vényhatóságok fejeit, alispánokat és polgármestereket, hogy készítsenek sürgősen részletes, hiteles kimuta­tást arról, kik fizetnek valóban mint nem katholikusok párbért és hogy jogos alapon fizetnek-e ? Ä kimuta­tásokat a lelkészek töltik ki és azokat az elüljárósá­gok, a főszolgabírák vagy polgármesterek hitelesítik. Ideje is volt már, hogy az eddigi szégyenteljes állapot megszűnjék. De azt nem értjük: minő jogon igér a miniszter úr állami kárpótlást a r. kath. lelkészeknek az elvesztett párbérért ? Ä jogtalanság újabb jog for­rása nem lehet! Vagy nálunk csakugyan minden le­het ? ! — így ír erről a kérdésről a Prot. Egyh. és Isk. Lap érdemes szerkesztője. Mi pedig hozzátesszük az ő kérdéseihez: százados jogszokás által biztosított anyakönyvi jövedelmeinktől eleshettünk minden kár­pótlás nélkül és minden miniszteri ünnepélyes ígére­tek daczára — de százados, törvény- és jogellenes bitorlást a ma jogbiz minisztertositó erővel ruház fel, mert a kierőszakolni szándékolt kárpótlás a kath. klé­rusnak kedvezne? . . . Hát mi volt a protestánsok részéről törvény és jog ellenére a kath. papok részére fizetett párbér egyéb, mint bitorlás, a mit az állam­kormány tehetetlensége nem akart észrevenni — s most, hogy észreveszi, teszi úgy, hogy ismét meg­alázza a protestántizmusí — kárpótlással a kath. pa­pok részére! Nem, miniszter ur, itt jog szerint kár­pótlásról csak egyik fél beszélhetne, — az eddig jog nélkül megadóztatott protestáns fél. PÄLYÄZÄTOK. Ä tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület eper­jesi Collegiumának jogakadémiáján a magyar magánjog, ausztriai magánjog és bányajog tanszéke megüresedvén, e tanszékre pályá­zatot hirdetek. Ä tanszék javadalmazása — amennyiben rendes tanárral töltetik be — a collegiumi jogakadémia pénz­tárából havi előzetes részletekben kifizetendő 3200 kor. évi törzsfizetés, 800 kor. évi lakpénz, öt izben esedékes, egyenként 200 koronás ötödéves korpótlék, valamint a szervezeti szabályokban s egyéb határo­zatokban e tanszék után esedékes vizsgadíjak és tan­I dijosztalék. Ä rendkívüli tanárnak tandíjosztalékra igénye nincs; ellenben a coll. jogakad. pénztárból hú­zott fizetése, lakbére, korpótléka ugyanaz, mint a rendes tanáré, nemkülömben a szabályok szerinti vizs­gadíjra is van igénye. Ä rendes- és rendkívülí tanár nyugdíjjogosultsá­gát és fizetési kötelezettségét az 1894: XXVII. t.-c. I szabályozza. Rendes tanárul oly ág. hitv. ev. pályázó választ­ható meg, aki a tanszék valamelyik főtárgyából egye­temi magántanári képesítéssel bír; rendkívüli tanárul oly ág. hitv. ev. pályázó alkalmazható, aki legalább jogtudorí oklevéllel bir. A rendkívüli tanár három év alatt az egyetemi magántanári képesítést tanszékének egyik főtárgyából megszerezni köteles. Ä megüresedett tanszéket az eperjesi Collegium igazgató-választmánya tölti be. Ä megválasztandó ta­nár tanszékét 1908. szeptember l-jén lesz köteles elfoglalni s ez időtől kezdve a tanszéket megillető javadalmak élvezetébe lép.

Next

/
Thumbnails
Contents