Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-16 / 3. szám

IV. év. Myiregyháza, 1908. január 16. 3. szám. EVAMELIKUS OßALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenként egy íven. Kéziratokat, előfizetési díjakat, hirdetések szövegét és díját a szerkesztő-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára egész évre 12 kor., félévre ti kor. negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 40 fillér. Hirdetés ára oldalanként 40 kor. TAítTAIiOM- JEGYZEK: Vezércikk. A közös prot. bizottsághoz. Geduly Henrik. —- Egyetemes nyugdíjintézet: Az egyetemes nyugdíjintézeti szabályrendelet 25. §-ának C. pontja ellen. Ihász László. (Vége.) — Az „utasítás* a nem állami elemi népiskolákról stb. Kund Sámuel. (Folyt, köv.) — Tárca. Evangélikus egyházunk iskolafenntartói kötelessége különös tekintettel a népiskolákra. Pröhle Henrik. (Vége köv.) — Lelkészegyleti kérdő-pontok. — Szemle. — Belélet. — Hirdetések. — A közös prot. bizottsághoz. Bár positiv értesülésünk nincsen róla — mert nálunk mindazt, a mi anyaszentegyházunk központi vezetéséhez, felmerülő új törekvéseink, nagy kérdéseink a központ közbejöttével leendő megvalósításához tartozik, gondosan, a titok hét pecsétje alatt szokták rejtegetni, de ama körülményből, hogy a kerületek elnökségei úgy lehet, már ezen a héten, fontos tanácskozások megejtése végett fognak összegyűlni, azt következtetjük. hogy nincsen messze az az idő, amidőn a közös prot. bizottság is megtartja azt az ülését, amelyben, mint a két protestáns egyházegyetem által a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel való tárgyalásra kijelölt szerv, az 1848. XX. t.-c. végrehajtására vonatkozó igényeinket formulázni fogja. Ez a formulázás kettős irányban haladhat, az 1848: XX. t.-c. 2-ik, és az ugyanazon törvénycikk 3-ik §-ának komoly, lelkiismeretes végrehajtását követelőleg. Dacára annak, hogy nagyon jól tudjuk, hogy úgy ref., mint ág. h. ev. részről a két egyházegyetem szine-java ül a bizottságban, mégsem találjuk feleslegesnek, sőt egyes jelekből, lezajlott eseményekből, elejtett nyilatkozatokból és a két protestáns egyház részéről kiküldött egyes bizottsági tagoknak más téren tanúsított magatartásából ítélve, egyenesen szükségesnek tartjuk a bizottsághoz azt a megfontolt, komoly kérést intézni, hogy a miniszterrel való tárgyalásban félretéve minden egyéb vonatkozást, kizárólag egyházunk érdekeit és jogos igényeit tartsák szemük előtt. Ne kápráztassa el őket a miniszter sok kiváló személyes 'tulajdonsága. Hiszen annyira mi is értesülve vagyunk a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr sok kiváló személyi tulajdonairól, magasan álló eszményies gondolkozásáról, a vallásos buzgóság kifejtésének minden egyházban szívesen helyet adó eszményi liberalismusá| ról, mint ők. De ennek hite, sőt pozitív tapasztalatokon nyugvó tudata még nem elég arra, hogy mikor az egyik fél törvényes alapokon álló igényeket talán századokra kiható módon formuláz : akkor azt mindig és mindenben a másik fél iránt érzett teljesfokú bizalom által vezettetve végezze. Sőt itt nagyon is figyelembe jő a jelenen túl a jövő, a bizonyosságon túl a bizonytalanság, a békés állapotokon túl a háborgattatások, kísértések és meglátogattatások korszaka, tehát a bizalmon túl a bizalmatlanság is. Mit szólna a közös prot. bizottság ahoz, ha most nem Apponyival, de valamely néppárti miniszterrel szemben kellene formuláznia igényeinket? Milyen követeléseket állapítana meg? Milyen hangon tárgyalna? A bizalom mennyiben játszanék szerepet tárgyalásaiban? . . . TJgy-e. a legkisebb mérvben sem ! Már pedig ott, ahol evangelikus anyaszentegyházunk jogainak, amint mondtuk, esetleg századokra is kiható módon való biztosításáról van a szó, magyar hazánkban, magyar hazánk felekezeti viszonyai között, a múlt tanulságai és az egyre élénkebb életet élő, a beálló küzdelmekre magát a kath. népszövetség gondos szervezése által alaposan előkészítő klerikalismussal való harcot mutató jövő komoly intelmeivel szemben úgy kell tárgyalnunk, úgy kell törvényes biztosítékokat szereznünk, mintha azokat mindig a leghatalmasabb és legkörmönfontabb ellenfelünktől kellene féltenünk. Mi tehát a fellépés modorában szívesen helyet engedünk a kiváló személyi tulajdonok előtt való meghódolásnak, a hang simaságának, a tárgyalási niveau előkelőségének : de érdemi tekintetekben még a legcsekélyebb mérvben sem engednénk személyes bizalmi vagy más természetű összeköttetésekbél származó bármily tekinteteknek sem ! És ne kápráztassa el őket követeléseik felállításában az a tény, hogy Apponyi az első miniszter, aki rálép a törvény tényleges meg-