Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-09 / 2. szám

1908 EVANGELIKUS ORÁLLO 20 tázzuk, szívesen kérjük szerető testvéreinket, hogy kéröszózatunkat, tekintettel egyházunk súlyos helyzetére, figyelemre méltatni kegyeskedjenek. Kölese, 1907. decemder 30. Dr. Zelenka Lajos egyházfelügyelő, Bortnyik György ev. lelkész, Máté Károly h. felügyelő, Konyecski Pál gondnok, Szolár Pál egyh. jegyző. A másolat hiteléül: Kölesén, 1907. dec. 30. Bortnyik György, ág. h. ev. lelkész. IRODALOM. Igehirdető. Az „Igehirdető" folyóiratra vonatkozólag nekem is van egy pár buzdító szóm. Leányegyházban lakom, messze az anyaegyháztól; van kis imaházunk, iskolánk és tanítónk — 120 lélekkel. Miután lelkész urunk évente csak kétszer köteles kijönni, úrvacsorát osztani, a vasárnapi ós ünnepi prédikációkat, illetőleg szentbeszédeket a tanító úr olvassa föl: ós pedig évről-évre ugyanazon régi bekötött könyvből. Halottam ugyan lelkész barátaimtól, hogy szorultságban előkapják néha egy-két év előtti prédikációjukat ... ós a hívek nem veszik észre. De tessék már most elképzelni a mi kis leánygyülekezetünket, a hol iskolás gyermekkorától fogva, egészen sirbatételóig, minden évben, mindig ugyanazokat olvassa a tanító úr! Mi vonzza itt az embert az Istenházába? A legtöbbje a más felekezeti templomba megy ! Azt hiszem, hogy így van ez minden leányegyházban ! Ez okból ón az Igehirdetőt oly hézagpótlónak találom, a melynek fenntartásáról az egyházmegyéknek kellene gondoskodnia ! Azonban nemcsak azért tartom hézagpótlónak, hogy megnyerő külsejü papi munkák nyomtatásban megjelenjenek, hogy abból más papok is okuljanak, hogy öt pengőt kapjon prédikációjáért némely lelkész, hogy azt csak a lelkósztestvórek olvassák, — hanem azért tartom hézagpótlónak, mert a leányegyházakban lakó híveknek lélekemelőbb, meghatóbb, buzdítóbbá tétetnék az istenitisztelet, ha a tanító úr ilyeneket kaphatna ós felolvashatná. Vonzóbbá lenne az imaház, sűrűbben fognák látogatni ós nem tévelyegnének ide-oda a hívek, ha tudnák, hogy újabb ós újabb, lelketnemesítö, hitében erősítő beszédet fognak hallani! En azt hiszem, ha ezen célt tekintjük, lelkipásztoraink — önzetlenül — kivétel nélkül sorompóba lépnek !! A jelentkezők közt a szerkesztő úr fölosztja a kidolgozandó anyagot ós lelkészeink a náluk megszokott hitbuzgósággal, előre kidolgozzák egy-egy vasárnapra, ünnepre elmondandó tartalmas beszédjüket, leírják ós elküldik a szerkesztőnek, hogy innét széjjel küldessenek az országba . . . miként Jézus elbocsátá az ő tanítványait, hogy hirdessék mindeneknek az Isten igéjét! Ennél nemesebbet, magasztosabbat nem tehetnének lelkipásztoraink, mintha ezen célt szemelőtt tartva, ily módon lehetővé tennék olyanoknak lelki szomjukat kielégíthetni, kiknek nem áll módjukban lelkipásztort hallgatni. Hogy azonban a cél teljesen eléressék, nem lenne elég, csak a leányegyházaknak ezt megküldeni, d< nem is mondom mindnyáját, hanem egy-egy prédi dikációt külön is kinyomatni ós a szórvány helyekn elküldeni, hogy azok is, kiknek tanítójuk sincsen, of vashatnák vasárnaponként, az ő hitüknek megfelelc szentbeszódeket, hogy azokban vigaszt találva, megerősödhetnének ! De tudjuk azt, hogy szegények a leányegyhá' zaink ós szegényebbek azok, akik szórványhelyeken laknak. A cél elérése érdekében szükségesnek tartanám, az Ev. Örállóval kapcsolatban külön mellékletként kiadni e prédikációkat s ingyen elküldeni a filiákba s szórvány helyekre, — persze a ref. prédikációk itt kimaradnának. Áldozzon erre az egyházmegye! En azt hiszem, ha külföldi missiókra költünk ezreket, erre is kerülne pénz ós meg vagyok győződve, hogy ezen, erre mintegy belmisszióra kiadandó költség, bőven meghozná kamatját. Nagytiszteletü lelkész urak ! Miután az ón körömön kívül esik ezen dolog, bocsássanak meg, hogy dolgukba mertem szólni: — fölvetettem az eszmét, lelkész-értekezleteiken beszéljék meg e dolgot, ne hagyják csak két társuk vállaira nehezedni; de mindenek felett kérem önöket: gondoljanak mi reánk is, kik — miután Jézus tanítványa személyesen oly ritkán tud eljönni hozzánk, — annál inkább érezzük annak hiányát! Segítsék lelkünk szomját oltani! Községi jegyző. Evangélikus Homiletika, vagyis az egyházi beszéd elmélete. Irta Hörle József, ev. theol. akad. tanár Pozsonyban; ára 2 korona. E könyv a múlt hetekben hagyta el a sajtót s szerzője az a férfiú, *ki sok éveken át tanította az eperjesi theol. ifjiiságot arra a művészetre, hogyan szerkesszük egyházi beszédeinket, hogy híveinket a helyes uton vezethessük ő hozzá, a Krisztushoz. Mintha egykor elő szóval, nemes hévvel tartott előadásaira a koronát tenné fel e művével, mintha érezné, hogy egykori múltjának tartozik azzal, hogy tanítványai bizalmas köréből kilépjen, mintha csak most s hallanám sajátos előadását, oly ismerős, a múltat oly élesen rögzitő könyvének minden sora, gondolatvilágának egész menete. Es ezeket a sorokat, ezt a gondolatvilágot kár lett volna elrejteni, hadd világítsák be mai sok üres prédikátorunk elki világát, ha ugyan ki nem halt még a tanulás, a világosság után való vágy. Hogy pedig prédikációink emberileg tökéletesek legyenek, korántsem elegendők az Istentől vett ama adományok, melyek szép előadásra és méltó tar,alomra nyújtanak igényt, hanem ezeket az adományokat helyes irányban fejlesztenünk kell s éppen ebben áll minden homiletika jogosúlts*ga s éppen ezt fejleszti az olvasóban helyes gyakorlati érzékkel, benső hitteljességg:el a Hörk homiletikája E könyv anyagának beosztása, ha az egészet jól átgondoljuk, szakasztott mása egy prédikáció beosztásának, tehát a szerző mintegy ezzel is példát akar nyújtaui az egyházi beszéd kidolgozási módjára. Az általános és különös bevezetés foglalkozik a homiletika fogalmával, rövid történetével, irodalmával és az egyházi beszéddel általában most következik a tárgyalásnak külső és belső homiletikai része, végül pedig az összefoglalás. Amennyire helyeslem e beosztást általában, úgy különösen kettőt kifogásolok. A belső homiletikai rész tárgyalja az egyházi évet is, holott ennek inkább a homiletik i liturgikus részében, tehát a jelen mii beosztását véve tekintetbe, a külső homiletikában volna helye: midőn továbbá az egyházi beszéd textusáról, anyagáról szól, e részhez csatolja a főgondolatról szóló fejtegetéseit is, holott maga a főgondolat, mint az alapigékből levezetett rész már az egész beszéddel áll szerves összefüggésben, tehát az alaktani résznek első fejezetéül kellene tenni. A 18-ik §-hoz cxatolt 3 ik jegyzet e helyről kimaradhat, mert a főgondolatnak a textusból való mikénti kifejtésével semmi összefüggésben sincs a beszd arányosságának tárgyalása; egyébként az e jegyzetben kifejtett arányt nem fogadom el: bevezetés J/

4, tárgyalás kétnegyed és a befejezés 1j

t rész, hanem igenis, amint a 64-ik l;,pon olvassuk: a kezdet és a v£g együttvéve mindig kissebb tért foglalnak el, mint a közép. A mű újabb kiadásánál ezek a kisebbszerű alakiságok, valamint a következő értelemzavaró sajtóhibák mellőzendők: 18. o. al. 5. sor, „elérése" után nem kell vessző; u. o. al. 17. sor, a „művészetből" után vessző s