Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-23 / 17. szám

148 EVANGELIKUS ORALLO 1908 nélkül, hogy az ügy jogerős határozattal befejezhető lett volna, megszűntnek tekintendő. Ámde ez csak szépség hiba az utasításban a többi fontos sérelmek mellett. VI. A V. K. M. által a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti tanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVII. t.-c. végrehajtása tárgyában a közigazgatási bizottságok számára 76000—907. sz. a. kibocsátott utasításnak hatodik fejezete a szerzetes-tanítók és tanítónők által ellátott iskolákról szól. (50. §.) Csak egy szakasz, de sérelmekkel teljes, Sok tinta folyt ellene a sajtóban, sok szó esett az egyházmegyei, kerületi, egyetemes gyűlésekben, tekintélyes főpapok és felügyelők, képviselők a miniszter pártjából is, akik közül csak egy sem helyeselte e szakaszt, habár a retrográd lépés ellen védelmökbe vették őt, emeltek panaszt a fejezet ellen, érett megfontolással megfogalmazott, e szakasz rendelkezéseit kifogásoló és azt megváltoztatni kívánó föliratok terjesztettek föl. (Folyt, köv.) Hozzászólás „Ä tiszaker. ev. lelkészegyesület alapszabály-tervezet"-éhez. Tagsági díjról és a tagok kötelességeiről. (4. §. -f- 10-dik oldal második bekezdés.) Mivel mi szepesmegyei ág hitv. ev lelkészek eddig már két egyletbe (t. i. a köri és a megyei lelkészegyesületbe) fizetjük a tagsági díjakat; mivel továbbá egyleteinknek célja a tagsági díjakra nézve nem az, hogy ezek beszedéséből tőkét gyűjtsünk, hanem csupán az, hogy a legfontosabb egyleti kiadásokat fedezhessük; mivel végre már a 3-dik egyesületbe, t. i. a kerületibe is be kell lépnünk szintén tagsági díj fizetése mellett s szerintem a 2—2 kornyi tagsagi-díj a legfontosabb egyleti kiadások fedezésére elegendő, a magam részéről ezennel azt óhajtanám: hogy a kerületi lelkész-egyletben a tagsági-díj 2 koronánál nagyobb ne legyen és ne is utaltassék az a közgyűlés hatáskörébe, hanem határoztassék az meg egész világosan az alapszabályokban. A szepesmegyei lelkészek megyei egyesületi 4 kornyi évi tagsági-díja szállíttassék le évi 2 koronára, hogy így a tagsági-díjakat újabb megterhelés nélkül fizethessük mind a megyei, mind pedig a kerületi lelkészegyesületbe is. A 4. §. második bekezdésének ezen intézkedése: „A tag köteles az egyesület közgyűlésén tevékeny részt venni, esetleg elmaradását igazolni" hagyassék ki, mert az ezen gyűléseken kötelezővé tett megjelenés megint csak nagy, legalább évi 20—30 kornyi kiadással fog járni. Utazgatásokra és más ezen gyűlések áltál okozott kiadásokra pedig a mostani megélhetési nehézségek mellett a legtöbb ev lelkésznek alig telik. Az „Ev. Őrálló" f. é. ápr. 16-án megjelent számában egy kartárs azt indítványozza: hogy ilyen gyűlésekre a szükséges költséget az illető egyház adja a lelkésznek. Hogy jobbmódú, intelligens, városi egyházak ezt meg nem tennék, abban nem kételkedem; de hogy a szegényebb és a különféle terhek alatt (már a szepesi egyházak lelkészeiknek a megyei lelkészegyesület gyűlési költségeit is hordozzák s azt hiszem, ebből ennyi is elég) roskadozó falusi egyházak erre hajlandók volnának s azért nem zúgolódnának, abban kételkedem. A 4. §. fenn idézett s kihagyásra ajánlott része talán ezen szöveggel volna pótolható: „Amely egyház lelkészét a kerületi ev. lelkészegyesület gyűlésére saját, t. i. az egyház költségén kiküldeni hajlandó és képes, azon lelkész tartsa kötelességének az ilyen gyűlésen megjelenni;" de az ilyen gyűlésekkel járó költségek viselésére ne köteleztessék, ne kényszeríttessék sem az anyagi gondokkal és a megélhetés nehézségeivel küzdő lelkész, sem a vagyontalan és a legfontosabb kiadások fedezésére is alig képes szegény egyház. Bartal A. ev. leik. T Ä R C Ä. Az ev. nőegyesületekről különös tekintettel a Szepességre. Márk evangyeliom 12 része 41—44. versében elbeszéltetik, hogy Jézus a szegények ládájánál ült és nézte, hogy gyűlnek az adományok a szegények számára. Akkor jött egy szegény özvegyasszony és dobott 2 fillért a ládába, mire Jézus a tanítványaihoz így szólott: »Bizony mondom néktek, hogy e szegény özvegy többet vete a ládába, hogy nem mint a többi, kik pénzt hányának a ládába. Mert mindenek abból | vetének pénzt, amivel bővelkednek, ez pedig az ő szegénységéből valamije volt, mind oda veté, tudniillik minden ő élését.« Mióta ez megtörtént, azóta sok száz év lefolyt az örökkévalóság tengerébe, de a nő jótékonysága mindég bevált és termékeny talajra talált. A nő mélyebb, bensőbb vallásosságánál fogva, mélyebb gyökeret vert szívében a könyörületesség is, mely könyeket szárított, nyomort enyhített, a kiosztott adományok 1 és segélyezések folytán. A női jótétemények nyilvánu| lása különösen akkor lett sikeres és áldásos, midőn az ! egyesületekben oly alakot öltöttek, melyben a jó rend I szabályozza a tetteket, szemmel tartja a nemes célt és a megfelelő eszközöket. Ez pedig leginkább elér| hető rendezett nőegyesületben. Azért mindenki sürgeti j a nőegyesületek megalakítását, ki arról megvan győ' zódve, hogy különösen szegény protestáns egyházunkj ban, mily nagyon szorúlunk az adományokra és segéI lyekre a szegények, az özvegyek és árvák megmen| tésére. Az egyetemes gyámintézet közgyűlése Pozsonyban sürgette a nőegyesületek megalakítását. De azonkívül is, minden egyházmegyei, kerületi, egyetemes gyűlés csatlakozik ezen nemes indítványhoz : alakítsunk nőegyesületeket! Tavaly tárgyaltuk a folyósítást ily országos egyesület megalakítására. Hogy az megtör| ténhessen, mindenek előtt szükséges, hogy minden | községben létezzék ilyen egyesület, mely azután tag| jává váljék az országos egyesületnek. Nézzük, mennyiben sikerült Szepesben a női egyesületek eszméjét megvalósítani: 1. A legrégibb nőegyesülettel találkozunk Szepesbélán. Ez megalakúlt 1881-ben, van 69 tagja és J 5000 koronából álló tőkéje. Célja a jótékonyság az ! egyházközség terén. 1906-ban ünnepelte meg 25 éves