Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-04-23 / 17. szám
146 EVANGELIKUS O RA LLO 190 8 nunk minden alkalmat arra, hogy kifejtsük híveink előtt a vegyes házasságok káros voltát? Az eddigiekből világos, hogy az egyedüli helyes módszer eme küzdelemben ifjúságunknak mély, vallásos szellemben való nevelése. S ha ez megvan, teljesen elesik az a kérdés, van-e joga az apának beleszólni gyermekének házasságába, vagy sem? S az említett egyházi funkcionárius nem is ott követett el hibát, hogy leányát nem kényszerítette máshoz, hanem valószínűleg a leány vallásos nevelése körül történtek mulasztások. Az egyház szempontját eddig nem vittem a kérdésbe, épen azért, hogy valaki „liberalismusában" ne foghassa rám is az egyedül*,üdvözítés vádját. Tisztán a vallásos élet szempontjából igyekeztem bebizonyítani a vegyes házasság káros hatását, tekintet nélkül az egyes keresztény felekezetek sajátságos helyzetére. Ha most már egyházunk különleges helyzete alapján vizsgáljuk a vegyes házasságokat, arra jutunk, hogy egyházunk rendesen a rövidebbet húzza a katholicismussal szemben. Ezt a tapasztalati tényt elméletileg is könnyen megmagyarázhatjuk. A katholikus ember vallási élete bizonyos vallásos szokások, gyakorlatok elvégzéséből áll, s ha ezeket elsajátítva rendesen teljesiti, méltán megkövetelheti, hogy vallásosnak tartsák. Hogy ez egyházunkban egészen másképen van, következik a hit által való megigazulás tanából. A vallásos tudatnak át kell hatnia az egész embert, hisz a megigazító hit csak így állhat elő. S ez magyarázza meg azt a körülményt, hogy a katholikus fél jó katholikusokat nevel gyermekeiből, míg az evangelikus fél gyermekei csak névleg tartoznak egyházunkhoz. Ebben akartam röviden elmondani véleményemet, bár amint ki is emeltem, a kérdés megérdemelné a beható tárgyalást is. Ha azonban az utóbbi utat választottam volna, nem volna cikkem felelet a megjelent véleményekre, pedig véleményem szerint a kérdésnek ily felületes s helytelen irányú tárgyalását vétek volna sokáig felelet nélkül hagyni. Csak két dologra akarok még megjegyzést tenniAz egyik K. E.-nek második, a másik első cikkére vonatkozik. Soha sem éltek vissza annyira a „haladás", a „maradiság" szavaival, mint napjainkban. Azt különben már fel sem vesszük, ha idegen térről halljuk, hogy minket, kik a vallás szükségét minden téren hangoztatjuk, „maradiaknak", a „haladás ellenségeinek" neveznek el, de ha ez olyan egyéntől és olyan dologra nézve jön, akinek ebben a tekintetben szintén mi velünk is maradinak kellene lennie, ez mindenesetre kissé különös. A maradiság vádjától csak nem kell annyira félnünk. Amidőn híveink vallásos érdekeit kell megvédenünk akár a közönnyel, akár a külső ellenséggel szemben, azt meg kell tennünk, ha százszor is ellentétbe jutunk a modern haladó (?) irányokkal. Mi Isten országának szolgái vagyunk, ennek kell alárendelni minden más tekintetet, ami célunk Pál apostollal híveinkre vonatkozólag az: „mert én készítettelek titeket, hogy mint tiszta szüzet egy férfiúhoz, tudniilik a Kristushoz szerkesztesselek", s ebből Károlyi homályos fordítása dacára is kivehető, hogy nekünk nincs magasabb kötelességünk, mint híveinknek vallásos, Krisztusban való életét ápolni, s elhárítani mindent, ami a vallásos fejlődés útját állja. Ez az első! A második az, hogy tiltakoznom kell a szentírás könnyelmű kezelése ellen, amint az K. E.-nek első cikkében megtalálható. Krisztus Urunknak szeretetparancsa ritkán volt annyira profanizálva, mint K. E. cikkében. A legnagyobb szavakat, amelyek valaha elhangzottak, a nemi szerelem tartalmával megtölteni, az mégsem járja! A további magyarázatot talán elhagyhatom, de arra igenis megfelelek, hogy van az ószövetségben akárhány tételes intézkedés a vegyes házasságok ellen, s az I. korinthusi levél VII. részének olvasója az első tekintetre meggyőződik arról, hogy az a Pál, aki azt tanácsolja, hogy a keresztyén fél hagyja a pogány házastársat elválni s ne tartóztassa, ha lett volna Korinthusban erre konkrét eset, bizonyára a vegyes házasság ellen emelt volna szót. S ezt egyedül a vallásos élet szempontjából tette. Bár a Pál által említett példa a mi viszonyainkra nem illik teljesen, mert ott pogányról és keresztyénről van szó, de belátván ama nagy károkat, amelyeket a vallásos életben a vegyes házasságok okoznak, bátran a mi viszonyainkra is vonatkoztathatjuk. Fejtegetésemet azzal fejezem be, hogy életünk főkérdése ez: „Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?" Minden másnak e mellett el kell törpülnie. Zoch Sámuel. Konfirmandusok otthona. Ily című intézet van alakúló félben. S ki az alkotója? Famler Gusztáv-Adolf torzsai lelkész, a bácsmegyei esperesség főjegyzője és a bányakerületi gyámintézet elnöke. Évek óta kér, gyűjt e célra adományokat — egyházakhoz s különböző fokú gyámintézetekhez fordulva. Legközelebb valamennyi konfirmandusoktól is kér és vár segélyt. Egyházához bizonyosan nagy szórvány tartozik s ennek területén legalább is 50—60 vagy még több községben szétszórt ev. családok gyermekei szükséglik a konfirmációi oktatást, egyházunk részére való megmentést! De az egyházi névtárt véve elő azt látjuk, hogy a torzsai egyháznak nem hogy hatalmas terjedelmű és züllő félben levő s megmentésre váró szórványa volna, de még egyetlen filialis gyülekezete nincs. Ilyen helyen szükséges váljon egy Konfirmandus otthon létesítése? Oda, olyan helyre, más egyházak diaspóráiból összeszedni, oda vasúton, vagy kocsin szállítani a konfirmandusokat és azoknak kísérőit, már maga is nagy gondot és költséget igényel; de ezt tenni tanév közben, böjti vagy húsvét utáni időközben, az iskolázás félbenhagyása nélkül nem is lehet. Ezért t. i. iskolai mulasztásokért a szülők büntetve lennének a politikai hatóság által, s ha a tanév végén akarná összeszedni Famler barátunk a konfirmandusokat, az is lehetetlenséggel járna; mert a diaspórákban élő szegény szülőnek 12—13 éves, már munkaképes, napszámot végző gyermekét 1 V2 vagy 2 hónapra oda adni, azt béres, kocsis vagy napszámos szülőktől feltételezni sem lehet. Azután, ha a torzsai egyház istentisztelet nyelve vegyes, vagy hát magyar volna; de teljesen német. . . (Ez talán nem akadály. Tud az a lelkész magyarul is — elég jól! Szerk.) Es 6 heti vagy 10 heti tanításért — azon túl üresen álló drága épületet emelni, fenntartani, őrizni . . . Ha van szükség ily otthonra a bácsmegyei esperesség területén, az esetben annak felállítása Zsombolyán lenne indokolt, mely az egyházi névtár szerint
