Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-02 / 14. szám

1-20 EVANGELIKUS OK

ÁLLO 1908 kotott bármely nézettel s azokat másképen nem értelmezheti, mint bármely más tisztán emberi okiratokat 15. Az evangéliumokat azoknak végleges kánongyűjteménybe való összefoglalásáig minduntalan folytonos bővítésekkel és javításokkal látták el, úgy hogy azokban Krisztus tanának csak igen csekély és meghatározhatatlan nyomaira akadhatunk. 16. János elbeszélései nem történetek sajátos értelemben véve, hanem csak mystikus elmélkedések az evangéliumról. Ä nevéről elnevezett evangelium beszédei nem egyebek theol. meditátióknál az üdv s a históriai igazság hit-titkai felől. 18. János ugyan a Krisztus felőli bizonyságtevőnek szerepében lép föl. Valójában azonban nem egyéb, mint megbízható tanuja a ker. életnek vagy Krisztus életének az egyházban az első század alkonyán. 20. Ä kijelentés nem lehet más, mint az embernek istenhez való viszonyáról szerzett vallásos tudata. 22. Rz egyház által kijelentettnek hirdetett dogmák nem az égből származó igazságok, hanem a vallásos tapasztalatok oly magyarázatai, a melyeket fáradságos munkával az emberi értelem eszelt ki. 23. Ellentmondás észlelhető tényleg a szentírás által elbeszélt tapasztalati tények s az azokra támaszkodó egyházi hittételek között, úgy hogy a kritikus hamisaknak vethet el oly tényeket is, amelyeket az egyház megdönthetlen érvényüeknek hiszen. 27. Krisztus istensége az evangéliumokból be nem bizonyítható, sőt inkább oly dogma az, amelyet a ker. tudat a messiási eszméből vezetett le. 28. Jézus hivatalos működésében nem tanított magáról, mint Messiásról s csudái sem azt célozták. 29. Meg lehet engedni, hogy a történet által tanított Krisztus messze alatta áll annak a Krisztusnak, aki a mi hitünk tárgya. 30. Rz összes evang. szövegekben az istenfia neve a messiás nevével azonos, de semmiesetre sem fejezi ki azt, mintha Krisztus volna istennek igaz és lényegazonos fia. 31. A Krisztusról szóló Pál-, János-féle és niceai, ephezusi és chalcedoni tan nem a Jézus tanával azonos, hanem kifejezése annak, amit a keresztyén tudat a Jézusról megalkotott. 35. Krisztus nem mindenkor volt messiási méltóságának tudatában. 36. A megváltó feltámadása históriai ténynek sajátos értelemben nem vehető, hanem tisztán természetfeletti jellegű, mely a ker. tudat subjektiv alkotásaként be nem bizonyítható. 37. A Krisztus feltámadásában való hit kezdetben nem annyira magát a feltámadás tényét, mint inkább Krisztusnak istennél való halhatatlan életét érintette. 38. Krisztus áldozati halálának engesztelő hatása kevésbé evangeliumi, mint inkább páli eredetű. 39. A sákramentomok eredetéről szóló tridenti felfogás messze eltér attól, amit a kereszténység történeti kutatói ma hirdetnek igazságnak. 45. Az eucharrstia szereztetéséről szóló Pál-féle felfogás (I. Kor. 11. 23—25. v.) nem mindenben állja meg a történeti kritika mértékét. 54. A dogmák, sákramentomok s a hierarchia úgy valójukban, mint fogalmilag csakis a ker. gondolkozás nyilvánulásainak tekintendők s így a fejlődés törvényeinek vannak alávetve. 56. A római egyház nem az isteni gondviselés, hanem a politikai viszonyok folytán emelkedett a többi egyházak fölé. 57. Az egyház ellenséges állást foglal el a természeti és theol. tudományok vívmányaival szemben. 58. Az igazság az emberhez hasonlóan változhatatlannak nem tekinthető, sőt inkább vele, benne és általa fejlődik az szüntelen. 59. Krisztus szorosan meghatározott és körvonalazott tantartalmat minden időkre és emberekre kötelezőleg nem adott, sőt inkább oly irányú vallásos mozgalmat indított meg, mely a különböző helyekhez és körökhöz alkalmazható és alkalmazandó. 60. Eredetére nézve a keresztyén tan zsidó, további fejlődési fokozataiban páli, aztán jánosi s végül hellén és egyetemes katholikus jellegű. 64. A haladó tudomány érdeke kívánja, hogy az istenről, a teremtésről, a kijelentésről, az emberré lett üdvözítő személyiségéről s a megváltásról szóló ker. fogalmak reformálandók. 65. A mai katholicismus — hacsak valamely fajtájú dogmaellenes keresztyénséggé vagy tág lelkiismeretű szabadelvű protestántizmussá át nem alakítjuk — a valódi tudománynyal össze nem egyeztethető. E tételek pápás magyarázatához s elitéltetéséhez valóban nem kell kommentár! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. Jelentés a magyarhoni ág. h. ev. egyházmegyei és egyházkerületi lelkészi értekezletek 1907. évi működéséről. Közli: Bándy Endre. (Folytatás.) Varga Gyula kemenesaljai esperesnek a lelkészi közpótlékra vonatkozó indítványát az értekezlet egyértelműen magáévá tette s addig is míg a lelkészi fizetésrendezés más úton be nem következik, az egyházkerületet, illetőleg az egyházegyetemet kéri fel az égető szükség orvoslására. Az egyes egyházmegyei és lelkészi körök foglalkoztak a közös tárgyakon kívül egyéb különös tárgyakkal is. így a vasi felső egyházmegyében Stettner Gyula esperes Luther kis kátéjáról hozott munkát. A Luthertársaságnak figyelmébe ajánlották, hogy a nagy reformátor műveinek magyar fordítását kinyomatás előtt bocsássák revísio alá. A külföldről való importálás mellőzése végett mozgalmat indítottak egy magyar szellemű német olvasókönyv és itt kiadandó bibliai történet szerkesztésére. A vasi közép egyházmegye magyar vidéki köre Páris Frigyesnek »Szervezett társadalom ;s «Földreform» czímű műveivel foglalkozott. A vendvidéki körben Siftár Károly olvasta fel «A konfirmácziói oktatás tekintettel a vendségi viszonyokra» czímű munkáját s megfelelő tankönyvül elfogadták néhai Czipott Rezső vendnyelvű konfirmácziói kátéját. A somlyóvidéki kör őszi értekezletén Takács Elek «A szoczialis kérdés és az egyházak« czímű értekezését hallgatta meg s tüntette ki elismeréssel; a tavaszin pedig Szalay László értekezett köztetszés mellett »Istentiszteleteink liturgiájának megújításáról.« Istentiszteleteink vonzó erejének emelése végett szükségesnek tartaná abba több művészi elemet bele vinni, e czélból a katechisátióval egybekötött gyermek istentiszteleteket meghonosítani; más alakban ugyan, de visszaállítani a régi passióknak virágvasárnap és nagypéntek délután közénekkel és responsoriákkal való ol-