Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-03-19 / 12. szám

104 EVANGELIKUS ORÁLLO 1008 ha mondanak is talán itt-ott egyes papok véleménye­ket, azok csupán az ő egyéni véleményeik; közvéle­mény jellegével, igényével és erejével biró és ható vélemények és határozatok eddig a lutheránus papság ajakáról el sem hangozhattak, mert — ahol ezek ki­alakuljanak — arra kellő organuma sem volt, lévén azok az eddigi, legtöbbnyire csak úgy ötletszerÜ2n vezetett papi konferenciák szervezetlenségüknél fogva csak aféle ötödik kerék az egyház kocsiján. Ezt a restelni való kiskorúságot óhajtanám én némileg eny­híteni, mikor a nevezett pontban a kerületi papok összeségének, vagyis a kerületi papi egyesület számára azt a jogot követelem, hogy az a kerületnek »a lelké­szeket általánosságban érdeklő kérdésekben szakbi­zottsága« legyen, amelynek véleményét legalább is annyira kell kikérni és respektálni, mint a mennyire kikérjük és respektáljuk pl. az asztalosnak a vélemé­nyét, ha a hajlékunkra ablakrámát akarunk csináltatni. Természetes dolog azonban, hogy az általam hasz­nált egyszerű szónak megfelelő nemes tartalmat is kell adni, a mi ha megtörténik minden vonalon és kellő módon fejlődnek az eddig meglévő s ezentúl létesí­tendő lelkészegyesületek: nagyot lendíthetnek úgy a papok, mint egyházunknak is a tekintélyén. Egyéb mondani valóimat, amelyek nem annyira az elvekre, mint inkább külső részletkérdésekre vonat­koznak, majd alkalomadtán az alakuló gyűlésen fogom elmondani, ha az Isten is úgy fogja akarni. Ä lelkész uraknak módjukban lesz igénytelen ja­vaslatomat a közeledő papi conferenciákon megtár­gyalni ; tegyék azt, kérem, olyan jóindulattal, mint a hogy én az ügynek használni akartam vele. Tisztában vagyok azzal, s tisztában kell lennie mindenkinek, hogy az alapszabályok, akármilyen finoman dolgozzuk is ki őket, rajtunk nem segítenek; lehetnek hasznos keretei az ügynek, de lelket, tartalmat néki csak a léleknek igaz gyümölcsei adhatnak. Legyen áldott mindenki, aki e szép hivatású vál­lalkozásnak támogatására siet! Úgy hallom, kedves korelnökünk: Wéber Samu bátyánk Eperjesre szándékozik egybehívni az egyesü­let alakuló közgyűlését, arra az alkalomra, amikor ott pünkösd után a prot. vértanúk emléktábláját fogják leleplezni. Igazán monumentális, szent alkalom! Ä múlt, a jelen s a jövő ölelkeznék ottan, ha ez sike­rülne ; a múlt, hogy lelkesítsen ; a jelen, hogy alkos­son; megalkossa azt az egyesület, amelynek hivatása lészen a jövő oszlopait erősíteni. Rz „utasítás" a nem állami elemi népiskolákról. (Folytatás.) IV, Az utasításnak negyedik fejezete a nem állami elemi iskolákkal szemben fölállított általános követel­ményekről szól. (39—42. §§.) Ez a fejezet az iskolát, a tanítót, az iskolaföntartót tekintet nélkül arra, ál­lamsegélyes-e az iskola vagy sem, tehát általánosan minden iskolát, minden tanítót, minden iskolafentartót a nemzeti eszme szolgálatába rendelt és kötelezi, hogy a gyermek lelkében a magyar hazához való ragasz­kodás szellemét biztosítsa, fejlessze, erősítse. Ez a kötelesség felöleli a tanítónak egész taní­tói, nevelői működését az iskolában, egész magatartá­sát, egész ténykedését az iskolán kívül. Äz iskola­föntartó pedig a tanító ezen irányú kötelességének hű és lelkiismeretes teljesítését felelősség mellett ellen­őrizni tartozik. Ugyancsak kötelességévé teszi a taní­tónak azt, hogy a tantermekben kellő módon elhelyezett történeti képek jelentőségét a nyelv- és értelemgya­korlatok, továbbá a földrajz és történelem tanítása során a gyermekeknek megmagyarázza és éles, lelkes magyarázattal is a hazához való ragaszkodás szellemét és hazafias érzését biztosítsa. És végül kötelességévé teszi a tanítónak azt, hogy magyar állampolgárságát igazolja, a törvényben előirt esküt letegye, különben tanítói állást el nem foglalhat, az országos tanítóí nyugdíjintézetbe föl nem vétetik, államsegélyhez ígény­nyel nem bir és ha az esküt megtagadja, fegyelmit von magára. Ä tanítónak érdekében áll azt az igazol­ványt, mely eskü letételekor neki átadatik, jól meg­őrizni. (ut. 41. §.) ( 1 : « ' .. , Az iskolai hatóság kötelessége minden iskolában az iskola főbejárata fölött, valamint' megfelelő helyen a tantermekben Magyarország címerét elhelyezni, nem­zeti ünnepeken az iskolaépület főbejárata fölött a ma­gyar nemzeti címeres zászlót kitűzni. A magyar cí­merrel és zászlóval, valamint az iskolaföntartó hatóság meghallgatása mellett megállapítandó történeti képek­kel a minister látja el az iskolát. Az elősorolt jelvé­nyeken kívül csak a törvényhatóság és a község címere és az iskola (községi, illetőleg) felekezeti jelle­gét a törvényesan megállapított kitételekkel megjelölő magyar nyelvű fölirat és a tantermekben az illető hitfelekezetek főpásztorainak arcképei, vallási jelvé­nyek, valláskegyeleti képek és az oktatáshoz szüksé­ges tanszerek alkalmazása van megengedve. Ezek azonban csak is hazai készítmények lehetnek és ide­gen történeti vagy földrajzi vonatkozásokat nem tar­talmazhatnak, azaz nem tartalmazhatnak olyant, ami Magyarország területi épségét érinti, állami önállósá­gát elhomályosítja vagy a magyar államhoz való tar­tozás kizárólagosságának érzelmeit gyengíti. Őrködni a fölött, hogy ezek a kötelésségek teljesíttessenek, az iskolaszéknek föladata s érette első sorban az iskola­szék elnöke felelős. Ezen kötelességnek szándékos elmulasztása 500 koronáig terjedhető pénzbirsággal sújtható kihágás, mely fölött az illetékes közigazga­tási hatóságok bíráskodnak. (Folyt, köv.) B E L É L E T. Pap-választás Pilisen. A pilisi ág. h. ev. egyház március 1-én esett át csendben lelkészválasz­tásának ügyén. Ugyanis az egyház érdemekben gaz­dag agg lelkipásztora, Méltóságos és Főtisztelendő Sárkány Sámuel, nyugalmazott bányakerületi püspök, február 16-án tartott egyházközségi közgyűlésen meg­vált lelkészi hivatalától, melyet az egyházban buzgó, hűséges és áldásos munkálkodásával 61 éven át be­töltött. Bár magas kora dacára még jó testi ereje és bámulatos lelki tehetségek teljes birtokában van is, vágyott a teljes nyugalom után, hogy életének Isten kegyelméből még számára kimért hátralevő éveit csen­des, gondtalan visszavonúltságban tölthesse. 86-ik év már a pihenésnek az ideje, különösen akkor, ha az életnek 61 esztendeje oly tevékeny, sokoldalú munká­ban telt el, mint az övé is. Nyugalmába egyházhívei szeretete és hálája kiséri, akik áldó emlékükben fog­ják tartani apostoli lelkületű pásztorukat, kihez hosszú hivataloskodása alalt is mindenkor mély szeretettel és

Next

/
Thumbnails
Contents