Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-03-01 / 9. szám
74 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 leszen szó. Nincs rend, nincs tervszerűség, mindent incidentaliter tárgyalnak. A mi aztán meg is látszik a határozatokon is Ezekre a kérdésekre tessenek felelni. Van-e gondoskodva a legfelsőbb fokon az eminenter protestáns elvnek: a paritásnak érvényesítéséről ? Erre a felelet csak egy lehet. Tényleg nagy következetlenséget követtek el apáink akkor, a mikor az egyetemes egyház élére, a világi úr mellé, nem állítottak egyházi férfit is. Ezt senki nem tagadja. Mindenki látja, mindenki elismeri. De azért eleddig senki sem gondolt arra, hogy ezt az anomáliát ki kellene küszöbölni a mi egyházunkból. Sőt a mikor dr. Zsilinszky Mihály felveti az eszmét, az indítványt, hogy az egyetemes felügyelő mellé válaszszunk egyetemes püspököt is s tegyük jóvá a multak mulasztásait, pótoljuk ama hiányokat, melyek miatt szemmellátható, kézzelfogható kárt vallott a közegyház: a közvélemény megütközik rajta, a nagy tömeg megzajdul s felhangzik a hagyományos ,,má' mög..." Pedig ezt a kérdést nem lehet egyszerűen leinteni. Mert vagy gondoskodni kell ama hiányoknak pótlásáról, a melyek a legfelsőbb fokon mutatkoznak, vagy pedig ha ez meg nem történik: be kell szüntetni az egyetemes közgyűléseket is. Ez az intézmény az ő mai alakjában egy teljesen haszon nélkül való dolog, a mely rengeteg pénzt emészt fel. De hát voltaképen mi kivetni való is van Zsilinszky tervében? Csakugyan ellenkezik-e az ő eszméje a protestantizmus lényegével ? Eme kérdésre a helyes feleletet csak akkor adhatjuk meg, ha genetikailag vizsgáljuk meg az egyetemes felügyelői állást, hogy ez miként és miért keletkezett. Mert csak így tudjuk megérteni azt, hogy miért volt világi főúr állítva az összegyház élére. De sőt, a ki ismeri a magyar közjogot s a XVIII. és XIX. század vallási viszonyait, az ezen felügyelői állás fejlődéstörténetéből azt is megérti, hogy akkoriban eme nobile officiumra mást, mint befolyásos, magas állású, közjogi méltóságban levő világi főurat nem is lehetett volna alkalmazni. Papot, különösen lutheránus papot, egyáltalán még csak szóba sem lehetett hozni. Mert hisz mi is voltaképen az egyetemes felügyelői állás — az ő fejlődésének kezdetén? Ki ne ismerné egyházunk történetéből azt a sajnálatos tényt, hogy a mi egyházunk mindenütt és mindig a rövidebbet húzta. Sérelmeinket senki nem orvosolta. S ott, a hol hivatottak lettek volna ezeket meghallgatni s orvosolni — ellenségeinké volt a terep. A királyt, vagy a bécsi kancelláriát és a budai helytartó-tanácsot ugyancsak nehezen lehetett megközelíteni. Utunkat állták. Sehol meg nem hallgattak bennünket. Az országgyűlésen — hová sérelmeinket orvoslás végett beterjesztették — prot. papnak szava sem volt. Oda se eresztették. Ez volt akkor a rend. A rendi alkotmány. Gondoskodnunk kellett hát olyanokról, a kik ott helyet foglaltak s ügyünket védelmükbe vehették. Ez más, mint világi főúr — nem lehetett. így támadnak az ágensek, kik a bécsi kancelláriánál vagy a budai helytartó tanácsnál ügyünknek szószólói voltak. Majd az országgyűlés előtt is -— felkérés, megbízás folytán -— egy-egy befolyásos főúr lesz a patrónusunk. Már a bécsi béke után Thurzó György, Thurzó Kristóf és Thurzó Szaniszló határozottan mint főpatrónusok szerepelnek. Jött aztán Zay Péter báró, ócsai Balogh Péter, majd Prónay Sándor báró. Ezek már kifejezetten, mint „primus et primarius Inspector, generalis Inspector" szerepelnek. Szóval egyetemes felügyelök. Ok képviseltek bennünket az udvarnál, a kancelláriánál, az országgyűlésen. Ok tolmácsolták kérelmünket. S hogy az elintézést tudomásunkra hozhassák, 1 758-tól kezdve többször gyűléseznek. Összejöveteleik már korábban is voltak, de 1 758-ban Zay Pétert generalis inspectorrá tették. Ezeken a gyűléseken az egész XVIII. században csak világiak voltak. A XIX. század elején is csak elvétve egykét pap vett részt a gyűléseken. Pedig 1774-től kezdve már rendes egyetemes gyűléseket tartanak. S a papok még sem járnak el oda. S ha mennek is, csak ketten-hárman mennek. Úgy hogy az egyet, gyűlés tisztán világiakból állott. Világiak védelmezték az egyházat. Világiak, nemes urak, főrendek. Pap, ha akart volna, sem állhatott volna melléjük. Hisz a prot. pap mindenünnen ki volt zárva. Üldözték, elnyomták. Ott van Kerman, Fábry Gergely és sok más. Ezért a külképviseletet egészen a világiakra kellett bízni. így a legfőbb képviseletet az egyetemes felügyelőre bízták. S a míg az egyházmegyék, kerületek élén mindenütt a paritás, a kettősség elve érvényesült, addig itt, e legfelsőbb helyen, papi egyént nem is állítottak a generalis inspector mellé. Mert nem lehetett. Annak úgy sem lett volna sehol szava, sehova bemenetele. Tehát a körülmények, s tegyük hozzá: a kény szerkörülmények okozták azt, hogy egyházunkat a legfelsőbb fokon papi jelleggel bíró egyén nem képviselhette. Állítom, hogy csak ez, egyedül ez a közjogi kényszerhelyzet s a szegénység okozta azt, hogy apáink a legfelsőbb fokon nem tudták érvényre emelni a paritást. Hogy ez hiba volt — maguk is tudták. De ellene nem tehettek.