Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-04-19 / 16. szám

144 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 Ha már ezidőszerint nem lehet, kérjük fel intéző köreinket, hassanak oda, hogy a jövő két évre kilátásba helyezett államsegély megfelelő részében evang. papságunk nyomorának enyhítése céljából ennek korpótlékára fordítható legyen. Konkrét indítványnyal nem lépek fel, de mert bizonyos az, hogy intéző köreink nem tájékozottak s hogy a néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát, kérem lelkésztestvéreimet, hogy közegyházunk jól felfogott érdekében, a lelkészi kor pótlék ügyét lelkészi értekezleteikről egyházmegyei gyűléseikre, innen peclig a kerület s illetve egyetemre felhozni kegyeskedjenek. Segíts magadon, az Isten is megsegít! Bakay. SZEMLE. Klerikális szervezkedés, — állami protekcióval. Különböző sajtóorgánumok apró hírei [között elrejtve bukkanunk reá egyes tünetekre, a melyek a hazai klerikálizmus terjeszkedési vágyának nyilvánvaló bizonyságai. Hát eddig még rendben van a dolog. Hogy a nyolc millióból álló katholikus tábort annak hivatott vezérei egységes jelszavak alatt, egységes célra tömörítik, a nép politikai tudásába észrevétlenül is belevegyítik a klerikális tendenciákat s ily irányban fejlesztik az ő összetartozandóságuk érzetét, vagjds, hogy öntudatos politikai tábort, politikailag iskolázott embereket nevelnek a jövendő klerikális Magyarország számára: ez velők született joguk OS ^ clZ élet-mozgás" törvénye alapján ettől őket senki meg nem foszthatja. De hogy ebben a törekvésben aztán akár az állami, akár a közigazgatási, akár a katonai hatóság részéről támogatásban is részesüljenek: az ellen határozottan tiltakoznunk kell. Ha ők hátrafelé akarnak haladni — a középkorba, ám tessék; de hogy ebben szándékuk megkönnyítése végett a különböző hatóságok még hónuk alá is nyúljanak, ez már több annál, mint a mit a hazai protestantizmus szó nélkül elviselhetne. Ez alkalommal csak két apró hírecskére hívjuk fel a figyelmet. Az egyik: az a törekvés, hogy a budavári koronázó-tempL&sj udvari jelleget kapjon s természetesen állami költségen tartassék fenn. Erről az egyik lapban ezt olvassuk: „A budavári koronázó-templom jellege". A budavári koronázó Mátyás-templom plébánosa, Nemes Antal dr. pápai prelátus előterjesztést tett a kormánynál és a székesfővárosnál, hogy az ősrégi székesegyház, melyben nemzeti és udvari ünnepségeinket tartani szokták, udvari jelleget kapjon és egyúttal a templom és a plébánia egy főhatóság alá kerüljön. A templom ugyanis jelenleg az állam kezében van, a várbeli plébánia ellenben Budapest székesfőváros kegyurasága alá tartozik. A leghelyesebb volna, ha a plébániát is az állam venné át, mely a templom fentartására évente úgyis nagyobb összeget fordít. Az átvétel megtörténte és az udvari jelleg megadása esetén a jövőben a király nevezné ki a koronázó templom plébánosát és megoldást nyerne a plébánia-lak ügye is. A plébánia-hivatal ezidőszerint bérházban van s a megfelelő plébánia-lak építését a főváros évtizedek óta halogatja/ — Hát ha ez a törekvés sikerül, akkor újabb fényes bizonyságunk lesz az egyházak magyarországi egyenlőségére és viszonosságára! Udvari kápolna, udvari pap, udvari templom, minden telik az állani pénzéből — valóságos udvari hatalom a klerikálizmusban! — A másik kis hírecske pedig igy szól: „A protestáns katona. A trieri 29. gyalogezred egyik közlegényét, mert az nem akart résztvenni a helyőrségi katholikus templom istentiszteletén, hova a rend fentartására vezényelték ki, mert — mint mondá — ez ellenkezik az ő vallásos meggyőződésével: a hadbíróság a fegyelemsértésért három heti fogházra ítélte." Nyilvánvaló ebből, hogy a közös hadseregben fegyelemsértésnek tekintik a protestáns vallásos meggyőződéshez való ragaszkodást. Kíváncsian várjuk, ki lesz az a protestáns delegátus, a ki ezért meginterpellálja a közös hadügyminisztert, vagy ki lesz az a protestáns képviselő vagy főrend, a ki e fölötti megütközésének nyíltan kifejezést ad az országgyűlésen. Mert, hogy a klerikális szervezkedés mindenfelé terjedőben van és efféle állami vagy hatósági protekció csak növeli hatalmát, — tehát, hogy ezer és egy okunk van — félredobva minden álszerénységet és hamis liberalizmust, lágymelegséget és a törvénytelenségeket is elnéző, oktalan türelmet, tömörülni és a protestantizmus jogait bátor szívvel védelmezni és kikövetelni, a klerikális népszövetségen, a klerikális arisztokrácia tömörülésen, a hatalmas lépésekben fejlődő klerikális irodalmon kívül bizonyítja az a tény is, hogy a hazai klerikalizmus most már a külföldről elzavart szerzetesekben és apácákban is talált segédcsapatokat. A „Congregation des soeurs de Notre Dame de Sión" nevű apácarend már vásárolt egy fővárosi ingatlant a Gellérthegyen 224,700 K-értl Majd jönnek aztán a többi csuhások és kámzsások is. A Francia-, Spanyol-, Olasz- s más országokból kikerülő dologkerülő, sötétségterjesztő elem majd kiszívja a szerencsétlen ország véréből azt is, a mit a többi paraziták és szomorú kulturális viszonyai eddig megkíméltek. Mi elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy újból és újból sürgessük a hazai protestantizmusnak antiklerikális irányban közös célra való tömörülését, protestáns laptársaink figyelmének e nagyjelentőségű, országos és evangyelmi értelemben egyaránt fontos célra fordítását, és immár azon tétel hitvallásszerü elfogadását, hogy nem jó fia az a hazának, a ki nem tör a klerikalizmus túlkapásai ellen és nem hü tagja egyházának, a ki közönynyel tekint a minket jogosan bántó tünetekre. Valami akciót el kell kezdeni. Budapesten-e, Debrecenben-e, Hajdúböszörményben-e, az egyre megy ; de el kell kezdeni, mert a százkarú polyp csápjai ellen legfőbb ideje jött el a védekezésnek. A nem állami tanítók fizetésének kiegészítéséről szóló törvényjavaslat mostani tárgyalásában kiemelkedő mozzanat a gróf Apponyi Albert kultuszminiszter nagyszabású beszéde, melyben egyfelől megnyugtatni igyekszik a különböző egyházak képviseletében felszólalt képviselőket a felől, hogy a törvényjavaslat az egyházi autonomiát nem érinti, mivel annak hatása a tanterv megállapításában nem megy tovább az eddigi törvényes diszpozícióknál, fegyelmi része pedig csakis az állam ellen elkövetett bűnök körében ad ingerenciát a kormányhatóságnak, másfelől a Metzner, Szontag, Melczer és más képviselők által, a méltányosságra való hivatkozással javaslatba hozott módosítások tárgyában kilátásba helyezte az eredeti szövegen való változtatásoknak keresztülvitelét. Evangelikus közegyházunk véleményadásra hivatott testületei közül tudtunkkal csak a trencséni, nyitrai, turóci és liptói esperességek közgyűlései fejezték ki a javaslatban tervezett intézkedések ellenében aggodalmaikat, a túlnyomó többség azonban hallgatólag hozzájárul azokhoz. A mi nézetünk az, hogy ha a miniszternek — a mint hivatkozott nagyszabású beszédében mondja, — igazán a lelkén fekszik a kétféle alkalmaztatású tanítóság javadalmának egyenlővé tétele, akkor kár volt