Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-15 / 11. szám

91 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 tos költészetét ismerteti népies módon. A ki a dolog iránt érdeklődik, ezen füzetből közelebbről ismerheti meg Gerhardtot . . . Boldog vagyok, hogy a Luthertársaság annak idején elfogadta az életrajz kiadására vonatkozó indítványomat; s még boldogabb azért, hogy én írhattam meg — talán első — részletesebb magyar életrajzát annak a férfiúnak, a kinek gyönyörűséges énekein annyiszor elandalogtam, épültem és felfrissültem s a ki iránt azokért mély hálát érzek. Németország eleitől fogva a legnagyobb elismeréssel viseltetett Gerhardt iránt. Énekeit még életében felvette énekeskönyveibe, azokat széltében-hosszában énekelték az evang. templomokban, s azok ma számtalan kiadásban forognak közkézen. Azonkívül tömérdek cikk és életrajz ismerteti s méltatja Gerhardt érdemeit. Énekeit egyébként minden műveltebb nyelvre lefordították. Mindjárt halála után nagyszámú barátai és tisztelői megfestetik életnagyságú arcképét s érdemeit méltató sorok kíséretében kifüggesztik utolsó működési helyén: a lübbeni evangelikus templomban. Szülővárosa: Gräfenhainichen főutcáját az ő nevéről nevezte el; temetőjében pedig a mult század közepén tiszteletére kápolnát emelt a hálás kegyelet, melyet maga a német császár ékesít fel. Azonfelül Lübben városa emlékére egy alapítványt tett, a melynek kamataiból szegénysorsú theologusok segélyeztetnek. Most pedig születése háromszázados évfordulójának közeledtére újra megmozdult az egész evangelikus Németország s ugyancsak Lübbenben egy szép márványszobrot emelt neki közadakozásból, a mely Gerhardtot korának jelmezében, vállain papi talárral ábrázolja. Azon szavakkal fejezem be cikkemet, a melyekkel a róla írt füzetet is befejeztem: „A hálát és elismerést mitőlünk: magyar evangélikusoktól is megérdemli, mert hiszen magasztos énekei a mi magyorhoni evang. egyházunknak jó szellemét is táplálták s nem egy magyar embernek lelkét hangolták áhítatra, nem egynek szereztek Istenben való szent örömöt s nem egy elkeseredett szívbe csepegtették a vígasztalásnak balzsamcseppjeit". Áldott legyen emlékezete! Paulik János, nyíregyházi ev. lelkész. Elme és szív Jézusnál. Az igazi böjt. Böjt 1. vasárnap. Róma 6, 12—14. A vigasságnak vége. Mikor legjobban tombolt, akkor jelent meg a láthatatlan kéz írása a vigadozás palotáinak falain. És az emberek megálltak egy pillanatra a fárasztó vigalmak mámorában, s a kik azzal a kérkedő, kihívó kiáltással lovalták magukat a gondtalan vigadozásba, hogy ők sohase halnak meg: egyszerre csak az elmúlás leverő sejtelmétől elfogódva alföldi örömök hiábavalóságának és múló voltának tapasztalatára ébredtek. így váltogatják egymást az ember lelkében a legellentétesebb hangulatok. Sajnos, csak hangulatok. Mert a mai világban már az élet nem komoly kötelességek, emelkedett életfelfogás, nagy és nem célok követése, hanem csak hangulatok váltakozása. Olyan a szív, mint a folyton hullámzó tenger. Egyik hullám a másikra torlódik s a parton mind megtörik és nyomtalanul elvész. Ilyen nyomtalanul tűnt el rólunk a farsang, ilyen nyomtalanul tűnik majd el a böjt is. Mikor ránk virrad, bizonyos hangulatot kelt, de egészben véve annak hagy, a mi voltunk azelőtt. A farsang öröme úgy hagyja ott az ember szivét, mint játszi lepke a kiszívott virágot. A böjt sem viszi magával, a mit talált, a szív elégületlenségét s bűneit. De nem is viheti, mert nekünk a böjt nem az, a minek lennie kellene. Nekünk a böjt csak az a része az évnek, melyen az emberek a farsangi zajos önkínzás után kissé megpihennek. Még a mulatozást sem hagyják abba, hiszen ma már a böjti táncmulatság állandó divat. A böjt legjobb esetben a húsételtől való únott tartózkodás, a mely alatt egy párszor talán több alkalommal keressük fel az Isten házát is, de komoly magunkbaszállásra nem bír elvezetni. Mindenkép csak a testre szorítkozik a mai világ böjtje, de a lelket legtöbbször teljesen érintetlenül hagyja. Pedig a böjt nem a testnek, hanem a léleknek az ünnepe. Jelszava: Vess számot magaddal, ismerd meg magadat hivatásod tükrében! Mivel jöttél e földre, mivel távozol róla, mid van most rajta? Ezekkel a kérdésekkel számoljon a lélek a bojt napján. Hogy mivel jöttél e földre? Ártatlan lélekkel, tiszta szívvel, Isten képmásával. Aztán lassanként elhomályosult ezeknek fényes ragyogása az emberek példaadásától és az élet súrlódásaitól. S ma a bűn uralkodik a te halandó testedben. Mikor kijöttél a mennyei Atyától, akkor az ő lelke uralkodott benned, most a bűnös vágyak, élvezetek, hiúságok rabszolgája vagy. így akarsz-e visszatérni ahhoz, a ki tisztán bocsátott el és tisztán vér vissza ? Azt mondod: te sem vagy rosszabb, mint más és ha mindenki bűnös, akkor a bűntelenség puszta álom, a melyet nem valósít meg az élet. De hát ez nem vigasztalás. Ha mindenki letér is a helyes útról, mégsem lesz a helytelen út helyessé soha. Ne a mások gonoszságának, hanem a Jézus példájának tükrében nézegesd és ítéld meg magadat. Jézus meghalt a bűnnek, hát nekünk sem szabad a bűnnek élnünk. Él az Istennek, tehát nekünk is egyedül Istennek kell élnünk. Mert e földi lét csak átmenet Istentől Istenhez. Minél tisztábban megőrizzük ez átmenet alatt magunkban mindazt a sok szépet és jót, a mivel Isten el kibocsátott, annál nyugodtabb lélekkel léphetünk eléje. Nem kívánja tőlünk senki, hogy szentek legyünk. Gyarló ember hogyan is lehetne szent e földi életben. De azt mindenkitől meg lehet kivánni, hogy ne uralkodjék rajta zsarnok módjára a bűn, hogy szabad emberségét mindenki érezze, hogy vágyainak, mint az állat, szabad