Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-08 / 10. szám

86 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 hogy: „e jóváhagyásunk által az állam nem vállal a felekezettel és a felekezet intézményeivel szemben továbbmenő anyagi kötelezettségeket, mint a minőket az 1893. XXVI. és az 1898. évi XIV. törvénycikkek megállapítanak és illetve az 1848. XX. t.-c. végrehajtása érdekében vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem által a két protestáns egyház közös bizottságához intézett 48848/1906. számú leirat megállapít, illetőleg az ez utóbbinak értelmében megalkotandó törvény, valamint a jövőben megalkotandó törvények megállapítani fognak". Nézetünk szerint vagy teljesen felesleges- volt, mert hiszen a jelenre nézve a hazai protestantizmus az állammal szemben nem táplál továbbmenő anyagi igényeket, mint a minőket számára a múltban hozott törvények és törvényes alapon nyugvó miniszteri rendeletek biztosítanak, a jövőre nézve pedig más követeléseinek nincsenek, mint épen az 1848. XX. t.-cikk végrehajtása tárgyában felállított igényeink. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a záradék olyan korlátokat akar elibénk állítani, a melyekhez törvénytiszteletünk maga rakta le az alapokat . . , Vagy talán más a célja ? Félünk tőle, hogy igen! Törvénymagyarázatot akar gyakorolni — nem egészen világosan, nem egészen határozottan, de mégis az alkotandó törvény alapjául szolgáló 1848. XX. t.-cikknek akar oly magyarázatot adni, hogy abból a hazai protestantizmusnak az állammal szemben több anyagi igénye nem származik, mint a mennyire az Apponyi-féle ismert 3 milliós igéret foglal magában. No hát, ha ez volt a záradék célja (nem is beszélve arról, hogy az 1848. XX. t.-cikk 2-ik szakaszában foglalt elvi jelentőségű ügyek a záradékban még csak említve sincsenek), akkor a hazai protestantizmusnak már jóeleve, egységesen kell felemelnie tiltakozó szavát az erőszakolt törvénymagyarázat ellen. A törvény beszél magáért! Nézetünk szerint annak szavát, érvényét, hatályát és tartalmi terjedelmét sem miniszteri, sem királyi leiratok nem befolyásolhatják, nem szűkíthetik, nem tágíthatják. Ismételjük múltkori intésünket és óvaesdünk, kérünk mindenkit, a kinek szava van a törvényhozásban, hogy az 1848. XX. törvénycikk végrehajtása tárgyában megalkotandó törvény szövegére legyen éber figyelemmel, nehogy Ézsau lencséje váljék belőle. A lelkészegyesület kérdése minket annyiban érdekel, hogy egyesek szeretnék az országos ev. ref. lelkészegyesület kötelékében az ág. h. evang. lelkészi kart is felvétetni. Nekünk aggályaink vannak e törekvés gyakorlatiassága tekintetében. A ki az országos ev. ref. lelkészi egyesület alapszabályait figyelemmel olvassa át, az első pillanatra láthatja, hogy az azokban lefektetett célokat az ág. h. ev. lelkészi kar rokonszenves figyelemben részesítheti ugyan, sőt testvéries készséggel, esetről-esetre támogathatja is, de azoknak a maga részéről testületi szervezettség alakjában való megvalósítása körül keresni .valója nincs. Az speciálisan ev. ref. lelkészi egyesület — sem több, sem kevesebb. Egészen más szempontok alá esik a „Magyar Szó" ama kívánsága, hogy nemzeti szempontból szükséges lévén az egész hazai protestantizmus szövetsége, oly szerv alkottassék, a mely a protestáns és a nemzeti szempontoknak egyaránt megfeleljen. Ez nézetünk szerint más nem lehetne, mint országosan szervezett protestáns kongresszus, a mely érintetlenül hagyva a két egyház dogmatikai és szervezeti önállóságát, az összes hazai protestáns világi és egyházi faktorok közreműködését kizárólag abban az irányban venné igénybe, a melyben a nemzeti és protestáns közélet nagy kérdései, jogi igényei oly sajnosan nélkülözik a hazai protestantizmusban rejlő szellemi hatalom imponáló megnyilvánulását. Erre nézve az irány meg van adva a közös bizottság ^s az országos protestáns irodalmi társaság szervezetében. Tehát nem egymásba olvadás, de közös nagy célokra való tömörülés, egymásmellé állás, egymással karöltve való működés legyen a jelszó és akkor beszélhetünk, és beszélnünk is kell az ág. h. ev. egyház lelkészi karának más egyházak lelkészeivel való együttműködéséről. A dunántúli főgondnoki állást a gyülekezeteknek csaknem egyhangú bizalmából, tehát valóban gróf Tisza István nyeri el. Kíváncsian várjuk a leendő főgondnok állásfoglalását az 1848. XX t.-c. dolgában. Aligha fogja beérni „ama morzsalékokkal", a melyek az eddigi jelek szerint a kegyelem asztatáról a hazai protestantizmus számára lehullanak. És ha nem éri be, jogos és törvényes alapon álló követelésünk támogatásában politikai pártfelfogás különbsége nélkül követni fogja őt mindenki, a kit egyéb világi érdek el nem altatott egyháza szeretetében. Őrizzük meg férfias önállóságunkat az egész vonalon. Politikailag lehetünk más és más felfogás követői, férfiasságunkra való hivatkozással követelvén álláspontunk tiszteletét mindenkitől, de egyházilag is legyünk hát férfias felfogás követői, önállóak, szilárdak. Az erő a következetességben és tántoríthatatlanságban áll. Ha egy oldalon következetesek és tántoríthatatlanok vagyunk, legyünk a másikon, az egyházi életben is azok. Ad meditanduni: két házasság. 1. Dr. Lang Mihálynak, dr. Lang Lajos v. b. 1.1., volt kereskedelmi miniszter és ág. h. ev. esperességi felügyelő fiának, Röck Blanka, Röck István mérnök leányával való házassága ellialasztatott azon okból, mert az evang. vőlegény róm. kath. menyasszonyának gyóntatója: nem adott abszoluciót. így tesz a róm. kath. pap. 2. Egy ág. h. evang. espereslelkész férjhez adja leányát: katholikus férfiúhoz és a menyegző tartatik — a Krisztus urunk kiszenvedéseinek emlékére szentelt gyászos, komor böjtben. így tesz egy ág. h. ev. — nem laikus, — lelkész és esperes! fq. KÜLFÖLD. Nők a német egyetemen. Az összes német egyetemek 1906. évi nyári szemeszteréről szóló kimutatás szerint az egyetemeket látogató nők száma volt 1476, kik közül 211 rendes hallgatónak, 1268 pedig előadáslátogatónak (hospitans) iratkozott be. Érdekes, hogy a rendes hallgatók több, mint fele az orvosi szakot választotta. Érdekes újítást honosított meg az oktatás terén Drezda városa. A középiskolák abiturensei számára rendszeres előadásokat tartat a sexuális élet problémái felől, oly föltétellel, hogy ezen előadásokon minden egyes ifjú szülei beleegyezésének feltétele mellett vehet részt s reájuk atyját is meghívhatja . . . Érett, komoly kulturkép a művelt Németország népe felől. Nálunk is kezd meghonosodni ez az intézmény, egyelőre azonban mindössze az abiturienseket érő s az év végén tartatni szokott igazgatói figyelmeztetés alakjában. Pedig mi azt hiszszük, nem egyszeri figyelmeztetés, de a kérdésnek igaz erkölcsi komolysággal és tudatossággal való részletes kifejtése riaszthatná el az ifjúságot oly kicsapongásoktól, a melyeknek a későbbi családi és végső következményében a nemzeti élet látja kárát.