Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-01 / 9. szám

III. év. Budapest, 1907 március i. 9. szám. ETAMELIKUS ŐEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : GEDULY HENRIK evang. lelkész, Nyíregyháza. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Egyetemes püspök. Mylos. — Zavar az alapítványok és hagyományok kormányhatósági jóváhagyása körül. X. Szemle. — Belélet. — Irodalom. Egyetemes püspök. Már címnek is furcsa. Mert szokatlan és új fogalmat fejez ki. Az eszmét nem kisebb ember vetette fel, mint dr. Zsilinszky Mihály. A nagy és jeles történetíró, lutheri egyházunk egyik leglelkesebb vezére, a bányai egyházkerület felügyelője, egyházunknak legkiválóbb világi papja. Cikkét, melyben az „Őrálló" hasábjain az egyetemes püspök választásának kérdésével foglalkozik —- megütközéssel olvastuk. Pedig a mit e cikkben elmond — mind igaz. Egyházi közállapotainknak, a mindenfelé észlelhető dekadenciának, züllött félben levő egyházi viszonyainknak hűséges, találó képe. Mind igaz az is, a mit az egyetemes püspökválasztás szükségességének megindokolására elmond. Es a cikk mégis visszatetszést szült. Felkavarta a közvéleményt. Megbolygatta a lelkeket. És hallani a sűrű ellenvetéseket. Mondják, hogy az egyetemes püspökség eszméje nem helyezhető bele a protestantizmus fogalmába. Mondják, hogy vele a hierarchia vonul be a mi egyházunkba. Sőt még olyasmit is hallani, hogy ez homlokegyenest ellenkezik a protestantizmus lényegével. Raffay Sándor, pozsonyi theol. akad. tanár, tiszteletre méltó fejtegetéseiben hangot is ad ez ellenvetéseknek. Érseknek nevezi Zsilinszky Mihály egyetemes püspökét és azt sehogy sem akarja beereszteni az evang. egyházba. Sőt kijelenti, hogy azt a látszólagos ellenmondást, mely a mi egyházunk által akceptált „paritás" elvét ott a legfelsőbb fórumon: az egyetemes egyház élén nem engedi érvényesülni, helyesnek ismeri el és fentartandónak véli. Ez álláspontját aztán úgy indokolja, hogy újabb és újabb bajokat sorol fel, a melyek tényleg megvannak s a melyek ellen a Zsilinszky által javalt medicina nem Ígérkezik hathatósnak. Hát 'iszen jól van, jól, tisztelt cikkíró uram. Mind igaz az, hogy a püspököknek ezernyi dolguk, gondjuk van. Hogy ők is reggeltől estig ott görnyednek az irodában, mert a bürokratizmusnak százkarú szörnyetege őket is lenyűgözi. De hát — kérdem — ki vonja ezt kétségbe? Ki ne tudná mindezt ? Talán Zsilinszky? Akkor hát minek ezt előhordani? Sopánkodni. Magát a főkérdést pedig mellékesen tárgyalni, sőt kurtaliter letárgyalni. Nem úgy. Itt egy a főkérdés. És ezt nem szabad holmi kitérésekkel, portyázásokkal, apró részletkérdésekkel elhomályosítani, háttérbe szorítani. A főkérdés az: igaza van-e Zsilinszky Mihálynak vagy nincs? Igen, vagy nem. Igaz-e az, a mit Zsilinszky elmond az ő cikkében ? Igaz-e, hogy a protestantizmusnak egyik legfőbb elve a paritás, a kettősség nincs keresztülvive a legfelsőbb fokon? Igaz-e, hogy nincs, ki a legfelsőbb fokon kezelné a közigazgatást és a rendtartást? Igaz-e, hogy az egyetemes közgyűlések határozatainak végrehajtásával voltaképen senki sincsen megbízva? Igaz-e, hogy e miatt a zsinati törvényeknek igen sok rendelkezése még ma sincs végrehajtva? Zsilinszky helyett még folytathatnám a kérdéseket : Igaz-e, hogy a paritás elvének háttérbe szorulása miatt az egyetemes egyház élén mindig csak egy — a legjobb akarat mellett is — csak dilettáns világi úr áll? Igaz-e, hogy az egyetemes egyház legfőbb testületének hatósága, a rengeteg pénzbe kerülő egyetemes közgyűlés épp ezért nem felel meg igazi hivatásának? Nincs előre megállapított tárgysorozata, munkarendje, a miért is a kerületek kiküldöttei a legtökéletesebb tájékozatlansággal ülnek be a tárgyalási terembe? Az előadón kívül senki sem — talán még maga az elnökség sem — tudja, miről is