Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-02-15 / 7. szám

63 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 Baldauf Gusztáv püspöki titkár a nőegylet pénztári kimutatását ismertette. E szerint bevétel volt 1906-ban 1635 kor. 85 fill, (ebben 300 kor. Gyurátz F.-né emlékére tett alapítvány), kiadás 1136 kor. 28 fill., pénztár-maradvány 497 kor 57 fill. Tiszta vagyon 3576 kor. 90 fill. A nőegylet a jótékonyság szokásos gyakorlásán kíviil a mult évben — a leány-egylet hozzájárulásával — az oltárt díszes, stílszerű rácscsal vétette körül, a mely munkálatért 290 koronát fizetett ki pénztárából. A leányegylet pénztári ügyeit Pócza Ferenc püspöki másodlelkész referálta, a melyből megtudtuk, hogy az egylet vagyona 1906 végén 1276 kor. 59 fill.; a férfiénekkar vagyona pedig, Szakács Dániel pénztáros jelentése szerint, 856 kor. 35 fill. Mindezeket örvendetes tudomásul vette a közgyűlés. A folyó évben Pápán tartandó egyházm. gyűlésre — egy évi joghatálylyal — megbízó-levéllel Kristóffy Gyula állam vasúti mérnök és Nagy Pál tanító küldettek ki. Jegyzőkönyvi kivonattal többen a gyülekezeti tagok közül, továbbá a filiabeli tanítók és Horváth Lajos, a takácsi leányegyház gondnoka. Dr. Kluge Endre felügyelő, abból az alkalomból, hogy Pócza Ferenc püspöki másodlelkész a sikátori egyház lelkészévé választatván, a pápai egyház köréből távozik, Pócza lelkész urat melegen üdvözli, s köszönetet mondván a gyülekezet körében kifejtett buzgó munkásságáért, reá és további munkásságára Isten áldását kérte. Az üdvözlő szavakra a távozó lelkész meghatottan válaszolt. Hálát ad — úgymond — az isteni gondviselésnek, hogy az egyházkerület főpásztora maga mellé vette, így két éven át közvetlen meríthetett abból a forrásból, a melyből a munkaszeretet, egyházunk iránti lelkesedés, a nemes példaadás ésj igazi emberszeretet éltető vizei fakadnak, — ezeket a tulajdonságokat akarja ő is magával vinni az életbe, a gyülekezetébe, hogy azt a virágzás fokára emelje. Áldást kér szeretett vezérére, az egyházkerület főpásztorára, a pápai gyülekezet kicsinyeire és nagyjaira, a kik őt viszontszeretetükben részesíteni szívesek voltak. Még Gyurátz Ferenc püspök intézett meleg szavakat a távozóhoz, s bejelentvén azt, hogy Pócza helyébe Szalay Mihály eddigi egyházkerületi káplánt hívta meg maga mellé másodlelkészül. — a gyűlést áhítatos fohászszal bezárta. Nánik Pál. Orgonaszentelés Szepesbélán. Lélekemelő ünnepély színhelye volt f. hó 3-án a szepesbélai templom. Egy remek új orgona adatott át magasztos hivatásának, hogy ezentúl az áhítat zsolozsmáit szívet-lelket emelő kíséretével az Úr elé vigye. Az orgona a jó hírnevű Rieger cég műve, 20 változatú és 10,000 K-ba került. Gyönyörűen szól, a legfinomabb pianótól a leghatalmasabb fortéig szép, tiszta és kellemes a hangja. Külső kivitele szinte díszes és művészies. Tízezer K. is szép pénz ugyan, különösen egy kis gyülekezet részéről, de dicsérőleg kiemelhető, hogy az egész összeg a hívek legcsekélyebb megterheltetése nélkül, az orgonaalapból fedeztetett, mely alap önkéntes adományokból állott. A mi az ünnepély lefolyását illeti, az méltó volt a remek, Isten dicsőítésére szánt műhöz. Az ez alkalomra fenyőgalyakkal feldíszített templomban a felavató beszédet Kübecher Albert alesperes tartotta. Röviden, de találóan emelte ki az orgona jelentőségét az istentiszteletnél. A szószékről ifjú hévvel, maga az egyházközség érdemdús lelkésze, a lankadatlan szorgalmú Weber Samu főesperes beszélt, szintén az orgona jelentőségét hangsúlyozva. A beszéd nagy hatást keltett és akárhány szemben csillogott a meghatottság könnycseppje. Mi lelkészek pedig végig nézve a díszes és nagyszámú gyülekezeten, fohászkodtunk : vajha az új orgona szép hangja és Isten igéjének örök varázsa a jelenlevőket minden vasár- és ünnepnapon egybegyűjtené! Még szép karének is emelte az ünnepély hatását. Este a nőegyesület teaestélyt rendezett, mely fényes lefolyású volt. Jó hatása leginkább abban nyilvánult, hogy ez alkalommal az ev. egyháztagok rangés korkülönbség nélkül fesztelenül érintkeztek és ezáltal az összetartás szorosabbra fűződött. Isten áldása és kegyelme pedig legyen a szepesbélai gyülekezeten és buzgó lelkészén mint a múltban és jelenben, úgy a jövőben is, hogy szép terveiket, az oltár és a templom renoválását minél előbb megvalósíthassák. Tátraaljai. Egyházközségi számadás Bakonytamásiban. Bakonytamási község éveken keresztül sokat szenvedett tűzi veszedelmek pusztításai által. A 90-es években 1901-ig minden évre esett egy-egy nagyobb tűzeset, mely úgy az ág. h. ev. egyházközség tagjait, mint magát az egyházat majdnem az anyagi tönk szélére juttatta. Az amerikai kivándorlás is oly nagy mérvet öltött, hogy miatta az egyházközség évi jövedelme alaposan megcsökkent és az évi számadás folytonosan minuszszal záródott. Az évről-évre mutatkozó hiányt kölcsönnel kellett pótolni; mert magasabb egyházi adót kivetni annyi lett volna, mint darázsfészekbe nyúlni. Erezte, tudta az egyházközség minden tagja, hogy a hiányt pótolni, a kölcsönt visszafizetni kell, csak azt nem tudta: hogyan, miből!? Fájó aggodalom gyötörte a valláshoz hű hivők szivét az egyház jövője miatt. Csak az egyház nagytudású és apostoli lelkészében élt a boldog remény a jobb jövő iránt. Mintegy az Úrtól adott égi jelre nagytiszteletű Tatay Lajos lelkész úr még a mult év nyarán bibliai lelkes beszédben önkéntes adakozásra hívta fel az egyházközség tagjait. A szívből jött, szívhez intézett művészi beszédnek az lett az eredménye, hogy a helyben lakó hívek önkéntes adománya címén, a f. évi február hó 3-án megtartott egyházközségi számadás szerint, befolyt 464'40 K, Amerikában lakó hitrokonoktól pedig 321 K. Elérve lett tehát, hogy a 2124'75 K kiadással szemben 2899*94 K volt a bevétel. A 775'19 K pénztári maradvány lehetővé tette az eddig kölcsön vett tőkék nagy részének visszafizetését. Rég mult idők édes emléke elevenedik meg a hű lutheránusi szívben, midőn a számadás bevételi tételeinek egyikéből az tűnik ki, hogy egy kis egyházközségben önkéntes adakozásból 785 K folyt be. Ez a tétel nyilván világos bizonyságul szolgál arra, hogy evangéliumi egyházunk tagjaiban szilárd alapon nyugszik az egyházhoz való ragaszkodás és — Isten dicsőségére legyen mondva — a lutheri egyház „nem jutott csődbe". Ámde önkéntes adományokkal egyházaink örökké nem tarthatók fenn s joggal kérdezhetjük: hol késel az éji homályban 1848. XX.!! Bakonytamási, 1907 február 5. Csányi Lajos, evang.

#

< tanító. Özv. Krizsányi Józsefné halála. Néh. Krizsányi József volt tabi evang. lelkésznek özvegye, kinek nagy nyomorát „Egy papleány" az „Evangélikus Őrálló" f. évi 1—2. számában oly megindítóan rajzolta, e hó 1-én Újpesten jobblétre szenderült. Életének alkonyát derűssé, búcsúzását a földi élettől könnyebbé, halálát nyugodttá tevék ama nagyszámú adományok, melyekkel e lap olvasói siettek az agg papné nyomorát enyhíteni; a haldoklónak utolsó kívánságát teljesítem most, midőn mélységés háláját és forró köszönetét tolmácsolom mindazoknak, a kik a felebaráti szeretet oltárán az „Egy papleány" felhívása folytán oly készséggel áldoztak. Az én kezeimhez is érkeztek adományok az agg matróna