Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-02-15 / 7. szám

61 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 adott körülmények között — egyéni lelkiismeretének Ítélete szerint — kötelességévé válik ilynemű tevékenység kifejtése. De sohase bocsátkozzék kockázatos vállalkozásokba és a mit feltétlenül meg kell kívánnunk: sohase felejtse tulajdonképeni hivatását, mely őt a lelkiekre, a vallásos-erkölcsi térre utalja. A világi szociális téren folytatott munkásságát igyekezzék általában nem nélkülözhetetlenné, hanem minél rövidebb idő alatt fölöslegessé tenni, hogy ideje, ereje — újra meg újra — felszabaduljon. Egy ismeretes iskolai szálló igét talán lehetne így alkalmazni: Qui proficit in oeconomicis, in politicis, sed deficit in spiritualibus, in pastoralibus : plus deficit quam proficit. Hogy pedig ez „a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban"; hogy a népnek egyszerű fiai is mily szilárdan megállhatják helyüket, ha tudják, mit köszönhetnek egyházuknak, vallásuknak: arra legyen szabad saját gyülekezetemből, mely legnagyobb részt gyári munkásokból áll, egy példát felhoznom. Egy Lajtaújfaluból Erzsébetfalvára távozott hívem, a ki egyszerű magyar munkás-ember, írja hozzám intézett levelében egyebek között; „Lajtaújfalun sokkal tisztességesebbek a munkások, mint itten. Mind a szociálizmus hívének vallja magát. És még csak volna értelme, hogy mit akarnak, de olyan képtelenségeket hall tőlük az ember, hogy igazán nem érdemes meghallgatni őket és így én bizony feléjük sem megyek, mert a szó szoros értelmében megmételyezik a legjózanabb embert is, ha sokat társalog velük stb." (Csupán néhány helyesírási hibát javítottam). Testvéreim ! A szociális állapotok új, fokozott munkára hívnak bennünket. De csak, ha magunk tapasztaltuk az eVangyéliomnak isteni hatalmát, azt a benne rejlő hatalmas quietivumot, azt a csodálatos megnyugtató erőt, mely a léleknek minden értelem fölött való nyugalmat, békességet ád s nem engedi csüggedni semmi vész és vihar között, — de egyszersmind az evangyéliomban rejlő azt a hatalmas motívumot, azt a csodálatos mozgató erőt, mely az embert elűzi a kényelemszeretet és tunyaság párnáiról és hajtja, kényszeríti szakadatlan munkára Isten s embertársai szolgálatában, — ha ezt tapasztaltuk, csak akkor vagyunk képesek igazán sikeres, sőt mi több : áldásos, a szónak legnemesebb értelmében vett szociális munkásságot folytatni a nélkül, hogy hivatásunk lelki, vallásos-erkölcsi jellegéről egy pillanatig is megfeledkeznénk. Pröhle Károly. SZEMLE. Bocskay-emlékünnepély Kassán. A kassai Kazinczykör f. évi február hó 2-án délelőtt 11 órakor a társalgási egylet díszes nagy termében BocsTcay István fejedelem kassai temetésének 300-dos évfordulója alkalmából emlékünnepélyt rendezett a következő műsorral: 1. Megnyitó beszéd, tartotta Révész Kálmán ev. ref. esperes, 2. Bocskay-dal (férfikar) Mácsay Sándortól, előadta a kassai dalegylet, 3. Bocskay István, írta és felolvasta Kerekes György kereskedelmi iskolai tanár, 4 Bocskay emléke, írta Lampérth Géza, szavalta Komjáthy János, a kassai nemzeti színház igazgatója, 5. Szózat előadta a kassai dalegylet. A műsor megállapításánál egyik pontul felvettük volt a Bocskay hajdúk diadalmi énekét, az ,.Erős várunkat" is, később azonban, nehogy az ünnepély protestáns felekezeti színezetű legyen, a rendezőség azt is kihagyta s dacára annak, a tartalmas műsorral lefolyt ünnepély csak valóban szégyenletes kis közönséget tudott összehozni a Bocskay és Rákóczi híres kuruc városa közönségéből. A különben szép ünnepélyről hazafelé egy róm. kath. és egy izraelita vallású barátommal jöve, róm. kath. vallású barátom a legnagyobb megbotránkozás hangján említi, hogy hol, miért maradtak távol ezen ünnepélyről legalább a protestánsok, hiszen Bocskaynak éppen ők köszönhetnek legtöbbet? Mire megjegyzi izraelita barátom: hja, barátom, ma más idők járnak, más viszonyok uralkodnak Kassán, mint hajdan a Bocskayak és Rákócziak idejében. Ma itt Fischer-Colbrie Ágost (Bubics r. k. püspök koadjutora) ultramontán, mindent római katholizaló szelleme uralkodik. Olvastátok a mult héten tartott Szt. Imre-kör báljának krónikáját? Mennyi protestáns, de még zsidó is volt ottan! Nézz körül városunkban s majdnem minden nap, hol a szent Imre-körben, hol a róm. kath. legényegyesületben, hol a róm. kath. olvasókörben, hol a róm. kath. szociális egyesületben rendezett s más ilyen eúcharistikus összejövetelen, a gazdagon terített r. k. papi ebédeken, megtalálod ott azokat a protestánsokat is, a kiket a mai Bocskay ünnepélyen nem láthattál. De — folytatja továbbá izraelita barátunk s beszéli: Kossuth Lajos temetése alkalmával, mikor a hazai róm. katholicismus a nemzeti érziiletettel szemben dilemmába került s a nagy Kossuthnak temetésén, mert eretnek volt, nem akart sem harangoztatni, sem gyászistentiszteletet tartani — nem is beszélve a testületi megjelenésről — és a hol kivételesen megtartották, azt lefizetett mise stóla mellett, nem Kossuthért, hanem egy r. k. elhalt keresztyén felebarátért tartották — mondta boldogult édes atyám, meglátjátok, hogy a hazai róm. kath. egyház, szemben az elterjedt Kossuth-kultuszszal, hogy hazafisága ismételten dilemmába ne kerüljön, segíteni fog magán, haza hozzák a dicső II. Rákóczi Ferencet, a kit a többi fölé helyezik s a hazafias kegyeleti kultusz központjává teszik. Mit keresne hát egy róm. kath. az eretnek Bocskay emlékünnepélyén, mikor van neki Rákóczia ? Korunkra, Kassa felekezeti, de talán a hazai viszonyokra is jellemző ezen eszmecsere, melynek a kassai Bocskay emlékünnepély után hallgató, de figyelő tanuja voltam. Leírtam, mert azt hiszem, hogy érdekes tanulságot vonhatnak le e hű, jellemző korrajzból itt is, másutt is. Ecclesia triumphans... Annak kell lennie, ha olyan fényes hódításokat végez, mint a legnagyobb magyar publicisták egyikének, az állítólag ág. h. ev. br. Kaas Ivornak a behódolása. Ugyanez az úr, a ki megvádolja Tisza Istvánt, hogy főgondnokká való megválasztását politikai megújhodása alkalmának fogja felhasználni s ezért nem átall egyet ütni a dunántúli ref. egyházkerület püspökén és papjain — ugyanez az úr az, aki csak a napokban fogadta a r. kath. írók „Pázmányegyesületének" küldöttségét, a mely neki (a „protestáns"nak) Prohászka püspök által felajánlja e katholikus írói egyesület tiszteletbeli tagságát! Mekkora megtévelyedés !... Mi távol állunk attól, hogy e helyen akár a gróf Tisza