Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-02-15 / 7. szám

III. év. Budapest, 1907 febr

uár 15. 7. szám. ff EVAMELIKUS OEAILO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZEEKESZTÖ : GEDTJLY HENRIK evang. lelkész, Nyíregyháza. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Egyetemes püspök vagy központi vezetés. —s. — Rokonlelkek, rokongondolatok. Varga Márton. - Elme és sziv Jézusnál, a) A munka, b) A tengeren. — Belmisszió. — Tárca: A protestáns iskola és irodalom a XVIII. században. Kovács Sándor. — A szocializmusról és egyházunk szociális feladatairól. Pröhle Károly. — Szemle. — Belélet. — Nekrolog. — Pályázat. Egyetemes püspök vagy központi vezetés. A mit a bányai kerület nagyérdemű felügyelője ő Nagyméltósága magyarországi ág. h. ev. egyházunk központi vezetőségéről, vagy a mi ezzel egyre megy, egy külön püspökség felállításáról írt, arról én régen gondolkoztam s azt egyházunk érdekének előmozdítása céljából szükségesnek találtam. Már boldog emlékezetű Székács J. panaszkodott, hogy püspöki teendőkkel annyira el van halmozva, hogy azokat alig képes elintézni, csak a legnagyobb erőfeszítéssel teheti azt. Mert a kormány őt egyetemes püspöknek tekinti s a kerüteknek szóló rendeleteit s az egyházat érintő intézkedéseit további szétküldés végett hozzá küldi. E panaszát azzal fejezte be: „Annyira rabja vagyok a hivatalnak, hogy a napi szükséges sétámat sem tehetem rendesen, valószínűleg ez okozza fejszédüléseimet is". Az élet §§-okba nem szedhető törvénye tehát azt mutatta, hogy már akkor szükség volt egy központi vezetőre; azóta pedig az ilynemű egyházi teendők még inkább megszaporodtak. Az ilyen adminisztrácionális állás, tessék megengedni, nem tanári állás. Itt napról-napra újabb és újabb a teendő s nincs órához kötve. A tanár két-három évvel ezelőtt ugyanazt adta elő, a mit ma s ugyanazt fogja előadni tíz év múlva is és hozzátehetjük, hogyha kitölti óráját, mehet a hová tetszik. Ellenben az egyházi közigazgatást végző püspöknek napról-napra újabb és újabb a teendője, sokszor a hivatalos órán túl is kénytelen az időhöz kötött s el nem odázható ügyeket elintézni, különben az egyház vagy egyesek károsodnak. Hát még a sok utazás és reprezentálás kötelessége? A központi vezetés szükségét sokan elismerték, midőn az magánbeszéd közben előhozatott. Csakhogy ezen eszme nemcsak testté, de még igévé sem válhatott, azaz még csak indítványozni sem merte eddig senki, mert minálunk bármely új intézménynek felállítása, még ha oly hasznos is, nem kis ellentállásra talál. Először: mivel az valami szokatlan és sokak előtt ismeretlen, mint épen ezen központi vezetés nehéz munkája, különben is tulajdonságunk lévén: „A nagyapám is így tett" gondolkodás, vagyis elv követése. Másodszor, mert egy egyetemes vezetés talán szigorúbb rendet tartana, mi pedig nem reguláztatjuk magunkat. Harmadszor, mivel az új intézményt rendesen gyanúsítással fogadjuk. Ily fogadtatásban részesül az említett központi egyházi vezetőség felállítása is. Itt még azután hozzágondolunk egy kis hierarchikus mázt. Érsekség! Rettenetes! Némely ellenzője önkívtili állapotba jővén, még keresztet vetve, mondja: „Apage satane". De minek is úgyebár az a gyorsabban végző, adminisztráló központi vezetés? Jobb, ha „scopae dissolntae" maradunk. Hadd menjen minden a régi módon, hadd húzódjék minden egyházi ügy, habár sürgős, két, három vagy több évig is. Hadd maradjanak végrehajtatlanok legfontosabb határozataink! Még érsekséget felállítani! Csakhogy már szomszédunk háza ég! A farkasok nyáj unkát támadják! Hát engedelmet kérek, ez nem helyes. Nézzük csak a németországi egyházakat, ott központi a vezetés, Bécsben is, az erdélyi szászoknál is és milyen szépen tudják dolgaikat vinni! A mi jó adatik nekünk, abból ők követelnek magoknak részt, de az országos egyház iránti kötelességeikről mit sem akarnak tudni. Nem egyszer igen komoly helyzet áll elő, az egyetemes egyház érdeke sürgős határozatot, cselekvést kíván és — és nem megy. Igaz, a mostani helyzetben is elvégezhető az ilyen eset, de nem mindig úgy, a hogy kellene, mert a kerületek fejeit nehezebb összehozni határozathozatalra. Lám a r. katholikusoknak van központi vezetésük, a hierarchia remek szervezet, 900 esztendő bizonyítja ezt (bár ezt senki sem kivánja nálunk)