Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-01-11 / 1-2. szám

2 Ki tudna arról számot adni! Az bizonyos, hogy e napon megenyhül még a szivek gyűlölsége is. E napon aligha akad ember széles e világon, a kinek ajkára ki nem ülne a jó kívánság mindenkivel, még ellenségével szemben is : Boldog új esztendőt! E kivánságban nemcsak a jóakarat, hanem az aggodalom is kifejeződik. Az aggodalom a saját és mások boldogságáért, a melynek megszerzése nem áll ember hatalmában. A boldogság nem fakad a puszta kivánság nyomában : ember törekvésének s Isten kegyelmének együttes gyümölcse az. Ne csak kivánjuk hát az új esztendő reggelén a boldogságot, hanem tudakoljuk meg azt is: mikép lehet az új esztendő óhajtásunk szerint valóban boldog új esztendő ? Hihetjük-e, hogy ez az új esztendő kevesebb bajt hordoz méhében, kevesebb fájdalommal illet, kevesebb terhet rak vállainkra, kevesebb megpróbáltatást mér ránk, mint a mult ? Várhatjuk-e, hogy könnyebb lesz az élet, simább a súrlódás, békésebb az együttélés, emberségesebb a harc, melegebb a szeretet ? Remélhetjük-e, hogy szivünk többször élvezi az öröm és boldogság illatát, lelkünket többször és állandóbban felkeresi a megelégedés? — Isten keze csak az egymást felváltó napok során fedi fel a jövendő titkait. De jól esik hinnünk, hogy az ő kezei igazgatják a jövendőben is sorsunknak kormányát. Senkit sem bíztathatunk azzal, hogy az új esztendő kevesebb bajt és több örömöt hoz, de boldogságunk titkát fel kell kutatnunk. A tapasztalat mutatja, hogy az ember boldogsága nem függ a kényelem dúslakodásától, mert akkor a gazdag mind boldog volna. Nem áll az öröm és szerencse feltorlódásában sem, mert akkor a vak esetleg tenné az embert boldoggá. Nem gyökerezik a baj teljes hiányában sem, mert akkor senki sem érezné e földön, hogy mi a boldogság. Pedig mindig voltak és vannak is boldog emberek. S ezek azok voltak mindig, a kik Istenbe vetett bizodalommal éltek, s kiknek ez a bizodalma még bánatuk keserűségét, szenvedéseik fájdalmait is eloszlatta. Azok voltak mindig a boldogok, a kik örömben és bánatban egyaránt el tudták mondani az apostollal: Tudjuk pedig, azoknak, kik az Istent szeretik, mindenek eqyaránt javukra vannak. A boldogság mindig a lélek birtoka. A test bizonyos körülmények között jól vagy rosszul érezheti magát, de ez érzések is a léleknek szűrőjén mennek át. Boldog- ságunk tehát attól függ, milyen lélekkel fogadjuk és élvezzük az élet kínálkozó javait, sújtoló megpróbáltatásait. Nem a léha könnyűvérűségre kell itt gondolnunk, mely az életet nem veszi komolyan, mert éplelkű embernek, s különösen Krisztus hívének az életet nagyon is komolyan kell vennie. Nem is a fásult érzéketlenséget értjük, mert az igazán nemes lélek még annak a bajnak a terhét is érzi, a mely embertársát sújtja. Még csak nem is az emberi bölcseségre gondolunk, a mely oly sokszor megcsal és balgatagnak bizonyul. A hívő lélek békés nyugalma az, a miben a boldogság kedves otthonra talál, az a nyugalom, melynek birtokában az ember meg van arról győződve, hogy neki minden egyaránt javára szolgál. E tudat a boldogság biztos forrása, titka, mert hiszen a boldogtalanság nem egyéb, mint annak érzése, hogy valami, a mi ránk nehezedik, kárunkra és nem javunkra szolgál. Ha javunkra fordítanók az örömet és jólétet s azok élvezetébe merülve nem feledkeznénk meg azok adójáról, a jó Istenről; ha a bánat napjai nem zúgolódásra, hanem könyörgésre nyitnák meg ajkainkat; ha Isten áldó közellétét folyton-folyvást éreznők és áldanók : akkor kevesebb volna a boldogtalanság és minden egyes új esztendő a boldogság folytatásának esztendeje volna De a jó és a rossz csak úgy szolgálhat javunkra, ha Istent szeretjük. Isten szeretete a megelégedésnek, a boldogságnak gazdag kútforrása. Csak az a gyermek zúgolódik az apai szigorúság ellen, a kit a szülők iránt való szeretet meg nem győzött arról, hogy mindennel csak a javát akarják. Ha értelme megérik, mindenki belátja, hogy nemcsak a szeretet dédelgetésével, hanem a büntetéssel is javát munkálták. A legtöbb ember holta napjáig sem érik meg annyira, hogy Istentől, a legjobb atyáról ugyanezt vallja, s érezze annak igazságát, a mit az apostol mond: Tudjuk pedig, hogy azoknak, kik az Istent szeretik, mindenek egyaránt javukra vannak. Az élet boldogsága sohasem a sors könnyebb vagy nehezebb folyásától, hanem mindig a lélek hitétől vagy hitetlenségétől függ. Sehol sem mondja azt a Szentírás, a tapasztalat sem igazolta soha, hogy a hívő emberre kevesebb bajt zúdít az élet, mint a hitetlenre. Sőt Isten fia szenvedett legtöbbet, pedig benne bűn nem is találtatott. Pál apostol a nélkülözések és bántalmazások olyan sokaságán ment át, a melyek súlya alatt mind leroskadnánk. István, mint hitvalló, vértanúságot szenvedett az igazságért. A kegyes Jóbnak is épen kegyessége igazolása végett kellett a legnehezebb próbákat kiállania. Hitvalló apáink is óh de mennyit szenvedtek azért az igazságért, a melyet ma oly sokan könnyedén árúba bocsátanak! És azok mégis nyugodt szívvel tűrték a megpróbáltatásokat és boldogan tekintettek a szabadulás elé. Örök példái és bizonyságai e szenvedő boldogok annak, hogy az ember boldogsága nem az élet kényelmes voltából, hanem abból a hívő bizodalomból sarjad ki: Tudjuk pedig, hogy azoknak, kik az Istent szeretik, mindenek egyaránt javukra vannak. Öröm és bánat egyaránt múlandó. Egyik pillanat kelti, másik elsodorja. De öröm és bánat, pillanatok és évek váltakozása folyamán mindig elevenen kell éreznünk az Isten jelenlétét, mindig egyformán kell bíznunk jóságában és bölcseségében, s minden egyes pillanatnak, esztendőnek, minden örömnek és bánatnak közelebb kell juttatnia bennünket Istenünkhöz. Ekkor szolgál minden egyaránt javunkra. Mert nincsen más jó az ember részére, csak Isten közelsége. Az örökkévalóság boldogsága sem más, mint egyesülés Istennel. Földi boldogságunk is ebből