Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-12-26 / 52. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 461 ellene. Igazán minek a jele ez, annak-e, hogy nálunk az ú. n. vezéreknek még az ilyen fontos kérdésekben sincs megállapított nézetük, hanem ide-oda kapkoduak, hijába vágván a levegő-eget (1. Kor. IX. 26.), vagy pedig annak, hogy a lelkészek egyakaratúlag és nyiltan kijelentett véleménye előtt még az egyház ú. n. oszlopainak eltérő véleménye is ellenkezés nélkül meghajol? Végül megemlítem az egyetemes lelkészi értekezletet is. Ez idén nekem is volt alkalmam az egyetemes gyűlés tartama alatt azon jelen lenni. Tapasztalataim ugyanazok, mint évekkel ezelőtt. Szervezetlenség, céltalanság, meddőség. Ezen szavakkal lehet jellemezni a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház lelkészei legfőbb összejövetelének munkásságát. Az ez idei értekezlet méltóképen vette kezdetét: egyházi énekkel, Csepreghy, csabai esperesnek áhítatos, biblikus, kenetteljes buzgó imájával, de ami azután következett, az sem tartalmilag, sem alakilag nem volt építő hatású. Bándy, jegyző az esperessógi ós kerületi lelkészi értekezletek ez óvi működéséről olvasott fel hosszú, száraz statisztikai jelentést, amely bizony valami komoly, céltudatosan teremtő ós eredményes munkát nem tüntet fel. Legalább azt, aki a külföldi lelkészi konferenciákon is részt vett, a mi egyetemes lelkészi értekezletünk ki nem elégítheti. Azután a pozsonymisórdi Schleifer referált a lelkészi özvegy- s árva nyugdíjintézetről: elősorolta vágyait, terveit s indítványait. Bírálatot e műről a dunántuli Kund olvasott fel. Újat, ami adminisztratív gyűlésen nem lett volna előadható, egyik sem mondott. Maga a tárgy nem annyira a pasztorális konferencia, mint inkább a rendes gyűlés körébe tartozik; vagy legalább nem lehet egyedüli tárgya a lelkészi értekezletnek. Mintha anyagi helyzetünkön kívül más iránt érzékünk sem volna! Más tárgy pedig nem volt. Hosszú beszédek hangzottak még el sok mindenféléről, leginkább csak ötletszerűen felvetett tárgyakról, „de omnibus et quibusdam aliis," ami egy egész országból összegyűlt lelkészi karnak értekezéséről ós tárgyalásáról nagyon szomorú képet nyújtott. Amilyen a munkásság, olyan az eredmény. Sem tanúiság, sem buzdítás, sem útbaigazí'ás. Ezt nemcsak hogy mindenki érezte, hanem ki is mondta. Ezen — mondották — csak úgy lnhetne segíteni, ha jövőben ezen összejövetelek az egyetemes gyűlés alkalmával oly napon tartatnának meg, amely napon sem egyetemes-, sem szak-, sem semmiféle bizottsági gyűlés nem lesz, hogy sem a részvétel, sem a munkásság akadályozva ne legyen. Van benne valami, de épensóggel nem minden. Másutt ós más úton-módon kell keresni az orvosságot. Ez volna a többó-kevósbbó szervezett lelkipásztori értekezletekben kifejtett kollektiv munkálkodás mezejón tartott kalászszedós. Azonban a lelkész munkája mégis csak otthon, a saját gyülekezetében kifejtett igehirdetői ós lelkipásztori működésében merül ki. Aminthogy az Űr is a szerint fog bennünket itólni, amint ezen a téren hü vagy hütelen sáfáioknak, jó vagy rossz szolgáknak bizonyúlunk. Nos hát, hogyan állunk ezen a téren individuálisan, egyenként, ki-ki külön, ha az egyházi óv végén felvetjük a kórdóst: milyen volt a mi munkánk? Nem kutatom, nem kérdezem : Isten vizsgálja a szíveket ós látja azt is, amit emberi szem nem lát, vagy rosszúl lát. Nem ítélek, mert az Úr az, aki engem is ós mindenkit megítél! De kívánom, igaz szívemből kívánom úgy magamnak, mint mindnyájatoknak külön-külön, iiogy oly élénk legyen bennünk lelkészi hivatásunk szent kötelességének tudata, oly mély az Úr előtt való nehéz felelősségünk érzete, oly őszinte érdemetlenségünk beismerése, hogy minden a reánk bízott lelkek üdvösségót ós Krisztus testének építését célzó még oly lelkiismeretes munkánk dacára is készek legyünk bevallani : haszontalan szolgák vagyunk, amit tenni kötelességünk volt, megtettük. Ezen önvizsgálatnál kívánom saját magamnak és mindnyájatoknak azt a benső, nyugtalanító, de ébresztő önelégedetlensóg érzetét, hogy nem végeztünk el mindent, amit kellett s amit lehetett volna megtennünk, vagy amit talán megtenni akartunk is; hogy sok alkalmat elmulasztottunk, sokban hibáztunk és sokszor hiába dolgoztunk. Igen, mindnyájatoknak s magamnak is kívánom ezen elégedetlenség érzetét ós pedig minél élénkebbet. Mert minél élénkebb elégedetlenségünk tudata ós beismerése, annál jobb bizonyítéka annak, hogy komolyan vesszük szent hivatásónkat ós súlyos fetelössógünket; erösebb az igyekezet helyrehozni az elmulasztottakat, jóvá tenni az elhibázottakat, el nem fáradni, meg nem állani, hanem annál őszintébb vágygyal, nagyobb igyekezettel előre haladni, hogy az Úr kegyelme nálunk hiábavaló ne legyen, hanem hogy az ö ereje a mi erőtlenségünkben végeztessék el Pál apostol szavait követve: „Nem hogy immár elértem volna a célt, avagy hogy immár tökéletes volnék : hanem igyekezem, hogyha elértem-e, melynek okáért is megfogattattam a Krisztus Jézustól! (Filip. III. 12.) Ma is ahhoz tartsuk magunkat mindnyájan, kik Krisztus szolgái ós Isten titkainak sáfárai vagyunk, hogy „a sáfárokban az kívántatik meg, hogy minden hívnek találtassék," (1. Kor. IV. 2.) Mi, minta reánk bízott nyájnak itt összegyűlt pásztorai kölcsönösen ismételjük Istenünk szigorú szavát: „Őrállóúl adtalak én téged Izrael házának, halld meg azért a2 ón számból az ón beszédemet ós intsd meg őket az ón nevemben ; ós ha te őted meg nem inted és nem szólasz neki intvén őtet, hogy a hitetlen az ő istentelen utától eltávozzek, hogy éljen : az a hitetlen meghal az ő álnokságában, de az ő vérét a te kezedből kívánom meg." (Ezech. III. 17.) Ma, mini az Úr helyén ós az ő pararancsából törvényt hirdető, megtérést hangoztató isteni igének hirdetői, buzduljunk fel még buzgóbb teljesítésére az apostol ama meghagyásának: „Prédikáljad az igét, rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben : feddődjél, d jrgálódjál, intsed a hallgatókat minden szelídséggel es tanítással" (2. Tim. IV. 2.). hogy gyülekezeteink tényleg ne szenvedjenek szükséget se cmiíel'» ad<>mánvban, alázatossággal vegyék be a beoltatott linkedet, amely megtarthatja az ö lelküket, hotív v zeitessenek az isteni bölcsesség és vigasztaias 'o <i legelőire ós felfrissítő forrásaihoz, így mív Ijük az Úr szőlőjét, legeltessük az Úr nyáját s ker -- ü-, mentsük meg minden egyes juhát, védjük e-; építsük Sionunk falait; őrizzük a drága örökséét, hojjy a mi hibánk vagy mulasztásunk foly'án semmiféle kárt vagy veszteséget ne szenvedjen. L oviink hűek mindenütt ós mindenben. Egymáskö/t p mIiü : „amint minden ember vetta az ajándókoi, ^/oik.pm sáfárkodjatok abból egymásnak, mint Hz I 'ennek külömb-külömbfóle ajándékának jó safaral " 1. Péter. IV. 10. Es ve^űi "(ijedjetek meg még egy megjegy-