Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-12-19 / 51. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 449 Egyszerű magyar fordítás. Egyházi közgyűlés megtartatott f. é, december 8-án tisztelendő Dienes Gyula adminisztrátor elnöklete alaatt. 1. Az elnök úr előadta, hogy ezen egyházközségi közgyűlés egyedüli tárgya a felügyelő ós alfelügyelö megválasztása ós felhívja a jelenlevőket, hogy nyilatkozzanak, vájjon a választást névszerinti szavazással, vagy pedig felállással akarják megejteni. 2. Az egyháztagok részéről hallatszott, hogy a választást felállással kell megejteni. Erre felállott dr. Petrikovich János helybeli ügyvéd ós előterjeszti, hogy mivel az egyháztagok többsége dr. Micsátek Lajost, újvidéki ügyvédet felügyelői és Paraszka Antalt alfelügyelöi állásra akarja jelölni, — ejtessék meg a névszerinti szavazás. Erre az elnök úr bejelentette az egyházközségi közgyűlésnek, hogy mivel a f. évi december 6-án megtartott presbyteri gyűlés ezen tisztségre Jarmatzki Mihályt ós Ambrózy Sándor gyógyszerész urat jelölte, úgy tehát ezeket nyilvánítja megválasztottaknak, az esperességi elöljárósággal törtónt megbeszélés értelmében is. 3. Ezzel az elnök úr a közgyűlést berekesztette. Dienes Gyula sk., admnisztrátor, Rapos Pál sk., egyházi jegyző. Másolat hiteléül Antalfalván, 1907. évi december 8-án Dienes Gyula sk., adminisztrátor, Rapos Pál sk., egyházi jegyző. Egyszerű magyar fordítás. Kivonat. Jegyzőkönyv, mely felvétetett f. é. december hó 6-án nagytiszteletü Doleschall Lajos alesperes úr és Hornjacsek Mihály gondnok úr elnöklete alatt megtartott presbyteri gyűlésről. 1. Az elnök úr előterjeszti Polják Pál és társainak abbeli kérelmét, hogy egyházi felügyelő ós alfelügyelő választása céljából egyházi közgyűlés hivassók össze. Felhívja továbbá a presbyteri gyűlést, hogy ezen tisztségre kettőt kandidáljon. Presbyteri gyűlés ezen tisztségre Jarmatzki Mihályt és Ambrózy Sándort jelöli. 2. Mikus János ós Bulik György ellenörök lemondanak tisztségükről. Egyházi ellenőri tiszttel megbízatik Szvetlík Márton és Bartos Ádám, Doleschall Lajos sk., Hornjacsek Miso sk., P. Rapos sk., jegyző. Brtka János sk., Sztraka Ádám sk,, Paluska József sk. Petrik István sk. Másolat hiteléül Antalfalva, 1907. december 8. Dienes Gyula adminisztrátor sk., Rapos Pál egyházi jegyző sk. (P. H.). IRODALOM. Igehirdető. Paulik János nyíregyházi ev. lelkész, egyházi irodalmunk avatott tollú, lelkes harcosa szives volt e lap múlt számában, e cím alatt hosszabb ismertetést irni. Fogadja hálás köszönetünket az író, aki megírta ós a szerkesztő, aki helyt adott a közleménynek. Közpályán működő egyének a bírálatot tűrni tartoznak s részünkről legkevésbbé sem helyeseljük, ha érzékeny szívű emberek a legkisebb komoly bíráló megjegyzésre mindjárt tollat ragadnak s elkeseredetten védekeznek óletre-halálra, mintha valami nagy sérelem esett volna rajtok s bizonyára nem is alkalmatlankodunk jelen sorainkkal az érdemes ós mindenfelől nagyon elfoglalt Szerkesztő úrnál, ha Paulik kollegánk ós kedves barátunk több indítványt tartalmazó egyenes és nyílt felhívással nem fordul hozzánk, így azonban illemes kötelességünknek tartjuk a választ s kérjük annak szives közlését. (Bármikor, bármely ügyben szívesen ! Szerk.) MiKor az „Igehirdetőt" 1906. februárban indítottuk, előfizetésre való felhívásunkban többek között ezeket mondottuk: „Célunk e vállalattal első sorban az, hogy közös munkálkodással egymásnak segítségére legyünk . . . Másrészről mindnyájan tudjuk, hogy sok derék lelkésznek értékes munkája kallódik el a paróchiák iratai között . . . Mi ezeket meg akarjuk menteni. Tanulni óhajtunk egymástól, teret nyitni a megismert jó terjesztésére

R stb. Röviden szólván programmunk olyan, mint a Septuaginta csodája, majdnem szórói-szóra megegyezik azzal, amit P. J. ismertetésének 4-ik bekezdésében nekünk szán s igazán őszintén örvendünk, hogy ebben teljesen megegyezünk. Alakuláskor azt is kijelentettük, hogy a református és az evangelikus szempontok egyenlő érvényesülésére gondot fordítunk. Részünkről meg is tettünk minden lehetőt e részben, de fájdalommal kell kijelentenem, hogy ev. lelkésztársaink hasonlíthatlanúl kisebb mértékben támogatják a vállalatot, mint a ref. lelkósztestvórek. Az előfizetők számának csupán egy hatodrészét teszik az evang. lelkészek. Mi természetesebb, mint hogy kevesebb előfizető közzül kevesebb munkatárs is akad s habár mi szívesen vennők mindig a jó munkát akár az egyik, akár a másik részről jön is, bizony az másképp nem lehet, minthogy a beérkezett müvek maguk állapítják meg a kvótát és aki a kvótát emelni akarja, az járúljon hozzá maga is. (Megmondta azt régen boldogult Thaisz Ferenc, hogy aem harangoztatok, mert . . nincs harang.) Jó magam ugyan nem kímélem a fáradságot, bekopogtatok sokféle ev. Írókhoz, de nem mindig eredményesen s végtelenül csodálkozom rajta, hogy mikor tiz korona írói díjat fizetünk ós pedig azonnal, a munka megjelenésekor, hogy mikor az illető lelkész ugyanazt a beszédet fel is használhatja, mikor ha csa^ két beszédet is küld évenként, már kifizetheti az : dető" előfizetés díját, sőt marad is belőle valami ós amikor a magyar prot. irodalom | mivelése mindnyájunknak elsőrendű kötelességünk, hogy akkor éppen evangelikus részről nem tömörülnek többen zászlónk alá. Maga az én drága jó druszám ós nagyrabecsült barátom: Paulik János is, dacára többszörös írásbeli ós szóbeli fölkórésemnek, egyetlenegy beszéddel szerepel az 1907. évi kötetben s ö mondja nekem, hogy álljak be jó vadásznak. Hát beállottam jó vadásznak ós igyekszem fölverni rejtekhelyéből a nemes vadat, de azt tapasztalom, hogy a puskám sokszor csütörtököt mond. A reformátusokban e téren több az életrevalóság, a lelkesedós. Ök fenntartják ma is a „Debreceni lelkészi tárt", az „Erdélyi prédikátori tárt" s azért az „Igehirdetőt" is tiszteletremóltóan, derekasan támogatják. Mi szeretnők a legjobban, hogy „igazságosan" járhassunk el. (Paulik ugyanis ez alatt azt érti, hogy egyenlően osszuk be az ev. ós ref. beszédeket, miat az egyszeri prímás, mikor külföldön járt, beosztotta az asztalnál az ülőhelyeket ilyen formán: „egy cigány, egy király, egy cigány, egy király . . .*) Lám pedig mi kedveztünk az evang. egyháznak, mert mindenütt törekedtünk az egyenlőségre, amennyire csak lehetett, voltak olyan füzeteink, amelyekben túlnyomóan ev. irók szerepeltek, múlt karácsonykor pl. 8