Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-28 / 48. szám

4-26 EVANGELIKUS ORALLO 1907 hogy lappangásából újúlt erővel kitörjön, pusztítson ós perzseljen. Hogy a Iter, és szoc. lcözött sokszor oly nagy ellentétet látunk, az onnét magyarázható meg, hogy a szoc. mint az elnyomott munkásosztály felemelése érdekét célzó társadalmi mozgalom a keresztyén vallás erkölcsi eszközeit fumigálva — sokszor lábbal tiporva — törekszik a különben nemes és pártolandó célja felé. Ha a keresztyén vallásból, annak forrásából, az evangyóliomból meríti eszközeit, úgy célját sikeresen megvalósíthatja. A különben nemes cél sikeres megvalósítása érdekében tehát a keresztyén vallásnak szoros viszonyba kell jönni a szociálizmussal. A köz- és gazdasági élet egészséges fejlődése, társadalmi problémák helyes megoldása, munkaadó és munkás közti viszony igazságos szabályozása stb. csak úgy lehetséges, hogy a keresztyénség mint a tökéletesedést előmozdító Krisztus vallása erkölcsi eszközeinek átadásával viszonyba lép a társadalom mindennemű és rangú mozgalmával, így a szociálizmussal is, mint gazdasági és ipari munkásmozgalommal. Dehát azt mondják sokan, ha a szociálizmus gazdasági, nálunk különösen ipari munkásmozgalom, miként hozható ez viszonyba a keresztyén vallással s ennek erkölcsi törvényeivel ? Erre nézve csak azt mondhatom, igaz, hogy a szoc. elsősorban gazdasági kérdés, de kérdem, vájjon a gazdasági kérdés nem-e egyúttal valláserkölcsi kórdós is ? Avagy talán a mi gazdaságilag előnyös, az eo ipso vallásos, erkölcsös is? „A szociális kérdésnek valláserkölcsi oldala abban áll

y hogy a közgazdasági viszonyok megegyeznek-e a közerkölcsi törvényekkel, vagy sem." A ker. valláserkölcsi élet körébe vág az, hogy a munkás miként dolgozik, munkája után minő jutalmat remél? A munkaadó megfelel;e kötelességeinek? Az anyagi és nyerészkedési vágy, mely nem fizeti kellőkép a munkást, ellenkezik-e a ker. erkölcsi felfogásával ? Avagy nem a ker. vallás forrásában, a szentírásban levő parancsolatok : Szeresd Istent, telebarátodat, mint önmagadat; a munkás méltó jutalmára, aki nem dolgozik, az ne is egyék. Egymásnak terhét hordozzátok, a lélek drágább, hogysem a test, a k öz- ós gazdasági élet minden terén érvé- I nyesül-e ? . . . Sajnos, hogy a szociálizmus, illetve az egyes szociálista vezérek — amint ezt a múlt történetéből láthatjuk — a munkásosztály felemelése érdekében a keresztyén vallás, a Krisztus evangyéliomának igazságait erkölcsnemesítő szellemi ós anyagi jólétet előmozdító eszközeit nem érvényesítették. Közeli viszonyba lépett a szociálizmus a keresztyónsóghez, midőn a rossz társadalmi rend megváltoztatására mozgalmat indított, midőn az egyenlőséget (Roussou idejében) „Szeresd felebarátodat" elvét (Szt Simon), az ipari munkásosztály felemelését (Marx—Lassale) stb. hirdette s a közjólót megvalósítására törekedett, de ellentétbe jutott vele akkor, midőn célja kivitelére szolgáló eszközeit nem a keresztyén vallás szellemében válogatta meg, midőn túlozva az egyenlőséget, teljes korlátlan egyenlőség, a vagyon-jövedelem helyesebb megosztását földfelosztás, vagyonközösség alakjában, a „szeresd felebarátod elvét" Isten ós hit nélkül, a munkásosztály emelését a tőke s társadalom teljes lerombolásával igyekezett megvalósítani. Nem Istent, vallást (Proudhon, Szabadgondolkodok), nem a tőkét, magántulajdont, társadalmat kell megsemmisíteni (Marx, Lassale, iSzocziáldemokratizmus), nem a földet kell felosztan, vagyont közössé tenni (kommunizmus, kollektivizmus), nem a haza határait, a nemzet érdekét kell romba dönteni (Internacionálizmus), mert hiszen ezek az embernek Isten adta alapfeltóteleivel ós lényegével ellenkeznek, hanem igenis a keresztyén vallásnak, mint a szeretet vallásának erkölcsi eszközeivel kell a nemes cél érdekében harcolni, a társadalmi rendnek ker. szellemben való átalakításával és átgyúrásával kell az egyes osztályokat az egyenlőséghez közelebb kőzni, a gazdasági munkás bajokon segíteni. A társadalmi rend teljes lerombolásával, radikális megsemmisítésével soha célt nem érünk, mert külső állapotok változása nem hat a megtérésre, a baj csirájának elfojtására, hanem a belső erkölcsi megtérés változtathatja meg sikeresen a külső állapotokat, Nem az intézményeket kell első sorban megváltoztatni, illetve lerombolni, hanem az embert kell megváltoztatni, az emberiséget kell keresztyénné, a Krisztus hü vitézévé nevelni, akkor a ferde, anyagi önzö gondolkodás szülte intézmények is megváltoznak, az alsóbb munkásosztály nyomora ós elégedetlensége is megszűnik. A keresztyén vallás eleitől fogva jótékony hatással volt a társadalomra. Tiszteletet szerzett a munkásnak. Felállította az emberszeretet, a humánizmus ragyogó eszményképét. S tagadhatatlan, hogy oly korszakokban, amidőn a keresztyénség erkölcsi ereje kialvófélben volt. az elégedetlenség, a szociális bajok csak növekedtek, míg akkor, midőn a nazarethi Krisztus szelleme hatotta át a sziveket, a munkaadó és munkás, tőke ós jutalom, gazdag ós szegény, úr ós szolga közti elégedetlenség tünőfólben volt. Bátran elmondhatjuk, hogy a társadalmi baj a ker. valláserkölcsi hanyatlás jele. S épen nem csodálkozhatunk azon, hogy a mai időben, midőn a szociális bajok napról-napra növekednek, a ker. valláserkölcsi kérdés, — jobban, a ker. vallásnak a szociális bajokkal, foglalkozó szociálizmushoz való viszonyának meghatározása előtérbe nyomúl. Ker. vallás ós szociálizmus, mint a társadalmi rend megváltoztatása, az alsóbb munkásosztály felemelése iránti törekvés, tehát nem ellentétesek, mint a tüz ós a víz, mert hisz céljukban, törekvéseikben nagy megegyezést találunk, ellentétbe azonban jöhetj nek egymással (ós jöttek is a múltban és jönnek is sokszor a jelenben) az által, hogy a szociálizmus a legtökéletesebb eszközt, a keresztyén vallást, a Krisztus evangyóliomát s annak igazságait eldobva magától, erkölcstelen, elfajult eszközökkel tör utat ábrándjai tárgyához, álmai ideáljához. Hazánkban az utóbbi időben napirenden vannak a szociális munkás mizériák. Tőke és munka között óriási a különbség. Kitárja vószszárnyait az elégedetlenség! Munkaadó munkásaira, a muukások munkaadóikra panaszkodnak. A nagybirtokos elnyomja a kisbirtokost. Iparunk pang. A sztrájkok napirenden vannak. Az aratók a szerződóst megszegve mindig nagyobb bórt követelnek. S hozzá még egyes lapok, mint a nem rég elkobzott „ Világszabadság", lázításra való felhívást is tartalmaznak. A szabadgondolkodók egyik lapja, a „ Világosság• pedig Isten- ós vallásellenes tanaival az indifferentizmus vagy felekezetnélkülisóg fagyos karjaiba dönt ezreket, kik ker. valláserkölcsisóg hiányában, a társadalmi, gazdasági rend legveszetteb megmótelyezői lesznek. Az internacionálisták pedig a „Marseillest" énekelve s megvalósíthatatlan kollektivista ideálon töprengve, elvetik nemzeti jellegüket. Nagyon is előtérbe lép tehát nálunk is a szociális