Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-28 / 48. szám

424 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ lí'07 cselekedni, kérem, méltóztassék akkor ennek a segélytől elütő §-nak megcsinálását szegény emberekre bízni, mert Urak, gazdagok nem értenek ahoz, mert szerencsés viszonyaik közt a nyomoruságokat nem erezik. A 21. §. pontjait tudom érteni, mégis annak a szerencsétlen özvegynek, mert lelkész özvegye, ennek nevét viseli, térje ós az egyház becsületéért — tán gondnokság közbejöttével — az irgalom, a szánalom munkáját segítségére kellene küldeni. S ha gyermekek is vannak elhalt férjétől, az anya bűne miatt kétszeresen sújtott árváknak talán nem kellene még nehezebbé tenni sorsukat anyjuknak a nyugdíjintézetből való kitagadása által. A neveltetési díjról szóló 23. §. véget vet a régi szabályrendelet azon intézkedésének, mely a papi családnál, az Istentől rendelt házasságban a papi nyugdíjintézet előtt csak négy gyermek eltartását ismerte el törvényesnek. Legalább az új szabályrendeleti javaslat a gyermekek számát hallgatagon mellőzi. Mindenesetre helyeselni kell ez újabb felfogást. Mindazáltal ón az árvák ellátási díja megállapításánál megszabandónak tartanám, hogy egy papi árva is kapjon anynyi ellátási díjt, amennyibe kerül egy árva eltartása az országos protestáns árvaháznál. Kevesebb összeg az anya kezébe sem elég gyermekének eltartására, kivált, ha a gyermek városon tanul ós az anya kénytelen távol maradni falun gyermekétől. A segélyezendő gyermek életidejét olyannál, aki tanul, ki lehetne talán tolni az ellátási díj megadhatása végett, tanulói pályájának bevógeztéig, mégpedig nemcsak annál, aki kiválóan jól tanul ; hanem olyannál is, aki talán tanárai által móltónak ítéltetik arra, hogy a tanulói pályán megtartassók. Törlendőnek tartom azonban itt is azt az elvet, mely a segélyezés megkezdését az apa halálától számított kegyelmi félév letelte után kezdi meg. A 2-dik kikezdés ezen passzusát meg : „a neveltetési díj egy és ugyanazon családbeli gyermekre nézve évi 800 koronánál stb." szerintem kikeli igazítani, mert úgy, ahogy van, kétségben hagy az iránt, hogy csakugyan egyetlen gyermek is igényelhet, ha maga van a családban, 800 koronát, vagy tollhiba törtónt, s az egy családbeli összes gyermekeknek együtt van szánva a 800 korona? A 25. §. c) pontjában foglalt intézkedést már feljebb elítéltem, elítélem itt is; az apai érzés szent nevében kérem annak törlését. A 37. §. az egyetemes nyugdíjintózeti bizottság sérelmesnek vélt határozata ellen lehető felebbezóst az egyetemes közgyűléshez utalja. Én célszerűbbnek tartanám ezt az egyetemes törvényszékhez utalni, mert az egyetemes közgyűlés sem oly körűltekintőleg, sem oly pártatlanul, sem oly feszólyezetlenül, sem oly alaposan nem ítélhet természete ós összetételénél fogva a felebbezésekben, mint az egyetemes törvényszék, aztán meg szerintem tárgyuknál fogva is inkább a törvényszékhez, mint a közigazgatáshoz valók leendenek a felebbezósek. Ezekben bátorkodtam nyilvánosságra hozni véleményemet a nyugdíjintózeti új szabályrendelet tervezete felett. í jra is hangoztatom, felszólalásomban nem a mathematikai mérleg adatai vezettek, mert hisz ezek még közre sem adatván, ismeretlenek; de vezetett a mindnyájunk által esengve várt nyugdíjintézet iránt való érdeklődés. Ez érdeklődés folytán kéretlenül is feljogosítva éreztem magamat hozzászólani a közretett szabályrendeleti javaslathoz. Reménylem, annyit elértem felszólalásommal, hogy mások is érdeklődnek majd az ügy iránt ós a többoldalú felszólalás folytán tisztulván a nézetek, úgy a Nt. Ügyvivő Ur, mint a javaslata tárgyalására kiküldött és kiküldendő bizottságok megismerhetik a közhangulatot, a kívánalmakat ós midőn majd ezek megismerése után mérlegelik a lehetőségeket, megállapítják a Krisztus evangeliomából folyó döntő elveket: oly munkát létesíthessenek, mely áldást osszon, megnyugvást adjon mindenütt, mindnyájunkat Isten nevenek dicsőítésére vezessen a nyugdíjintézetért. Isten kegyelme legyen mindnyájunkkal ! Kisbaboth, 1907. óv október hó 29-én. Ihász László, evang. lelkész. TÁRCA. A szocializmus. Jelentkezése eayes korszakokban, egyes népeknél. xV keresztény vallás viszonya a szociálizmushoz. (Folytatás és vége.) Az 1818-ik évben Trierben született Marx ifjú korában eleinte elméleti kérdésekkel foglalkozik, melyre különösen Hegel philosophiája volt nagy hatással, később pedig a gyakorlati gazdasági kérdések ragadják meg a figyelmét. Marx elveit ós tanítását a „Kommunista kiáltvány" és a „Kapital" c. főműve után következőképen jellemezhetjük. Marx kimondja, hogy a nagyipar tönkre teszi a kisipart. A termelés mindig kevesebb kézben összpontosul s végre is teljes gazdasági összeomlásra vezet. Ez szerinte: „a dolgok történeti fejlődése,

1

1 A társadalmi gazdasági rendnek teljesen romba kell dőlnie, hogy annak romjain egy új társadalmi rend felépülhessen. Az új társadalmi rend fölépítése kollektivista alapon fog megtörténni. Harcol a tőke, a magántulajdon ellen, mely a munkásokat járom alá hajtotta és hajtja. Azt mondja: „A munka árúvá lett, amelynek ára a kereslet szerint vagy emelkedik, vagy csökken, gyakran azonban vevője sem akad ; a munkabér ugyan magasabb, de mindig bizonytalan és ingatag." Lassale állami segítséggel felállítandó ós fentartandó termelési szövetkezeteket ajánl a munkások figyelmébe. Gazdasági politikája nem ment az erőszakoskodástól. A szociálizmusnak eme második korszakát, mely az iuternacionálizmus alapján már nagyobb nóptömegeket vont bele a kü lönbeu öntudatos osztályharcba, (polgárság—munkásság) életképesség hiányában a hetvenes évek elején lassanként felváltja a külön nemzeti munkásszervezetek alakúlása. S evvel kezdetét veszi a szociálizmus 3-ik korszaka, melyet „revizionista" korszaknak is neveznek. „Az állam lassanként szakit a régi liberális felfogással s mindjobban beavatkozik a munkásosztály érdekében, másrészt a szociálisták is mind kevesebb súlyt fektetnek az úgynevezett „végcélokra" s minél több praktikus eredményt próbálnak elérni." Nem lerombolni, megsemmisíteni akarják a jelen társadalmat, hanem átalakítani, reformálni. Mind általánosabb lesz az a felfogás, hogy az állam feladata a gazdaságilag gyengék támogatása. Jobb