Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-02-01 / 5. szám

1907 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 43 kezdeményezésére int minket. Micsoda eredményeket tudnánk felmutatni, ha az esperességi és kerületi gyűlések szónokai megismételnék beszédeiket az országházban is, — ha egyházanként nem egy-egy, de — mint a róm. kath. képviselők részéről tevék — a szónokok egész szervezett tábora állana ki nyiltan és határozottan az ország színe előtt a mi jogos követeléseinkkel. Apponyi a katholicizmusnak összes ábrándjait — kezdve a szerzetes iskolák és apácazárdák segélyezésétől fel az egyetem alapjai katholikus jellegének elismeréséig es a kath. autonómia megvalósításáig — az 1848: XX. t.-c. katholikus értelemben kedvező magyarázatán keresztül teljesíti, mert vannak lelkes és hű katholikusok számosan, a kik ezt erőteljesen kívánják tőle. Velünk szemben tanúsított jóindulata ugyan szintén tagadhatatlan, de — mert erőteljesebben nem követelünk tőle — szerény keretek között mozog. Tárcájának ez évi költségvetési tárgyalása — reméljük — megtanítja a prot. országgyűlési tagokat, hogy a jövőben „szervezetten" álljanak sorompóba egyházuk igazaiért. Senki nem kívánja tőlük, hogy a magasabb állami érdekek szemmeltartásáról megfeledkezzenek, — de az azokkal teljesen megférő, ugyancsak elég „magas" egyházi érdek a kényszerűség törvényénél fogva — reméljük — tömöríteni fogják őket egyházuk igazai körül. A papnöveldék állami közbenjárással való reformja érdekében írt Herczegh Mihály budapesti egyetemi tanár néhány cikket. Az „Alkotmány" hevesen megtámadja Herczeghet e törekvéseért és védelmére kél a róm. kath. szemináriumok ama tanítási rendszerének, a melynélfogva azok a nép nyelvén tudó papokat nevelnek. Nézetünk szerint a védelem túllőtt a célon. Okos ember ma már nem vitázik azon, hogy a „papnöveldéknek" az élet számára kell előkészíteni az ifjakat —• ez pedig a szükséges nyelvek ismerete nélkül nem megy. Herczegh tévedése abban áll, hogy ő a kormánynak tartja fenn a szemináriumok reformját. Az „Alkotmány" tévedése pedig abban áll, hogy nem akarja elismerni a Herczegh felszólalásának alkalmi oka igazságát. A prot. papnevelő intézetek pedig vonják le e vita tanulságait abban, hogy hithű, hazafias szellemben, de a lehetőségig az élet számára neveljenek tudományosan felfegyverzett, törhetlen evangéliumi hitű és meggyőződésű, az élet problémái, a gyakorlati lelkipásztorkodás nehéz feladatai között egyaránt szilárdul megállani tudó és a nép nyelvét ismerő lelkészeket. KÜLFÖLD. D. Hilgenfeld f. Pótolhatatlan veszteség' érte a jénai egyetemet s vele együtt a prot. theol. tudományt. U. i. január 12-én hunyta örök álomra szemeit a jénai egyetemnek seniora, Jena városának díszpolgára, titkos tanácsos: D. Hilgenfeld Adolf theol. tanár 84 éves korában. A munkásságáról, tudományáról annyira híres agg tanár, úgyszólván élte utolsó lehelletéig fáradozott Isten országának terjesztésében. Ő volt a „thübingiai iskolának", eme theol. iránynak egyik legjelesebb harcosa. Munkásságáról, tudományáról számos nagy műve tesz legnagyobb tanúbizonyságot. Temetése január 15-én ment végbe, fényes gyászünnepség keretében. A gyászbeszédet D. Braasch jenai superintendens tartotta aPhilippi 1. III. 12. verse alapján: „Nem hogy immár elértem volna a célt ..." Az egyetem nevében a jelenlegi rektor dr. Maurer szólott koporsója felett. A theol. fakultás koszorúját pedig dr. Thümmel tanár tette le az elhunyt sírjára. Az emlékbeszédet ősz bajtársa, a jenai egyetem élő dicsősége dr. Nippold mondotta. Hogy micsoda veszteség érte Hilgenfeld halálával a prot. világot, az legjobban kitűnik gróf Wintzingerode, az Ev. Szövetség nagynevű elnökének Nippoldhoz intézett részvét soraiban: „Was mich heute treibt Ihnen ein Wort zu schreiben, ist der Tod des „alten Hilgenfeld". A midőn azért felidézzük Hilgenfeld emlékezetét elhunyta alkalmával, bizonyára sokan lesznek a lelkésztársak közül, kik mint volt tanítványai felkeresik lélekben az „öreg Hilgenfeld" sírját a jenai temetőben, leróván a hálaáldozat adóját annak, kinek vonzó előadásait egykoron oly szeretettel hallgatták. (Cz. O.) EGYHÁZI ÉLET. Püspöki egyházlátogatás. Gyurátz Ferenc, dunántúli püspök, a f. év tavaszán a győri egyházmegye gyülekezeteit fogja meglátogatni. Az egyházmegye és a gyülekezetek vezetői máris nagy előkészületeket tesznek a Canonica visitatióra érkező püspök méltó fogadására. Ösztöndíj-alapítvány. Scheffer Oszkár néhai édesatyjának, a soproni főiskola hosszú időn át volt tanárának, Scheffer Károlynak emlékére a nevezett főiskolánál 2000 koronás ösztöndíj-alapítványt helyezett el. Vallásos matinéé. Érdekes és követésre méltó újítást honosított meg Adorján Ferenc nyíregyházi főgymnasiumi vallástanár az ottani polgári leányiskolában. Hogy a zsenge korú növendékek szive a téli zord időben a templomtól távolmaradva se legyen vallásos befolyásolás nélkül, vasárnaponként délelőtt ú. n. vallásos matinéekat rendez velők, a melyeknek külső keretét harmóniumkiséret mellett való istentiszteleti énekek éneklése, a növendékek részéről 1—2 vallásos költemény elszavallása, művelt egyháztagoknak valamely vallásos tárgyról szóló előadása és a vallástanár befejező hálaimádsága képezi. Legutóbb dr. Pröhle Vilmos főgymnasiumi tanár tartott mindvégig lebilincselő, vonzó, meleg evangéliumi hittudattól áthatott előadást az evangélium terjedéséről a skandináv népek között, a melyben az észak-skandináv mythologiának és népregének Bauer és Roller alakjaival vonta párhuzamba a Krisztus eljövetelét. A növendékek Kozma: „Krisztus mindenütt", Csengey: „A csillag" és Lampérth: „Jézus"' c. költeményt szavalták. A zord idő dacára szépen megtelt az iskola tágas terme; az egyház részéről Geduly Henrik lelkész és dr. Vietoritz József és Eltscher Simon főgymnasiumi tanárok vettek rajta részt. A pápai evang. énekegylet hangversenynyel egybekötött táncvigalma, a mely mult vasárnap este tartatott a Jókai-körben, az előző évekhez hasonló fényes sikerrel folyt le. A terem zsúfolásig megtelt közönséggel. A műsorban az estélyt rendező férfi-énekkar Nagy Pál tanító szakavatott vezetése mellett három pontban szerepelt. Jól betanult, összhangzatos éneküket élvezettel hallgatta a közönség s tetszésének minden szereplésük után zajos tapsokban adott kifejezést. Hasonló szép sikerrel működött közre egy számmal a leány-énekkar is, melynek