Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-11-07 / 45. szám
• 1907 EVANGELIKUS 1! ORÁLLO 399 önálló keresethez jutnak, illetve a leányok, ha férjhez mennek. Megokolás. A legtöbb árva fiú csak 22 éves korában végezheti be tanulmányait. Megbocsáthatatlan szűkkeblűség volna tőlünk, ha tanulmányát azért kellene megszakítania, mert a nyugdíjat 18 éves korában elveszti, amikor még semmiféle pályára sem képezhette ki magát. Miután a javaslatban foglalt elvek ellenkezőjórőt a mai napig senki semmiféle érvvel meg nem győzött; ma is ezt a javaslatot vallom egyedül igazságosnak ós a szeretettel is megegyezőnek. Teljesen megvagyok győződve, hogy ha a nyugdíj-intézet ez alapon szerveztetnók újra, minden jogos kívánságot kielégítene. * Ezek előrebocsátása után feladatomra térek s az előttem fekvő javaslatra teszem meg észrevételeimet. Hibáztatom a javaslatban mindenekelőtt, hogy az eddig egységes nyugdij-intézetet kétiószre akarja osztani, egy »egyetemes lelkészi" és egy „külön álló" nyugdíj-intézetre. Maradjon csak meg az egységes egyetemes nyugdíj-intezet továbbra is, mivel úgy a theologiai és vallástanárok, mint a püspöki irodavezetők mind lelkészi képesítéssel bíró férfiak, tehát igen szépen megférhetnek velünk lelkészekkel egy kalap alatt is. Sőt nemcsak hogy a nyugdíj-intézet ketté választását ellenzem, hanem az egyetemes közgyűlés igazságszeretetere apellálok ós kérem, hogy a theologiai akadémiák tanárainak biztosított eddigi négyszeres nyugdíjat, a most felemelni szándékolt nyugdíj kótszeressóre szállítsa le, de egyszersmind adja meg a nyugdíj intézet minden egyes tagjának azt a jogot, hogy mindennemű fizetendők megkétszerezése mellett kétszeres nyugdíjat biztosíthasson magának. Számításom alapján veszélyt, a nyugdíj-intézet veszélyét látom abban, ha a nyugdíj^ 800 koronáról egyszerre 2400 koronára emeltetik. Én a nyugdíjnak 1600 koronára leendő emetósét javaslom, már csak azért is ? / mert annyi a lelkészi fizetés minimuma jelenleg. így senki kebelében sem szül keserűséget. Ha azonban felsőbb matematikai számítás alapján az intézet a javasolt 2400 koronát rázkódtatás nélkül megbírja, akkor is azt mondom, egyformán hordozván a terheket, egyforma legyen nyugdíjunk is. En részemről nem irigylem, sőt szívemből örvendek neki., ha egyik-másik leikésztársam, kinek fizetése az enyémnél jóval kevesebb, nyugdíjaztatása esetén az enyémmel egyező nagyságú nyugdíjat élvez. A belépési-díj felemelését, miután a nyugdíj ez esetben reményen felül emeltetnék, jogosnak tartom. A nyugdíj-képesség felsorolása közé a 35 évi szolgálatot — beleértve a kápláni éveket is — felveendőnek mondom ós pedig úgy, hogy ez minden egyébtől eltekintve, magában elégséges jogcím legyen a nyugdíjaztatásra. Az özvegyi ellátást, mint most van, a nyugdíj felében kívánnám megállapítani. A nevelési díjat — tekintet nélkül az árvák számára — apátlan árvánál 200, teljesen árvánál 250 koronára emelném s az előbb felsorolt kivételek mellett 22 éves koruk betöltéséig kiszolgáltatnám nekik. így módosítva a javaslat úgy hiszem nagyobb megnyugvást támasztana, mint eredeti alakjában, mert sokkal közelebb járna az igazsághoz ós nem tévesztené szem elől a szeretetet sem. Bárcaújfalu, 1907. évi október 19. Horváth László, ev. lelkész. TÁRCA. Egy egyház háromszáz éves fennállásának története. (Folytatás.) Az alig létesült egyház mindjárt kezdetben a legnagyobb veszedelembe sodortatott. A pozsonyi plébánia, káptalan, prépost és az esztergomi érsek azonnal megindították az ellen-akciót, melynek meg is lett az eredménye, amennyiben egy királyi leírat megsemmisítette a papválasztást. Ámde a tanács ragaszkodott papjához. Erre Mátyás főherceg, mint koronázatlan király, magához rendelte a tanács tagjait, akik el voltak tökélve, hogy eljárásukat, ha kell, a bécsi bókében foglalt határozatok alapján meg fogják védeni, ami ellen a fhg., mint a béke egyik létrehozója bajosan tudna állást foglalni. Azonban Bécsben oly fogást alkalmaztak ellenük, amely újságánál fogva annyira meglepte őket, hogy az első pillanatban tehetetlenek voltak. Mátyás főherceg t. i. nem vonta kétségbe a pozsonyiak álláspontjának törvényességét, hanem azt mondta, hogy amennyiben Reif András prédikátor egyházi szónoklataiban kikelt a király ós ö ellene s így felségsórtóst követett el, nem tűrheti, hogy Reif még tovább is állásában maradjon ; követeli, hogy Pozsonyt huszonnégy óra alatt elhagyja ós senki sem merjen többé evang. istentiszteletet tartani. Hogy mikor, hol és mivel követte el Reif a felségsórtóst, arról természetesen a pozsonyiak nem tudtak, de nem mertek ellenkezni, mert az maga után vonta volna a katonai beavatkozást. A városi tanács nem tehetett egyebet, mint elbocsátotta első lelkészét, Reif Andrást. Megkönnyítette ezt az ö nyilatkozata, hogy ö kész a közérdeknek áldozatot hozni és állását elhagyni. Ho<?y felségsértési követett volna el, arra nézve magát ártatlannak tudja, azonban semmiféle vitatkozásba ' 'csátkozni nem óhajt. Reif András távozásával a rövid fennállású evang. egyház alig egy év múlva megszűntnek volt tekinthető. Ez az állapot nem tartott «sokág. Mátyás főherceg megszorult ós kénytelen volt 1608-ban a K. e. I. t.-cikkben a pozsonyi tanácsnak messzemenő szabadságot adni az evang. vallás behozatalára és gyakorlására, mert különben aligha sikerült volna megszereznie a koronát. A pozsonyiak e törvénycikk védelme alatt újból szervezkedtek ós meghívták második lelkészükül a Németországból elűzött (már itt is megkezdődtek ekkortájt a vallás miatt a retorziók) Heuchlin Simont, aki a zsolnai zsinat után a pozsonyi esperesség élére került. Az istentiszteletek mindeddig csak magánházakban tartattak. Bethlen Gábor diadalmas előrenyomulásának volt köszönhető, hogy a pozsonyi evangélikusok végre is templomhoz jutottak. A Pozsonyban tanácskozó rendek a katholikusok tiltakozása dacára is a Szt.-Márton templomot, mint Pozsony város tu-
