Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-31 / 44. szám

1907 EVANGELIKUS 1! ORÁLLO 389 nyert új és hatalmas táplálékot. Azok, kiknek a már­tírok vére csergedez ereikben ; azok, kiknek elei, még nem oly messze távol időkben, saját eleven testükön tapasztalták az üldözést: ösztönszerűleg kell, hogy idegenkedjenek az emberi lélek minden oly beteges elfajulásától, mely ezt a nemzetet, ahelyett hogy egy hatalmas egésszé összefoglalná, különböző értékű felekezetekre akarná széttörni. A felekezeti türelmetlenség csak a protestantizmus holttestén ke­resztül érvényesülhet ez országban. Mi vagyunk az a szikla, amelyen hajótörést kell szenvednie. Hogy a protestantizmus a magyar nemzeti élet egyik sarkalatos tényezője, arról tanúságot tesz az a történelmi tapasztalat, hogy valahányszor a protes­tantizmus hazánkban veszélyben forgott, veszélyben forgott a magyar nemzet is. S hogy igen sok táma­dás a magyar nemzet ellen a protestantizmus meg­támadásával vette kezdetét. És én meg vagyok arról győződve, hogy ha ily támadás a protestantizmus el­len ebben a hazában még egyáltalán lehetségessé válnék, az egész magyar nemzet érezné, hogy ilyen veszedelemmel szemben nemcsak a protestáns egy­házak, hanem az egész magyar nemzet érdekében, közösen ós vállvetve kellene sikra szállanunk. Nemzeti életünk múltja, jelene és jövője egy­aránt érzi egyházunk erőtadó, termékenyítő ós ne­mesítő hatását. Akkor, amidőn egyházunk alapjait szilárdítjuk, fennmaradását biztosítjuk és fejlődését előmozdítjuk, nemcsak egyházunk, hanem a hazasze­retet oltárán is áldozunk. Ez a fölemelő tudat adjon nekünk erőt, lelke­sedóst és kitartást, midőn gyamintézetünkórr buzgól­kodunk. Egyetemes gyűlés. Szokatlanul hosszú ideig, teljes öt, sőt a meg­előzőleg tartott bizottsági ülésekkel együtt 8 napon át tartott az idei egyetemes közgyűlés. Az érdeklő­dés, kitartás, a láng, a szenvedelem mind magasabb mértéket mutattak, mint ahogy már évek óta tapasz­talható volt. A tárgysorozatban előfordúlt kérdések fontosságán kivül egyéb okok is játszottak közre, amelyekről s különösen azok legfontosabbikáról la­punk vezető helyén fejtjük ki nézetünket. Részletes tudósításuuk a következő : A póuzügyi, jogügyi bizottságok, számvevőszók tárgyalásai után kedden (okt. 22-ón) d. u. fél 6 óra­kor a négy kerület közönsége ősi szokás szerint tisz­telgett Br. Prónay Dezső egyetemes felügyelő előtt az ö Bálvány-utcai lakásán. A tisztelgők érzelmeit Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök tolmácsolta ha­tásos, mélyenjáró gondolatokban gazdag beszédben, kifejezve különösen az egyházegyetem törhetetlen ragaszkodását érdemdús felügyelőjéhez és az utóbbi időben a sajtó hasábjain megjelent támadásokkal szemben is érzett változatlan bizalmát, végül őszinte szerencsekívánatait a báró családjában előfordúlt örvendetes esemény (egyetlen leánya fórjhezmene­tele) alkalmából. Eszmékben ós érzelmekben egyaránt gazdag volt az egyetemes felügyelő válasza. Rövid visszapillantást vetve az egyházi életet újabban át­lengő főbb törekvésekre, kifejezi azt a meggyőződé­sét, hogy egyházunk életének tulajdonképi vezére a közszellem ; ez az a hatalom, amely mindnyájunknak irányt szab, s aki az egyház ólén áll, annak ezt kell követnie. Nem akar az egyházban pártokat, sem po­litikai, sem egyházi értelemben. Ne legyen az egy­házban hatalmi küzdelem. Csak aki az egyházban kifejlődő közszellemmel tudja magát azonosítani, csak az haladhat a vezérek, az elsők között. Mint a köz­élet embere, jól tudja, ki van téve támadásoknak. Érték öt ilyenek máskor, máshol, másként is. Nem fogja magát általok zavartatni. Az egyház részéről jövő bizalmi megnyilatkozást mély hálával fogadja. Különös hálával ós megilletődéssel köszöni az egy­házegyetem jelenlevő képviselőinek a családi életé­ben előfordult esemény alkalmából kifejezett sze­rencsekívánatait. A kötelességérzet teljesítésének tu­data ós a családi boldogság a legtöbb — s majdnem az egyetlen igaz, édes jutalom, amit a Gondviselés kegyelme az ember számára e földi siralomvölgyé­ben tartott fenn. Könybelábbadt szemekkel rója le háláját az Urnák, hogy őt e jutalomban kegyelme gazdagságából részesítette. Áldást kér az egyházegye­tem működésére ós hálásan köszöni a tisztelgésben megnyilvánuló ragaszkodást. A jelenlevőkre mély hatással voltak e szavak. Meghatottan távoztak a felügyelő hajlókából a Deák­téri egyház dísztermébe a szokásos elöértekezletre. A fontosabb tárgyak (miniszteri leírat azon szerv meg­jelölése érdekében, mellyel az 1848. XX. t.-c. vég­rehajtása végett tárgyaljon a vallás- és közoktatás­ügyi kormány; a horvát ügyek ; az 1848. XX. t.-c. végrehajtása végett a kerületektől intézett fel­terjesztések; az 1907. évi XXVII. t.-c.-ben egyhá­zunkat érintő sérelmes intézkedések stb.) az idő rövidsége mellett is eléggé beható tárgyalásban ré­szesültek s e tekintetben különösen az elnöklő fel­ügyelő, Gyurátz F. püspök, Zsilinszky M. bányake­rületi felügyelő, Szentiványi Árpád tiszai egyházk. felügyelő, Laszkáry Gy. dunáninneni kerületi fel­ügyelő, Sztehlo Kornél egyetemes ügyész és Dr. Zsigmondy Jenő egyetemes főjegyző felszólalásai keltettek különösebb érdeklődést. A tetszés tőleg Gyurátz püspök beszéde közben ós végén tört ki szinte elementáris erővel, aki a szíveket megragadó módon fejtette ki azt az igazságot, hogy a protestáns autonomia drága kincse a haza alkotmányának s mégis, valahányszor az állam segítő keze felónk nyúlt, egy-egy darabot mindannyiszor letördelt ez autonómiából ós mi engedtünk, mert azt mondták : I így kívánja a haza érdeke. Most pedig — úgymond I — amikor más egyház áll elő kivételes kedvezmó­j nyek követelésével a népiskolai törvényjavaslatban : I akkor lehet kivételt tenni, mert nem protestánsokról I van szó. Ez — úgymond — nem igazság, nem jog | ós nem a történelem által indokolt eljárás. Nem ke­vésbé tetszett Laszkáry erélyes állásfoglalása, de különösen Zsilinszky élénk tiltakozása a szóbanforgó törvény rendellenes megalkotása ellen, s amaz óvása: vigyázzunk, mert ha az 1848. XX. t.-c. épületéből az egyik sarokkövet, az egyenlőség ós viszonosság kö­vét kihúzni engedjük : a többi lassan-lassan magától összeomlik. Miután még dr. Zelenka Lajos, egyetemes tör­i vényszéki jegyző az egyetemes íelügyeiő kérésére az értekezlet élénk helyeslése közben visszavonta beadott lemondását, néhány formaság elintézésével véget ért az értekezlet. Másnap reggel 2j\ 10 órakor a közgyűlést meg­előző istentisztelet tartatott meg. Poszvék tíándor egye­temes egyh. főjegyző buzgó imában kérte az Űr ál-

Next

/
Thumbnails
Contents