Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-17 / 42. szám

'369 o70 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 1907 véleményadás törvénytelen voltára, melyet a horvát-szlavon esperesség a püspöki hivatal tuclta nélkül, f. évi augusztus ' 13-án adott a horvát kormány leiratára, mely leiratot azonban az esperességi gyűlésen jelen voltak közül senki sem látta. Ez a véleményadás, mely az Ev. Orállló 38. számában olvasható, különben olyan, hogy ide is kacsint, oda is kacsint. [Hogy mikép született meg ez a véleményadás, arról az illetékes fórum még bizonyára fog tudomást szerezni.] Még csak azt akarom megjegyezni : „Csodálkozunk", ha a cikkíró esetleg egyházi hivatalt visel, hogy nem fél a zsinati törvények 324. §. e) és f) pontjától, hol a magyar haza és a magyar nemzet ellen való izgatásról és az egyház békéjének megzavarásáról, viszály előidézéséről van szó. De persze, ha „önálló" egyház lesz a horvát esperesség, akkor nem kell félnie ! Mindezt a szerencsésebb helyzetben levő magyarországi testvéreknek és illetékes felsőbb hatóságainknak akarta tudomására hozni egy szintén bácskai sváb magyar." üjbanovce, 1907. 1X/28. Wallrabenstein Jakab ev. lelkész. EGYETEMES NYUGDÍJINTÉZET. Az egyetemes lelkészi nyugdíjintézet. Ma betekinthettem Gyürky Pál, az egyet. leik. nyugdíj-intézet lelkes ós munkás ügyvivőjének azon „Javaslat"-ába, melynek alapján ö az egyet. leik. nyugdíj-intézet újjászervezését telepíteni akarja. Legyen szabad azt megismertetni és megbírálni. Mindenekelőtt ráutalok arra, hogy Gyürky Pál lemondott ama a kérdőíven megpendített óhajáról, hogy a nyugdíj-igenyt a jövedelemhez akarta fűzni, az állami nyugdíj-intézetet az egyházban meghonosítani. Valószínűleg a megkérdezettek nagy többsége egyenlő összegű nyugdíj mellett nyilatkozott. Egészen azonban még sem akart lemondani e tervéről, mert a 14. § ban megállapítja a nyugdíjt 2400 K-ban, annak azonban, »akinek fizetése kevesebb a 2400 K nyugdíj-átalánynál, a bizottság megállapítja a nyugdíj-átalányt az illetőnek fizetésével egyező összegben." A múlt évi egyet. leik. értekezleten e felett folyt a vita ós Gyurátz püspök indítványára kimondatott: a nyugdíj legyen egyenlő és mivel a lelkész jövedelme nem egyedül az 1600 K, hanem a kert használata is, átlag a kongruásnál 2000 K-ra rug, a miért is a nyugdíj, ha valahogy lehetséges, 2000 K legyen. Lehet-e a nyugdíj különböző az egyrangú tagokkal szemben ? Aki életében jövedelméből megtakaríthatott, az nyugdíjas állapotában sokkal jobban járjon annál, aki koplalt ós tán adósságot csinálni kénytelen volt? Egy kerület ezt erkölcs nélküli eljárásnak bélyegezte. Ne legyen külömbsóg boldogboldogtalan között! Itt rejtőzik az elfojtott tűznek, mely az egyenlőtlen nyugdíjt hirdette, a parázsa, melyet hideg hamuvá kell lehűteni. Mielőtt még tovább ismertetném a lelkészek nyugdíj-intézetét, fel kell vetnem azt a kérdést: megengedhető-e, hogy a lelkészi nyugdíj-intézet, mint fő meiló egy fiókintézet felállíttassók a theol. akadémiák tanárai, a püspöki irodavezetők, a vallástanárok ós az énekvezetök számára, még pedig akként, hogy évről-évre 30.000 K kihassíttatik a felemelt államsegély husz százalékából a fiókintózet számára, és hogy annak tagjai az állami tisztviselők módjára fizetnek és nyugdíj-igénnyel bírnak. Nem engedném e fiókintézet felállítását. A vallástanárok, amíg azokat az állam a tanári nyugdíj-intézetbe fel nem veszi, a püspöki irodavezetők tekintsék magukat mindenben lelkészeknek ; ha valamivel jobb is a sorsuk, mint sok kongruás lelkészé, nyugdíj-igényük azokén tul ne szárnyaljon És ha köziilök valamelyik lelkésznek megy, nyugdíj-jogosultsága más lesz, vagy mint lelkész más intézet tagja maradhat ? Az önálló ónekvezórek fizetése pedig aligha több a kongruás lelkészénél. Nincs ok arra, hogy ezeket a lelkészi nyugdíj-intézetből kitoljuk. A theol. akadémiák tanárait pedig, kiknek az egyet, gyűlés négyszeres díjakat biztosított, azokat sem bocsátanám el a lelkészi intézetből. A négyszeres nyugdíj 3200 K-ra jogosított, jogosítsuk fel őket jövőre a kétszeres díjra, amely 4000 K nyugdíjjal felér. Igaz, ők az egyetemi tanárok fizetését ós nyugdíj-jogosultságát követelik. Legyenek szerényebbek ; bíztassuk őket azzal, hogy az állam, ha a theol. fakultást beilleszti az egyetembe, őket is felveszi az állami nyugdíj-intézetbe, addig pedig maradjanak velünk lelkészekkel amugyis kettős joggal. Ha pedig az egyházegyetem a nyugdíjazás vagy elhalálozás alkalmával a kijutó díjt keveselnó, pótolhatja azt a I közalapjövedelemből vagy más forrásból. A fiókintézet felállítását ellenzem. Foglalkozom a továbbiakban az egyet, lelkészi nyugdíj-intézettel. A 4. §. azoknak is megadná a jogot a belépésre, kik 1897-ben belépni vonakodtak ós mint nem tagok kegydíjat kaptak. Ha azok kegydíjuk dacára a belépéstől tartózkodtak, azokat a nyugdíj tetemes felemelése idején sem meg nem hívnám, sem be ner fogadnám. Csak az eddigi kegydíjt továbbra is megadnám nékik. A 11. §. indítványozza a belépési dij felemelését 200 K-ra. Szerettem volna ezt csak az ezután belépőkre kivetni, de úgy sem ellenzem, sőt valamivel magasabb személyi járúlékba is egyeznék, ha a múlt évi leik. értekezlet ez ellen egyhangúlag nem tiltakozott volna. Egyet mégis kérnék : a 80 K pótfizetés vonassók le a nyugdíjasoknak ós az özvegyeknek az első (1908.) évben, mert ők, kik váratlanul jutnak kétszeres segélyhez, ezt köunyen elbírják. A 14. §-ban megígért 2400 K nyugdíjról, mely kevesebb a szegény számára, már beszéltem. Felvetem a kérdést: több jogot szerzett-e a jobbmódú az intézetnél, mint a szegénysorsú? Inkább valamennyinek valamivel kissebb összegű (2000 K) nyugdíj. Az intézet felvirúl e mellett ts a legtöbb felszólalónak szerény kívánsága a 1600 K nyugdíj-igényen túl se ment. Hadd legyen boldog az a nem várt nyugdíjhoz jutó, ha mindjárt lehangolt az, aki a jövő boldog álmaiból egyet foszlani lát. A 15. §. a)-ban csakis a 4U évi szolgálat utáni nyugdíj-jogról beszólnék, kihagynám, hogy az eddigi