Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-10-17 / 42. szám
III. év. Nyíre gyháza, 1907. október 17 . 42 . szám. EYAMEIIKUS ŐEÁ1LÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ' Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, inint az Ev. Őrálló mellék lete, minden hónapban. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára egész évre 10 kor , félévre 5 kor. negyedévre 2.50 kor. Egyes szám ára 40 fillér. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM- JEGYZÉK : Vezércikk. Legyen szemünk a látásra! Wallrabenstein Jakab — Egyetemes nyugdíjintézet. Az egyetemes lelkészi nyugdíjintézet, m. — Hitfelekezetiek e a kir. kath. és a szer/.etesi középiskolák az lStí3. évi XXX. t.-c. 47. §. .-zerint? Törköly János. — Tárca. Egy József császár korabeli kormányrendelet. Scholtz Oszkár — JBelÓlet. — Pályázatok. — Hirdetések. Legyen szemünk a látásra! Mindnyájunkat érdekel a Budapesten tartott kerületi gyűlésen szóba került horvát-szlavonországi esperességnek a magyarországi ág. hitv. ev. egyház kebeléből való kiválási törekvése. Hogy mily utakon igyekeznek a horvát-szlavon esperesség azon tagjai, kik a „Los von Ungarn" hívei, itt Horvátországban híveket szerezni, és milyen eszközöket használnak fel a magyar ev. egyetemes egyház elleni áskálódásra, azt igen szépen mutatja az „Agramer Tagblatt" szept. 24-én kiadott 211. száma, hol is ezen cikk jelent meg: „Horvát delegátusok a budapesti egyházi ker. gyűlésen." Nem csodálkozunk, hogy Magyarországon, Horvátország államjogi helyzetéről ellentétes fogalmak uralkodnak. Azon sem csodálkozunk, hogy a magyar ev. egyház nem tudja, vagy nem akarja megérteni, hogy Horvátország éppen államjogi helyzeténél fogva, elkerülhetetlen befolyással bír egyházi ügyekben. De azokon csodálkozunk, kik Horvátországból származnak, s innen azon kötelezettséggel lesznek kiküldve, hogy a horvát ev. egyháznak törvényes álláspontját védjék; az a kiküldetés pedig avval a nyomatékos inslrukcióval történik, hogy a horvát egyház határozataihoz híven járjanak el tisztükben. Joggal csodálkozhatunk, hogyan voltak azok mégis képesek szept. 19 én a budapesti konventen úgy eljárni követi tisztükben, hogy azt a „confuse Zeug"-ot nyilvánosságra hozták. Minek nevezzük ezt a működést, mely a horvát-szlavon esperesség határozataival homlokegyenest ellenkezik? Az tény, hogy a horvát-szlavon esperesség 1906. június 28-án Neudorfon tartott közgyűlésén a VII. pontban, (éppen az újpaztiai lelkész, Morgenthaler Ferenc, ki bácskai sváb-m.-gyar, s kire alig két éve süt a horvát* nap s ami ügyeinkben teljesen járatlan, szavazata ellenére) egyhangúlag elhatározta, hogy petíciót terjeszt a horvát országgyűlés elé, melyben az országgyűlés közbeltpósót kéri a magyar egyház részéről jövő erőszakosságok ellen ós kéri Már a nap is horvát. egyúttal az 1898. május 7-iki törvény revízióját. Ezen indítvány mellett az újpazuai egyházközség is szavazott lelkészük ellen. Tény, hogy ezen határozat alapján a horvátszlavon esperesség 1906. augusztus 22-én a horvát országgyűlésnek benyújtotta petícióját, melynek folytán ugyanaz az országgyűlés 1907. március 14-ón egyhangúlag elhatározta, hogy az 1898. május 7-iki törvény, moly által a horvát egyház akarata ellenére a magyar egyházba kebeleztetett, amint azt az országgyűlés elé terjesztett petíciója is mutatja, revízió aiá vétetik, ínég pedig abban az irányban, hogy egy önálló ev. horvái egyetemes egyház alakíttassék. Ily körülmények ós tények mellett félreértésekről beszólni, ós a horvát-szlavon esperesség törvényes eljárását desavouálni, ist unverantwortlich. Különben találkozunk mi még az esperességi közgyűlésen ezen kissé feledékeny követekkel! A budapesti gyűlés peroratiói különben nem oly tragikusok. Az önálló horvát ev. egyetemes egyház létesítése már csak rövid idő kérdése, ós a kérdés nem lesz Budapesten eldöntve, hanem a horvát „Sabornál", ahova tartozik. Az alap ehhez meg van vetve az országgyűlés 1907. március 14-iki határozatában. Ami különféle nyelvű horvát magyarjainknak pedig jusson eszükbe, hop;y kötelességük esperessógük érdekét védeni, azouban semmiesetre sem mindkettő ellen — intrigálni. Eddig a sérelmes cikk. Köszönettel tartozom a cikkírónak utolsó mondatáért, melyben azt júttatja a „horvát magyarom" eszébe, hogy kötelességük a saját espei ességüket védeni. Csakugyan kötelességünk szegény horvát esperességünk érdekét védeni, csakhogy nem a „Los von Ungarn" szellemében, hanem a magyar ev. egyetemes egyházhoz való hűség szempontjából, mert ez képezi a horvát-szlavon esperességnek létérdekét. Ezt védeni mindenkinek kötelessége, ki a magyar egyetemes egyházhoz hű akar maradni. Mindnyájunkat, kik a horvát-szlavonországi esperességben mint lelkészek működünk, de a magyar egyetemes egyháznak hű gyermekei vagyunk, vérig sért a fenti cikk. Azt a benyomást,