Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-10 / 41. szám

'363 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 Az árvák ügyének ilyen rendezése meg fog felelni a keresztyénségnek evangéliomi szellemének, hogy minden gyülekezet maga gondoskodik árvái­nak eltartásáról, neveltetéséről. Meg lesz a haszna, hogy ily rendezéssel meg lehet az eszme megvalósítását azonnal kezdeni, s nem kell várni, míg az egyháznak meg lesz az a nagy tökéje, mellyel egy árvaház létesítéséhez foghatna. A pénz hiánya itt nem lesz annyira ag­gasztó ós érezhető, mert ez esetben nem lesz oly nagy költségre szükség és nagyobb lesz az áldozatkészség. A soproni már meglévő árvaház egy néhány árvát elfogadna 400—400 koronáért, természetes, ha többet akarnánk ott elhelyezni, még többe kerülne, mert a tömeges felvétel miatt szükségessé váló újabb berendezésekhez külön kérne még támogatást. Fa­lusi gyülekezetben a jelzett módon való elhelyezése, egy-egy gyermeknek pedig — mindent beleértve ós sokat számítva — legfeljebb 240 koronába kerül, (Városon az állam 1 — 1 növendék eltartásáért 100-120 koronát fizet!) És nagyobb lesz az áldozatkészség is. Ha most gyüjtünk intézeteink, tápintózeteink javára, csak urainkhoz, jómódú egyháztagjainkhoz földúlhatunk kérelmünkkel, megvagyok győződve, hogy ha árvá­ink javára gyüjtünk, kivált ha a községben vagy legalább a szomszéd községben látják az árvákról való gondoskodást: a legszegényebb is ós pedig szívesen fogja meghozni áldozatát az irgalomnak ezen oltárára! Látván a hitünk cselédjei iránt tanúsított jócselekedeteinket, nem kell nagy ékesszólás, az ár­váknak látása megindít mindenkit, hogy adjon abból, amit Isten adott, hogy Jézus nevében felvehessük gondját-egynek-egynek az apátlan, anyátlan kisde­dek közül. Más erkölcsi haszna is lesz, még pedig a hit­búzgóság emelésére az, hogy reámutathatunk a saját községünkben is ev. hitünk gyümölcseire, hogy ev. egyházunk nem a holt hiten, hanem az eleven hiten alapszik, mely meghozza jó gyümölcseit ós látván ezeket, dícsőiteni fogja a hívek serege az Urat. Gyermekeinkre meg az az előnye lószen az ílykópen való gondozásnak, hogy mint kortársaik, pajtásaik, ők is rendes iskolai oktatásban ós szülői, családias nevelésben fognak részesíttetni. Nem sza­kittatnak ki környezetükből, szülő földjükön rokonaik, ismerőseik körében nőnek, megmaradnak abban a józan légkörben, hol ismerik a munkát, nem szokik már gyermek korában a „haza cserólósó"-hez, nem oltatik bele már zsenge korában a vándorlás hajlama, ami valláserkölcsi, nemzeti szellemben ne­velési ós jellemképzósi szempontból ugyancsak na­gyon figyelemre méltó. Azon kívánságnak, hogy elemi oktatásnál ma­gasabb iskolai nevelésben nem részesülhetnek árvá­ink, hogy nem lesz így alkalom arra, hogy polg. és gimn. középiskolákat járassunk velők — az igaz, de ez éppen nem baj, sőt hazai közviszonyainkat te­kintve, amidőn mindenki a tudományos pályákra törekszik — szinte kötelesség erre ujabb módot nem adni. De másfelől azért sem szabad ily törekvést az árvákról való gondoskodás eszméjével összekapcsolni, mert jól vegyük fontolóra, hogy egyházunk elsőrangú feladata oly árvákról gondoskodni, kiknek nincs anyagi tehetségük, akik szegények, elhagyatottak. Ezeket pedig kitaníttatni megint oly terv volna, mi csak újabb akadályt gördítene feladatunk teljesítése elé ós amellett felesleges cselekedet volna. Amely árvának van vagyona, arról gondoskodik gyámha­tósága, azt elhelyezheti ós kitanítathatja gyámja. Nekünk a szegény árvák ügyének kell szemünk előtt lebegnie, s amidőn korunk levegőjében úgyis a mun­kakerülós, a munkának lebecsülése, és a könnyű munka árán is fényűző és könnyelmű, léha élet utáni vágy átkos, beteges áramlata dominál, — ev. egyházunk ne segítse azt elő, hanem hasson közre minden téren és nevezetesen az árvákról gondosko­dásában, hogy munkás, kötelességtudó, önmagukat fenntartani tudó polgárokat ós hitbúzgó egyházias szellemű egyháztagokat neveljünk. Melegen ajánlom szerény, de az ügy iránti me­leg szeretetből fakadt gondolataimat mindazoknak szíves figyelmébe, pártolásába, kik az ügyért lelke­sedve, azt a megoldás révébe juttatni törekszenek. Gondoskodjunk árváinkról, ne árvaház létesítésével, hanem intózmónyszerüen a gyülekezet által, melynek feladata teljesítésére alapítson az árvák céljaira összegyűlt feleslegből az e. e. e. gyámintézet „e. e. e. gyámint. árva alapot." /'. v. A másodlelkész. — Egy zsinati tárgy. — Egy pár óv óta az is van. Pedig azelőtt nem volt. A zsinati törvény ismeri. Szülte a szükség. Mert a püspök urak el lévén halmozva irodai dol­gokkal, örökké nem bízhatták a gyülekezetet a káp­lánokra s így másodlelkószt választottak. Máshelyütt meg a segédlelkósz-hitoktató megnősülvén, keveselte, restelte saját gyermekei előtt a kápláni elnevezést ós így lett másodlelkósszé. Titulus sine vitulo. Hisz az egyházközségnek nem került csak egy tollvo­násába. Azonban szegény másodlelkész furcsa helyzet­ben van. Ég ós föld közt lóg. Felemás ember, két­éltű, amphibium. Lelkész, de nem installálják, nincs gyülekezete, nincs temploma, nincs még stólája sem, ha csak a hívek külön nem adnak neki. Különben az első lelkésznek feltétlenül alá van rendelve. Sze­rencse, hogy legalább a presbyterium tagja ós hogy felvették a nyugdíjba. Kórdós azonban, ho£?y szol­gálati éveit beszámítják-e? Mert a reformátusoknál nem ismerik el azokat. Mondják, miért nem megy rendes lelkésznek? Igaz! Csakhogy nehezen választják, családi viszo­nyai, jobb fizetése, gyermeknevelés visszatartják a városban. Ismerek egyet, ki sokszor pályázott, de máig is csak címzetes lelkész ós úgy érzi magát, mint a hal a szárazon. Zsinattartásra készülünk. Nem lehetne a zsinat tárgyai közé telvenni ezen állás rendezését is? Vagy törüljük el az egész intézményt ós akkor a szegény másodlelkószek legalább tudni fogják, hogy nem léteznek többé. Difficile est satyram non scribere ! E. F. B E L É L E T. Miniszteri elismerés. A vallás- ós közoktatás­ügyi m. kir. miniszter Eröss Samu jolsvai ág. hitv. evang. népiskolai tanítónak az ifjúsági egyesületek szervezése ós vezetése körül kifejtett hasznos mun­kálkodásáért elismerését fejezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents