Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-02-01 / 5. szám
III. év. Budapest, 1907 február í. 5. szám. EYAMELIKUS ŐEÍLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és diját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : GEDXJLY HENRIK evang. lelkész, Nyíregyháza. KIADÓHIVATAL J HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Beköszöntő. Geduly Henrik. — Nyilt válasz a „Nyilt levél"-re Szontagh Andor. — Tárca: A protestáns iskola és irodalom a XVIII. században. Kovács Sándor. — Szemle. — Külföld. — Egyházi élet. — Irodalom. Beköszöntő. Az egyházkerületek elnökségeinek megbízásából a mai nappal átveszem a lap szerkesztését. Mielőtt munkához fognék, e helyről kivánom tájékoztatni lapunk igen t. olvasóközönségét a nehéz és felelősségteljes feladat teljesítésére történt vállalkozásom indokairól és céljairól. Kovács Sándor, az eddigi szerkesztő, az egyházi irodalomnak egyéb téren való lekötöttségénél, részben egyéni tapasztalatainál, részben egészségi állapotánál fogva is megvált annak a lapnak a szerkesztésétől, a melynek alapítása s pályafutásának eddigi két esztendején keresztül valóban a kor színvonalán maradása a volt szerkesztő elévülhetetlen érdemét fogja képezni mindig. Finomult ízlés, előkelő összefoglaló szellem, tudományos tartalom, vallásos buzgóság, meleg egyházszeretet jellemezték az ő szerkesztői működését. Részemről s azt hiszem, a hazai evang. közvélemény minden számottevő tényezője részéről csak a legnagyobb sajnálattal látjuk őt távozni arról a polcról, a melyen nem közönséges sikereket tudott felmutatni s a melyen alig lesz pótolható. Hogy utána mégis vállalkoztam a szerkesztésre, annak okát kedves olvasóink, külső körülményekben keressék. Úgy állott elém a kérdés és a megbízatás, hogy egyházszerető szivem becsületbeli kötelességnek érezte annak teljesítését. Egyéb téren való nagy elfoglaltságom dacára is Isten megsegítő atyai kegyelmében bízva, egyházszerető lelkész — és világi testvéreink támogatását kérve és várva — a mai számmal megkezdem hát szerkesztői munkámat. Megkezdem abban a tudatban, hogy egyetlen egyházi közlönyünk kellő gonddal, az egyházi élet széles mezejének minden részét figyelemben részesítő szellemmel való szerkesztése közegyházi életünkre nézve csak áldásos lehet. * * Legyen szabad ez alkalommal kifejezésre juttatnom azon irányelveket, a melyek követése egyúttal szerkesztői programmomat képezi. Első és legfőbb elve működésemnek a fölfelé és lefelé való teljes függetlenség. Nézetem szerint ez a legelengedhetetlenebb kelléke a lap helyes irányban való vezetésének. Eltekintve attól, hogy ma már különben is a gondolat és írásszabadság korszakát éljük s maga az egyházi közélet is mindinkább és inkább megtisztul a sötét idők ama sötét hagyományaitól, a melyeknél fogva hatalmi szóval igyekeztek úrrá lenni az egyén lelkiismeretén; eltekintve attól, hogy a protestantizmus éltető lelke a gondolatközlés szabadsága és jaj annak a protestáns evangéliumi testületnek, a mely ezt a drága kincset a törtetés, a megalkuvás, az alkalmazkodás és a félremagyarázott illemszabályok takarója alá rejti: a szerkesztő egyéni felelősségének elve is már jóeleve kizár minden kívülről jövő beleavatkozást, bármiféle irányzatok szolgai követését és diktatúrát. Szerkesztésem ideje alatt mindezektől függetlenül óhajtom teljesíteni munkámat. A „Hivatalos Közlemények" fentartásához is, a mit nagyon óhajtandónak tartanék s a mire nézve már e helyütt is felhívom az egyházkerületek összes tényezőinek szíves figyelmét, a munkatársak díjazásához ám járuljanak hozzá az egyházkerületek, de ez a külső támogatás többet nem jelenthet és szerkesztésem ideje alatt jelenteni nem is fog, mint azt, hogy a hazai négy egyházkerület érzi és teljesíti amaz erkölcsi kötelességét, a melynél fogva — nem lévén a kor színvonalán álló más egyházi közlönyünk — ennek az egyetlen s így feltétlenül szükséges sajtó-orgánumnak fentartásához hivatalosan hozzájárul. Ám egyébként semmi befolyást nem gyakorol, nem gyakorolhat és nem is szándékozik gyakorolni a lap szellemi vezetésére. Ez elvből következik, hogy bárhonnan jövő vélemény közlésének — ha az igaz egyházi érdeket szolgál és sértő személyeskedéstől távolállva,