Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-03 / 40. szám

'351 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 csupán 2000 forint lett az alapítványi összeg. Miután a végrendeletben sincsen szó sem arról, hogy milyen •vallásának, sem arról, hogy milyen fakultáson beírott­nak kell lennie, hanem csupán arról, hogy Szirmay nemzetéből (esetleg úgy is magyarázható, az ő csa­ládjából) tehát magyarnak kell lennie s miután más­felöl a Szirmay családnak fenntartatott a jog, hogy az ösztöndíj élvezőt ő maga határozza meg s jelölje ki, ez okból természetes, hogy az ösztöndíjat élvezők között nemcsak evangélikusok, hanem más vallásúak is voltak ós hogy nemcsak theologusok, vagy böl­csószethallgatók, hanem joghallgatók, orvosnövendó­kek ós gazdászok is élvezték azt. Ehhez a Szirmay családnak a végrendelet értelmében feltótlen joga van s ha ezzel a jogával ól, az rosszul eshetik ugyan egyikünknek, vagy másikunknak, de az eljárását nem rosszalhatjuk. Merőben hamis tehát az az állí­tás, hogy a Szirmay-fóle ösztöndíjak „theologusok részére" lettek alapítva. Az ösztöndíjat néhány év óta nem adja ki a -család ; még pedig a következő nagyon súlyos ok­•ból: a greifswaldi egyetem tanácsa — szerintem sofista okoskodással — azt hozta ki a végrendelet . szövegéből, hogy az ösztöndíjat csak evangelikus theologusnak adományozhatja a család ; más fakul­táson tanulónak s más vallasúnak azonban nem. A család ez ellen tiltakozott s az ösztöndíj adományo­zást mindaddigra felfüggesztette, míg az egyetemi tanács ezen határozata hatátyon kívül nem helyez­tetik. Hogy ez az áldatlan állapot ifjúságunk nagy kárára meddig fog tartani, azt bajosan lehet előre látni. Ezen tóvedesek mellett a tudósítónak az a meg­jegyzése, hogy a theologusok részére alapított sti­pendiumhoz „ma már alig juthat hozzá theologus, legfeljebb, ha alkuszik azokkal, akik a stipendium felett rendelkeznek", oly sértés arra a tisztakezü s éppen a theologusokkal szemben jóindulatú Szir­mayra nézve, amelyet semmiképen sem érdemelt meg s végzetes hatású lehet, mert az ösztöndíj ado­mányozási joga könnyen átmegy a Szirmay család katholikus ágára s akkor éppen nem számíthatnak arra, hogy a mi theologusaink élvezhessék az ösz­- töndíjat. Körülbelől 15 óv óta igen sok theologusunk­nak közvetítettem ezt az ösztöndíjat, de az illetők azt mindig minden alkuvás nélkül kapták, sőt nem egy izben az utalvánvozó Szirmay családfő még a szük­séges okmánybólyeget is a sajátjából fizette. Nagyon jól tudom, hogy régebben megtörtónt s megtörténhe­tett ily alkú, de épen azért óvatosaknak kell lennünk állításainkban s az utódokat nem szabad megbélye­geznünk az elődök hibái miatt. Személyes tapaszta­lásom alapján állíthatom, hogy ezt az ösztöndíjat, egyes •esetektől eltekintve, evang. theologusaink élvezték. Mayer Endre. A bányai egyházkerület közgyűlése. (II. közlemény.) Lapunk mult számában közöltük Zsilinszky Mi­hálynak, a bányai egyházkerület érdemdús felügye­lőjének, atiszai egyházkerülettel egyidejűleg, szeptem­ber 18.-20. napjain tartott bányai egyházkerületi közgyűlésen elhangzott megnyitó beszédét. Az előt­tünk fekvő tudósítások alapján most a közgyűlés főbb tárgysorozati pontjainak elintézéséről adunk •számot. Előzetesen azonban két gyakorlati észrevé­telt kockáztatunk meg. Nem tartjuk egészen gyakor­latiasnak, ha két egyházkerület egyszerre, egy idő­ben tartja közgyűlését. Az 1848. XX. t.-c. végrehaj­tása, a nyugdíjintézet revíziója, istentiszteletünk egységesítése, a zsinattartás kérdése, egyetemes vallástanítási tanterv, az egyházi sajtó kérdése stb. stb. oly fontos ügyek, amelyek körül nagyon is óhajtandó volna az egyházkerületek egyöntetű, vagy legalább a lényegben megegyező állásfoglalása, már pedig ez több egyházkerület közgyűlésének egy idő­ben való megtartása esetén ós az egyik egyházke­rület határozatainak a másikkal hiteles alakban való közlése nélkül alig lehetséges. A következés azután az, hogy az egyetemes közgyűlésen egymástól el­térő kerületi határozatok tárgyaltatván, a „Consensus ecclesiae" meg nem állapítható, a legfontosabb kér­dések megoldása késik, a bonyodalmas ellentóteket tartalmazó kerületi határozatok lefelé ismét új ós új retortákon keresztül képezik megbeszélés tárgyát ós a központi végrehajtás — ha valamely eszme meg­valósításával nem rokonszenvez — teljes joggal hi­vatkozhatik, mint fontos akadályra, a kerületek ha­tározatainak divergentiáira. Sokat lehetne továbbá beszólni még arról is: mily mólyen megalázó az egyetlen magyar evang. egyházi lap szerkesztőjére nézve az, ha ismételt felkérések dacára egy egész egyházkerületben, sőt az idén már a másodikban, nem akad egyetlenegy tollforgató ember sem, aki becsületbeli kötelességnek ismerné a saját egyház­kerülete közgyűlésének tanácskozásairól a hozzá leg­közelebb álló' lapot tudósítani, úgy hogy a szer­kesztő, hogy valamelyes tudósítást mégis adjon, elveivel ós lapja móltóságával ellentétesen, kényte­len más lapokból összeböngószni néhány adatot az egyetemes egyház közönségének az egyes egyház­kerületek megállapodásai felől való tájékoztatása érdekében. A kerületek vezetősége — reméljük — a jövőben saját hatáskörében fog gondolkodni e tűrhetetlen helyzet szanálásáról, amely joggal támaszt bennünk keserűséget ós joggal vetteti fel általunk azt a kérdést: mire való akkor az egyházi lap, ha magok az egyházi férfiak az egyházi élet egyik legfontosabb megnyílvánúlásáról, a kerületi közgyű­lésekről a politikai sajtót igen, de az egyházit nem tudósítják? Úgy látszik, a munkamegosztás ós a köz­érdekben való tapintatos, figyelmes és tudatos eljá­rás erre mifelénk még csak gyermekkorát éli. Rátérve már most az előttünk fekvő más hírla­pokban közölt tudósításokra, úgy látjuk, a bányai kerületi közgyűlést az idén leginkább a horvátországi egyház hovatartozandóságának kérdése foglalkoztatta. Lapunk egyik legközelebb múlt számában közöltük a horvát-szlavon egyházmegyének határozatát a te^­kintetben, hogy külön autonom, autokephalis tarto­mányi egyházzá vagy egyházkerületté óhajt szervez­kedni. A mi álláspontunk e kérdésben más nem lehet, mint a közjogilag és egyházalkotmányilag egyedül helyes együvétartozás álláspontja. Hogy aztán esperesség vagy külön egyházkerület alakjá­ban tartozzók-e a horvát-szlavon egyházmegye a magyarországi ev. egyetemes egyház kötelékébe : az tisztán célszerűségi, gyakorlati kórdós. De a törvé­nyes alap : az egyházi alkotmány 1. §a, amely a közjogilag Magyarország területén fekvőnek tekin­tendő horvát-szlavon egyházmegye híveit minden kétség kizárásával a magyarországi evang. egyház egyetemének kötelékébe utalja. Ugyanezen felfogás­nak adtak kifejezést a bányai egyházkerületi köz­gyűlésen Csipkay Károly, Osztroluczky Miklós, Mor-

Next

/
Thumbnails
Contents