Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-03 / 40. szám

III. év. Nyíregyháza, 1907. október 3. 40. szám. // EVAMELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló mellék lete, minden hónapban. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2.50 kor. Egyes szám ára 40 fillér. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőhbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM-JEGYZÉK : Vezércikk. Felháborító eset! Ev. árváink ügyében. (Vége köv.) — Egyetemes nyugdíjintézet. Az egyetemes nyugdíjintézet revíziójához. Varga Pál. — Tévedések s liibák. Mayer Endre. — A bányai egyház­kerület közgyűlése. — Szemle. — Belélet. — Hirdetések. Felháborító eset! Bocsánatot kell kérnünk m. t. olvasóinktól e lapnak kissé késedelmes megjelenése miatt; azonban az utolsó pillanatban, lapunk zárta előtt közvetlenül oly eseménynek jöttünk tudomására, a mely evang. egyházunk újabbkori történeté­ben eleddig páratlanúl áll, — a melynek mását csak valahol régen, a Kollonicsok és Szelep­csényiek idejében találjuk meg. Lelkünk mélyén éf7f4í fe%4b^f>dássai, a szólás- és sajtószabadság és a protestáns egy­házi autonomia hatalmi szóval történt megsér­tése feletti mély keserűséggel közöljük az ese­tet, úgy, amint történt és felkiáltunk, és dörgő szóval harsogtatjuk végig szerte ez országon: hát már ennyire jutottunk, hát a protestáns lel­késznek, ha egyháza jogát, igazát védi, ha egy nem rendes formák szerint létrehozott törvény­szakasz felett jogos kritikát gyakoroi: ezért üldözés, talán börtön jár? . . . Hát akkor fog­jon minket is perbe a királyi ügyész, tartóztassa le mindenekelőtt a tiszai és dunáninneni egyház­kerületek felügyelőit, a kik nem kisebb energiá­val, habár talán simább kifejezésmódot hasz­nálva, támadták meg az 1907. eviXXVIÍ. t.-c.-be becsempészett hírhedett szakaszt, — és fogjon perbe minden épkézláb és becsületes szívű pro­testáns embert e hazában, mert — ha a végre­hajtási utasítás sokat enyhített is a dolgon, — de magának ennek a törvényszakasznak a létre­jötte igenis minden hű protestáns embernek botránykő volt, az ma is, és lesz minden ügyész­ségi beavatkozás daczára mindörökké . . . Re­méljük, hogy a méltatlan üldözés alá fogott mezőberényi lelkésztestvérünk: és benne az auto­nom egyházi jogok, a szólás- ós vélemény­szabadság joga fényes elégtételt fog találni a mélyebb belátással rendelkező magasabb igazság­ügyi fórumokon és a vallásügyi téren a protes­táns egyházak közvéleménye előtt immár jó­formán csak tépett babérokkal rendelkező Apponyi-korszak nem fog gazdagodni efféle középkorba való üldözési esettel! Magát az esetet ekként beszéli el a „Békés­megyei Közlöny" szept. 22-ikón megjelent cikke : „Bimpör egy békésmegyei pap ellen. Az üyyészség nyomoztat. Nagy feltűnést keltő izgatást ügyben ín^tott nyomozátot <z aradi ügyészség. Az arad-békési evangélikus egyházmegyének Aradon tartott legutóbbi közgyűlésén Bárdy Ernő mezőberényi ev. íelkész ugyanis indítványt olvasott föl, melyben tiltakozni kivánt az idén szentesitett népiskolai törvény ellen ós azt kivánta, hogy az egyházkerületi ós az egye­temes közgyűlés utján Írjanak föl az ellen, mert rendelkezései minden egyházát szerető lutheránus embernek arcába kergetik a vért, mivel azok le­alázok az evangelikus egyházi autonómiára, sérel­mesek a tanítókra. Bárdy meg is nevezte a törvénynek ama ren­delkezéseit, amelyeket lealázóknak tartott, midőn a legnagyobb sérelemnek azt tüntette föl, hogy az idézett törvénycikk felekezeti ós községi iskoláknak nyújtott állami segítség arányában az eddiginél na­gyobb befolyást biztosit az államnak az ellenőrzésre ós bizonyos fegyelmi jognak gyakorlására. Ez az indítvány megtámadta a törvényhozó­testület tagjai közül azokat, akik, mint evangélikus vallású képviselők ós főrendek, büntetlenül rést ütni engedtek a lutheránus autonomián, mely az evan­gélikus egyháznak utolsó védbástyája ós amely vér­rel szerzett békekötéseken ós országos törvényeken alapul. Meg akarta a képviselőket rovatni azért, mert „egysem találkozott közöttük, aki bátran síkra mert volna állani az „egyház önkormányzatát nagy veszedelemmel fenyegető" törvónyczikk ellen. Végül igy folytatta a megokolást: „De nemcsak tiltakozunk, hanem megsértett jogaink orvoslását okvetlen követelnünk is kell. Csak a vak nem látja, hová sodor bennünket az az áram, melybe a Regnum Marianumnak ebbe az ujabb fénykorába jutottunk."

Next

/
Thumbnails
Contents