Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-09-19 / 38. szám

'337 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 A lelkész és kántortanító fizetésén fölül visel liívünk még más terheket is, az igaz. Nagyobb most a7. egyházi javak után az állami adó s más egyéb kiadások : egyházmegyei, kerületi, egyetemes célokra, közalapra stb. Ez tagadhatatlan tény. Ámde régi magyar tör­vényeink értelmében az úri osztályhoz tartozó hívek oly kiváltságot élveztek, hogy az egyházi adózás alól fel voltak mentve. Az utolsó zsinat óta azonban most ók is törvényesen meg vannak adóztatva. Vájjon kinek a javára szolgál ez ? Nem a paraszthí­vek javára, mint akik addig minden terhet magok vi­seltek ? ! Az ón egyházamban e tekintetben most olyan az arány, hogv a lelkész ós tanító fizetésén fölül eső kiadásoknak 2/a részét viselik az urak ós csak V3 részét a parasztok. Tehát itt a 70% sem nem jogos, S9tn nem igazsá­gos, minthogy ez a többi címek rovására esik ós mert aki terjeszkedik, az foglal. Most már ezzel szemben vegyük a mi közigaz­gatási helyzetünket. Itt nem említek mást, — mert hiszen abból, amit mondok, lehet következtetni — -csak azt, hogy szégyenpír futja át arcunkat, midőn püspökeink, akik oly fáradságos munkát végeznek, oly méltóságos állást foglalnak el protestáns egy­házunk képviseletében, nobile officiumképpen, más egyházak püspökeivel szemben oly nyomorúságos jelenséget képeznek ! Itt gyökeresen segíteni kell, kedves pap^ár­saim ! ós e tekintetben ne hagyjátok magatokat el­tántoríttatni holmi hierarchia ördögének a íalra mázolásával egyrészt, másrészt, mert a közigazgatás dotálása könnyít a hívek terhein is, amennyiben le­veszi vállaikról a cathedraticum ós agentionale s más egyházmegyei, kerületi s egyetemes kiadáso­kat: maga a közigazgatás 33%-kal volna dotálandó. Et nunc venio ad fortissimam rem — és ez a lelkészi kar fizetése. Véghetetlen a lelkészség nyo­morúsága. Ezerhatszáz korona minimum! Ki látott ilyet a föld kerekségén? Egy fórfiú, aki 8 évi kö­zépiskolát végez, érettségit tesz, 4 évig járja a theológiát ós oly exponált állást foglal el a társada­lomban : hogy egyeztethető ez össze a 800 forint óvi alamizsnával? Mintegy kényszerhelyzetbe hozza a lelkészt, hogy tartsa meg a coelibátust, mert ha meg­nősül, gyermekeket kell nevelnie, ós ez a falusi lel­késznek nemcsak hogy fölemészti az egész jövedel­mét, hanem még adósságba is veri. Ha már, mint fungens papoknak, nyomorog­nunk kell, legalább az a biztos reményünk legyen, hogy ha nyugalomba vonulunk, vagy ha meghalunk, özvegyünkneks árváinknak tisztességes nyugdíjuk lesz. Erre azonban az állami dotációnak 15%-a kevés, itt is szükség, még pedig égető szükség van legalább 33%-ra, Végül arra a kérdésre: egyenlő legyen-e a nyugdíj, avagy a lelkészi fizetés arányában? — ón a magam részéről úgy szavaztam, hogy a nyugdíj egyenlő legyen; még pedig azért, mert szeretném ón látni azt a számfejtő kapacitást, aki a lelkészek által befizetett óvi járúlókokon kívül, másunnan ér­kezett tökók kamataihoz, vagy akár a tőkékhez — ú. m. állami segély, közalap, egyház stb. — képes volna a nagyobb jogot a nagyobb fizetésű lelkészek számára, mint valóban filigráns számtani problémát megfejteni. Fényes Lajos, gutái lelkész. B E L É L E T. Lelkészbeiktatás. Folyó hó szept. 8-án iktatta be hivatalába Jánossy Lajos, a fejér-komáromi egy­házmegye esperese, a bokodi ev. gyülekezet új lel­kipásztorát, Szalay Mihály volt pápai másodlelkészt a nyugalomba vonult Schmid Mihály örökébe. A be­iktatási üanepólyen képviseltette magát a testvér reíormátus egyház, a róm. kath. egyház, mindegyik saját lelkészével az ólén, ami minden bizonnyal szép megnyilvánulása a bokodi gyülekezetek közt lévő felebaráti szeretetnek, bókós egyetértésnek. De kép­viselve láttuk ott a világi elemet is. Ott volt a já­rás népszerű főbírája, Konkoly Tege Dénes, többek­nek kíséretében. A beiktató esperes szívet-lelket emelő szavai után, ki mindeneket megindítva ecse­telte a szép hivatást, a munkatórt, amely az ifjú lelkészre várakozik, közbeeső ónekversek elhangzása után Szalay Mihály lelkész mondotta el (I. Kor. II., 1.—2. v. alapján) költői gondolatokban gazdag, ki­váló képzettségről, élő hitről tanúskodó, szónoki hévvel előadott beköszönt:» beszédét. Az istentiszte­let után közgyűlés tartatott, hol több folyó ügy el­intézése után az új lelkész beiktatása emlékére 100 K-ás alapítványt tett, melynek kamatai jó magavi­seletű, szorgalmas iskolás gyermekek jutalmazására fordíttatnak. A jóságos Isten áldja meg az új pász­tort ós a hívek seregót. Hintegetvén ez igazságnak magvait, fakadjon az élő hit, s békesség lakozzék minden háznak falai között. Segédlelkészek elhelyezése. Gyurátz Ferenc püspök a f. ó. augusztus hó 25-ón Szombathelyen fel­avatott segódlelkószeket a következő helyekre dis­ponálta: Balikó Lajost Nagy-Geresdre, Dormer Fri­gyest Györ-Síemeróbe, Ébenspanger Sándort Kört­vólyesre, Hanzmann Károlyt Répcelakra, Ihász Mihályt Vadosfára, Ihász Lászlót Kisbabothra, Péter Sándort Csikóstöttösre. Jakab Iván Orosházára nyert meghívást. Halálozás. Kochmeister Frigyes br., a pesti ev. egyházközség presbytere ós tiszteletbeli felügyelője, f. hó 11-ón költözött el az élők sorából. Az elhunytat, aki számos ós bőkezű adományával örök emléket állított magának egyházunkban, nagy részvét kísérte sírjába. A nagybányai templom építésére adakoztak (II. közlemény): Ref. egyház Kunmadaras 4 K, új­pesti általános önsegélyző egylet 2 K, veszprémi ev. gyámintózet 1 K, magyar földrajzi intézet Budapest 7 K, ref. egyház Szkulya 7'32 K, szepesmegyei gazd. szesztermelő ós szeszfinomító rószv. társ. Lőcse 10 K, Ref. egyház Öcsöd 4 K, ev. gyámintózet Diósgyőr 2 K, misórdi ev. egyház 5 K, debreceni ref. egyház 10 K, Kölcsönös Sególyző Szövetkezet Klenóc 6 K, Magyar aszfalt rószv. társaság 40 K, korponai takarékpénztár 2 K, szentesi központ, takarékpénztár 2 K. A kegyes adakozóknak hálás köszönetet mond: a nagybányai ág. h. ev. egyház. Szabó Adolf, felügyelő. Révész János lelkész. PÁLYÁZATOK. A gömöri ágost. hitv. evang. egyházmegyébe­kebelezett kuntapolcai magyar nyelvű egyházban a rendes lelkészi állás megüresedett, melyre ezennel pályázat nyittatik.

Next

/
Thumbnails
Contents