Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-09-19 / 38. szám

'332 EV

rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 pektive az illető országok törvényeihez alkalmazkodik ; 14. nevezetesen pedig mivel Horvát-Szlavonország vallás- és közoktatási ügyekben teljesen önálló s független; mindezen okok a tekintetbe jövő faktoroknak kötelességévé teszik egy egészen új prot. törvény kidolgozását, mely törvény által az ág. hitv. ev. egyház HorvátSzlavonországban autokefelis autonom s minden más egyet, egyháztól teljesen független horvátszlavon ág. h. ev. egyetemes egyházzá emeltetnék." Más oldalról oly vélemény adását Indítványozták, hogy külön jogokkal felruházott kerület volna alkotandó. Az esperességi közgyűlés következő véleményadásban egyezik meg: vagy alkotandó egy autokefalis, független egyetemes egyház, vagy pedig egy külön kerület, felruházva a független egyetemes egyház attribútumaival, a magyar ev. egyház kebelén belül. Mindkét esetben azon teltétellel, hogy teljes vallásszabadság, teljes egyházi autonomia s teljes anyagi kárpótlás adatik minden esetleges anyagi hátrányokért. Ez az egyik poat. A másik a IX. POHt. Az esperes jelenti, hogy az esp^rességet a püspök úr állásfoglalásra szólította fel a zsinati törvények revíziója érdekében. Mivel a magas kormány maga vette kezébe a dolgot, ez esp. közgyűlés a kormányra bízza a revíziót. Akinek van szeme a látásra, az ezen két pontból eleget láthat. B-y. A liturgia egységesítéséről. — Ismét „Negyvennyolc". — 1. Akik az utóbbi években az istentisztelet liturgiáját ós annak egységesítését egyesületünkben szóba hozták, alig gondoltak arra, hogy az istentisztelet külső alakját közakarattal vagy esetleges szavazattöbbséggel minden gyülekezetünkre nézve kötelezöleg egyformásítani kellene, óhajtásuk inkább az volt, hogy az ónekrószeket, amidőn a liturgus az oltár előtt és a gyülekezet, rövid mondatokat énekelve, egymást felváltják, régi minták szerint szaporítani, kiegészíteni ós ezzel istentiszteletünket változatosabbá, vonzóbbá, a kedélyre hatásosabbá kellene tenni. 2. Az ily törekvésekkel szemben mások a papnak a gyülekezettel váltakozó éneklését, bármily kevés legyen is az, máris soknak tartják, Pápista ízü az nekik; leküzdhetetlen ellenszenvvel viseltetnek iránta. 3. Az öregek adomáiból tudjuk, hogy ezelőtt 70—80 esztendővel még az epistolának éneklése is szokásban volt ami egyházkerületünk magyar gyülekezeteiben is. Abban a véleményben voltam, hogy magyar gyülekezetben manapság erről már szó sincs. Egyik legújabb egyetemes gyülósünk alkalmával egy más kerületbeli paptárs lelkes nyilatkozata az epistola-éneklós szépségéről téves véleményemet helyesbítette. 4. Luthernek „A német mise ós rendje" cím alatt 1526-ban megjelent iratában nemcsak rövid mondatokat, hanem az egész 34-ik zsoltárt, az Űr vacsorájának szereztetósi igéit, epistolát ós evangyóliomot találunk hangjegyekkel, mintául a liturgus számára az oltár előtt való éneklésre. 5. Bármily erős tekintélyre hivatkozzanak az énekelni szerető lelkósztestvórek, kívánatosnak semmi körülmények közt nem tartanám a visszatérést az epistola vagy evangyóliom énekléséhez. Sőt azt mondanám, hogy a rövid mondatoknál is, amiket liturgus ós gyülekezet váltakozva énekelnek, a liturguá éneklése olyan legyen, hogy az mint éneklés a gyülekezet figyelmét magára se vonja. A gyülekezet azt akár észre se vegye, énekszóval beszól-e a papja vagy sem, hanem szívvel-lélekkel, teljes áhítattal fogadja az igét, amely az ének tartalmát képezi. 6. A váltakozó éneklésnek esetleges gazdagítása tekintetében könnyű a helyzet németajkú gyülekezeteinkben. Vannak minták. Válogathatunk. Elég szépen megcselekedte a pozsonyi gyülekezet, mely a vasárnapi ós ünnepnapi istentisztelet rendjót a teljes oltári liturgiával énekes könyvébe is felvette. Ugyanezen a nyomon járt a soproni felső egyházmegye, mely Scholtz Ödön, ágfalvai lelkósztestvérünk, tervezetének elfogadásával háromféle, fokozatosan bővített alakban ajánlja az oltári liturgia berendezését. A dolgozathoz csatolt jegyzőkönyvből azonban kiérezni, hogy nem azt tükrözteti, milyen az egyházmegyei gyülekezetekben az oltári liturgia tényleg, hanem, hogy milyennek kellene lennie. A locsmándi gyülekezet 1906. évi jelentéséből megtudjuk, hogy Lőw Fülöp lelkósztestvérünk gyülekezetében a liturgia bővített alakját máris gyakorlatba vette. 7. A vási felső egyházmegye legtöbb gyülekezetében az ünnepnapi oltári liturgiát a Wimmer ágendájában foglalt alakban végezzük, némi módosításokkal. A böjti vasárnapokon más liturgia van gyakorlatban. Az istentisztelet az oltárnál ünnep- ós vasárnap a gyülekezet közóneke után mindig a szalutációval kezdődik, melynél a gyülekezet feláll ós a következő köz- (vagy kar-) énekig állva marad. 8. Másképen áll a dolog magyar gyülekezeteinknél. És itt mindenekelőtt be kell vallanom, hogy a legszívesebben más avatottabbnak engedném át a szót, aki nálam jobban ismeri a régi ágendákat, valamint a jelenlegi gyakorlatot. Kétségtelen előttem, hogy amikor még az epistolát is énekelték, bizonyára a kisebb ónekrészeket se mellőzték. De hajlandó vagyok azt hinni, hogy azok alig lehettek mintaszerűek ós a mi korunknak is ajánlhatók, mert különben alig mehettek volna ki a gyakorlatból, hogy szinte nyomuk is veszett. 9. A győri, kemenesaljai ós veszprémi egyházmegyékből beérkezett jelentések szerint mind a három egyházmegyében csak egyetlenegy gyülekezet van (Kemenesalján), ahol 2 „responsóriumot" énekelnek; az egyik: „Dicsőség Istennek", a másik : „Áld szívünk ós szánk". 10. A veszprémi egyházmegye nagy gonddal ós körültekintéssel kidolgozott bizottsági jegyzőkönyvében csak óhajtásképen mondja, h'ogy a régebbi litur-